[elektro-etc] fidesz+

[gyapo]

Acs, you wrote:
AG> Abból azért lehet nagy baj, ha valaki az origót saját magára állítja, 
AG> ebből lesznek a tévedhetetlen önbuzi önjelölt istenkirályok.

Azt nem tudom ezek kikből lesznek, szerintem mindenki a saját 
origójában van, ha egyáltalán van neki saját véleménye. Sok embernek 
nincs, náluk az origó értelmezhetetlen.

AG> Ráadásul az ilyen emberek bármilyen erkölcsi normát felállíthatnak
AG> a saját kedvük szerint, és ahhoz igazodnak függetlenül attól, hogy
AG> másnak mi a jó, vagy mi lenne az elvárás (pszichopata).

Ez már egy másik kérdés. A "hogyan alakítsam ki a véleményemet" 
kérdése. Lehetne úgy is, hogy leülök egy sziklán a tengerparton, és 
mindenkitől függetlenül elrendezem magamban a világot, ez nem fog 
működni. Másrészt mindenki egy táradalomban nő föl, gyerekkorában érik 
ingerek, ott van a szülei, pedagógusai példája, ezek az alap.
A saját hatáskörben döntés nem egyenlő a többiek érdekének figyelmen 
kívül hagyásával. Olyan is lehet, hogy a tömeg gondol valamit, hogy 
neki mi a jó, én mást gondolok, ezért nem állok be a tömegbe, és 
később kiderül, hogy nekem van igazam.

AG> Szerintem azt az origót valami általánosan kialakult értékrend szerinti
AG> helyes pozícióba kellene állítani, megengedve önmagadnak is a 
AG> tökéletlenség, ezzel a tévedés lehetőségét.

Tisztázni kell a tévedés fogalmát. A hazugság pl. nem az. A 
bosszúállás sem az. Ezeket normális ember nem építi be a rendszerébe, 
csak olyanokat, amiket helyesnek tart. Hogy fordulat elő, hogy valami 
olyat tartok helyesnek, amit később tévedésnek minősítek? Akkor miért 
építettem be?
Tehát az erkölcsi rendszerben szerintem nincs tévedés, olyan lehet,
hogy nincs elég információm, vagy tévesek vannak köztük, és emiatt
olyan döntést hozok, ami más lett volna, ha több információm lett
volna vagy helyesek lettek volna. Tehát a tévedés nem belőlem fakad,
hanem külső körülményekből. Ez a szilárd és változatlan erkölcsi 
döntési rendszer biztosítja azt is, hogy az ember nem bánja meg a
döntéseit, mert azokat mindig ugyanannak a hálózatnak a
felhasználásával hozza. Azt meg hogy lehetne megbánni, hogy nem volt
elég vagy elég helyes infóm?
A megbánás tipikusan az érzelmi döntéseket követi, amik indulatból, 
pillanatnyi hangulattól vezérelve születnek.

AG> Végső soron magában is keresheti az ember a hibát, ha nem tartja magát
AG> szuperlénynek. De ez nem azt jelenti, hogy korlátlanul csak bennem lehet
AG> a hiba, amit itt a többiek sulykolnak, hanem legyen szabad észrevenni a
AG> hibát magad körül is.

Bennem az én mércémmel nincs hiba, másokéval persze van, de az nem 
zavar. Téves döntést tudok hozni a fentebb említett módon.
Tehát akár magamban is kereshetem a hibát, csak az szerintem nem hiba 
abban az értelemben, ahogy a köznyelv érti.

Üdv.: gyapo