[elektro-etc] Kontar kontra vallalkozo...

[jhidvegi]

Auth Gábor wrote:

>  No, ez egy probléma. Mi és a környező országok egy igen speciális
> helyzetben vagyunk-voltunk - és ez megmagyarázza a sok önfoglalkoztató
> vállakozást is. A rendszerváltáskor egy csomó szaki került az utcára
> és őket hamar-gyorsan-sok kedvezménnyel önfoglalkoztatóvá kellett
> tenni, különben az államnak kellett volna gondoskodni róluk. Olyan

Ez valami tévedés. Én semmiféle kedvezményről nem tudok. Igaz, hogy én 
nem ilyen kényszerből vállalkozó vagyok, de akkor is tudnék róla, ha 
volna sok kedvezmény.

> szintű kedvezmények voltak, aminek a világ csodájára járt (korlátlan
> és tetszőlegesen elszámolható költségek, fecniszámlák, majdhogynem
> adómentesség). Na, ekkortól datálható a nem cégszerű vállakozók elleni

Ez hülyeség, sosem volt ilyen. Az adórendszer a leglájtosabb 82 után, 
amikor egyszeriben lehetett vállalkozni, akkor volt. Utána folyamatosan 
nehezedtek a feltételek a mai napig mindig. Néha egy-egy adófajtában 
jelentős csökkenés következett be, ami inkább átcsoportosította az 
adókon belüli pénzeket, mint pl a nyereségadó csökkentése, ami átterelt 
ide az szja vonalról jókora adótömegeket. Talán csak az eva bevezetése 
csökkentette jelentősen a kisvállalkozások egy részének a terheit.

>  Külhonban az önfoglalkoztatás nemigen létezik. Ott van a _cég_, a
> cégben dolgozók és a tulajdonosok, esetleg a részvényesek. Az

Ez se nagyon igaz. Szerintem a világon mindenütt, még amerikában is van 
sok önfoglalkoztató. Még én is ismerek pl kanadában.

>  Visszatérve ez előrelátásra, a piaci résztvevőknek pedig illik egy
> évet előre látniuk, lévén kell legyen üzleti tervüknek lennie,

Ez volna a nagy faszság, amit csak az államiban dolgozók, meg a 
köztisztviselők nem értenek. Még egy normális, nagyobb céggel is 
megesik, hogy egyszercsak beesik egy jókora falat, a sok kiadott ajánlat 
valamelyikéből megrendelés lesz, ki tudja. Még egy hídépítő se tudja 
megtervezni feltétlenül, hogy mi lesz jövőre! Ha mondjuk megrendelnek 
egy új dunahidat, az is csak azért tervezhető be, mert hosszabb kifutású 
meló. De ha egy 5-6 hónap alatt elvégezhető melóról van szó, amiről nem 
tudott a megrendelés előtt 2 hónappal még, akkor mi van? Vagy, ha egy 
régi, megszokott, adott volumeneket rendszeresen rendelő cég tönkremegy, 
vagy talál egy olcsóbbat, és elhúz, mint a vadlibák? Ez a nyomorult 
tervezésesdi csak ránk maradt az átkosból, és sokan nem is tudnak 
máshogy gondolkodni. Az üzleti terv sem erről szól.

És mindez éppen a kapitalizmusra vonatkozik, a bejáródottakra is, nem 
csak az újakra. Persze a bazi nagy cégek, mondjuk autógyárak máshogy 
vannak, de a kicsiket kár lenne ezzel összevetni. Esetleg a fix 
beszállítói státuszúak tudnak - némi bizonytalansággal - előre tervezni. 
De ha egy ilyen egy-két helyre szállít be rendszeresen, és egyszercsak 
megszűnik a lehetőség, már tönkre is ment.

>  Igen, a cég lehet nyereséges vagy veszteséges. Az alkalmazott, akár ő
> a tulajdonos, akár ő az ügyvezető: nem lehet veszteséges. Nálunk nincs

Persze, mert a veszteség nem is értelmezhető az alkalmazott 
tekintetében, az cégkategória. De mit akarsz ezzel mondani?

> magánvagyonát. Az angolok igen elhűltek, amikor arról meséltem, hogy
> egy Kft tulajdonosa fogja magát és a cég pénztárából kivesz egy
> összeget és abból tart otthon egy magánbulit.

Mert hülyeségeket meséltél. Valaki elregélt neked valami 
dicsekvés-számba menő szöveget, és ezt mesélted tovább. Persze 
kétségtelen, hogy apró cégeknél nemigen különül el a magánpénz a 
pénztárban lévő pénztől. Egyszerűen nincs értelme. Nincs effektíve 
pénztár, pénztáros, pénztárhelyiség, de kell lennie pénztárkönyvelésnek. 
Mo-on nem az a jellemző, hogy a pénztárban lévő pénzeket használják a 
vállalkozók, hanem pont fordítva, a magánpénzükből vásárolnak céges 
holmikat, és ha nem figyelnek, a pénztár negatívba megy emiatt. Mert, ha 
kell, akárhonnan is, de szerez pénzt, ha nincs, mert meg kell venni azt 
a cumót a melóhoz, berakja a számlát, ami csökkenti a pénztárat ugye, de 
nem vett fel előtte a bankból pénzt, ami növeli a pénztárat.

A buli, amit említesz, úgy történik, hogy a faszi bemegy a bankba vagy 
kártyázik, szóval vesz fel pénzt. Ezzel a péztárba kerül az összeg. 
Lekönyvelődik! Ha anyagra költi pl, ami ellenében számla keletkezik, az 
lekönyvelődik a péztárból. A különbséget bármikor fel kell tudnia 
mutatni elvileg, de nem szokták a szerencsétlen kisembert emiatt sokszor 
basztatni.

A fekete árbevétel miatt fordul elő inkább probléma. A nemfigyelő 
vállalkozónak van fekete árbevétele, ezért van nála pénz, nem a bankba 
folyik be. Vesz anyagokat, de nem naprakész a pénztára. A könyvelő azt 
látja, hogy a pénztár lemenne negatívba, mit tesz? Beállít tagi 
kölcsönt. Aztán jön az apech, és megnézi, miből is van ez a tagi 
kölcsön. Ha valós, akkor rendben minden, ha pedig nem tud semmi 
értelmeset mondani róla, akkor megállapítják az eltitkolt jövedelmet, és 
szivattyú van.

Amiről te beszélsz, a sikkasztás, az leginkább alkalmazottakra jellemző.

>> Nemtom, hogy, de ez nem magától alakult ki, hanem politikai dumák
>> hatására, ami nagyon szar, és nem ez az egy ilyen van.
>  De, az magától az első vállalkozói rétegről alakult ki.

Ebben nem fogunk egyetérteni. Ma is van olyan politikai réteg, amelyik 
szinte gyűlölettel beszél a vállalkozókról, ha kicsik, ha nagyok, 
mindegy, és alig várják, hogy újra valami módon szocializmust lehessen 
csinálni. És most bizony elég erőteljesen összecsatlakoznak a nézetek 
jelentős jobboldali erőkkel is ezen a téren.

>  Ez ismét az a helyzet, amire nincs külhonban példa... egyszemélyben
> soha nem lesz ebből jobb dolog, mivel kevés olyan ember van, aki
> alkalmas tágyalásra, üzletkötőnek, tervezőnek, oktatónak, ellenőrnek,

Ezt is rosszul tudod. A cégvezető, ha sok embere van, ugyanúgy 
fejfájással mehet haza minden nap, hogy mit hogy kell holnap csinálni, 
hogy kell ezt-azt megoldani, mi lesz a követekző megbeszélés eredménye, 
vagy aláírják-e azt a szerződést, kész lesz-e a meló határidőre, 
jóllehet nem is dolgozik effektíve a két mancsával. Ahol ilyen probléma 
nincs, az már jó nagy cég. Egy tizen-huszonfős cégnél már fellépnek ezek 
a problémák.

>  Ez az egész önfoglalkoztatósdi rossz. Nem lehet soha jó. Egy

Miért nem? Sokféle szakma van. Vannak pl írók, színészek, más művészek, 
ők is önfoglalkoztatók, esetleg, ha nagyon fut a szekér, van menedzsere. 
Önfoglalkoztató lehet a fogorvos, a nőgyógyász, egy fuvaros, a 
programozók zöme is valszleg az, nem értem, mi a gond ezzel! Egy elég 
szabad életforma, ha az ember, aki műveli, elég jól tud az idővel bánni, 
és magát is képes megbecsülni. Sokkal szabadabb lehet, mint egy 
alkalmazott. Sokféle ember van, ez az egyik mentalitás. A világon 
mindenütt létezik, ahol nem kommunisztikus állami berendezkedés van.

> szükségszerű pótmegoldás, amit az első adandó alkalommal el kell
> dobni, és kiváltani normális módszerekkel. A piacnak nem jó az, ha a
> kivitelezők fele olyan cég, amelyek egy személyesek, bármi történik
> azzal az egy személlyel, akkor csőd következik.

annak a személynek igen, másnak nem, mindenki helyettesíthető. Nyilván 
nagy projekteket nem kap meg egy személy, bár néha igen. Pl egy 
nagyszabású színházi produkciónak kell legyen egy szerzője, aki, ha 
megmurdel, az a produkció nem jön létre. Max ott a sorrend megfordul, 
előbb kell meglennie a szerzeménynek, de utána is valaki azt színre 
viszi. Ha az meghal, akkor nem könnyen veszi át a feladatot más, 
legalábbis nem azonnal. Ilyen van.

Szóval nem lenne jó, ha nekiugranának, és kivégeznék az önfoglalkoztatós 
vállalkozásokat. Sajna sok közülük nem lehet rendes vállalkozás, bár 
erre lehet törekedni. Azért nem, mert az önfoglalkoztató maga nem képes, 
nem hajlandó másokkal együtt dolgozni. Ez egy folyamat lehet max. 
Kihalással, tönkremenéssel, de főleg sok új, nem önfolgalkoztató cég 
megalakulásával, versenyelőny megszerzésével változhat az arány.

hjozsi