[elektro-etc] Kontar kontra vallalkozo...

[Antal István]

Auth Gábor írta:
> Halihó!
>
> jhidvegi írta:
>> Az állami hivatalok, apeh... azt képzeli, hogy egy kis nyúlszar 
>> vállalkozó előre látja az egész évét, petákra tud tervezni, holott ez 
>> marhára nem így van.
>  No, ez egy probléma. Mi és a környező országok egy igen speciális 
> helyzetben vagyunk-voltunk - és ez megmagyarázza a sok önfoglalkoztató 
> vállakozást is. A rendszerváltáskor egy csomó szaki került az utcára 
> és őket hamar-gyorsan-sok kedvezménnyel önfoglalkoztatóvá kellett 
> tenni, különben az államnak kellett volna gondoskodni róluk. 
Ha ezt meg lehetett tenni állami szinten, akkor ez valami 
oda-ellen-át-államosítás.
> Olyan szintű kedvezmények voltak, aminek a világ csodájára járt 
> (korlátlan és tetszőlegesen elszámolható költségek, fecniszámlák, 
> majdhogynem adómentesség). Na, ekkortól datálható a nem cégszerű 
> vállakozók elleni közutálat, mivel szinte adómentességgel éltek nagyon 
> jól. Az állam pedig folyamatosan szigorított, a vállalkozók meg 
> morogtak, mert a megszokotthoz képest mindig szűkültek a bevételeik.
Jó szabályzokat kellett volna hozni.... Szerintem az az adórendszer egy 
igen korrektnek tekinthető rendszer volt. Mivel hirtelen nem az 
alkalmazottak mutattak fel gazdagodást "szigorítani" kellett. A 
szigorítani én értelmezésem szerint: befogni a többség száját. Mára 
odáig FEJLŐDÖTT ez a tendencia, hogy a vállalkozók lettek a fekélyek a 
közösség testén. (jó kis költői kép, mi?) Egy szigorúan bizonylatokra 
épülő adórendszerben bevezetni olyan adónemeket ami vélelmezett, hát 
nonszensz.
>  Külhonban az önfoglalkoztatás nemigen létezik. Ott van a _cég_, a 
> cégben dolgozók és a tulajdonosok, esetleg a részvényesek. Az 
> önfoglalkoztatást elvétve használják másodállásra és hobbiszintű 
> tevékenységre. Ez a vállalkozósdi lényegében egy felszámolandó dolog, 
> ami átmenetileg jó szolgálatot nyújtott, de nem alkalmas igazi piaci 
> részvételre.
Oké! De ki állja ennek a költségét. Újabb rendszerváltást!!!!! (??????)
>
>  Visszatérve ez előrelátásra, a piaci résztvevőknek pedig illik egy 
> évet előre látniuk, lévén kell legyen üzleti tervüknek lennie, amelyet 
> a tulajdonosok elfogadnak (vagy sem). Az, hogy a tulajdonos, az 
> ügyvezető és a dolgozó egy személy, még kellene lennie egy ilyen 
> dolognak, normális piaci viszonyokat feltételezve. Nálunk ilyen piaci 
> viszony 60-70 éve nincs, most alakul ki újra az a foglalkoztató 
> kultúra, amely a régóta versenypiaci környezetben élő országok sajátja.
Ez azért tervezhető. Ha nem sikerül elérni, nem jött be, marad a remény, 
ha túlteljesített, akkor jó. Levonni a tanulságokat: lehet tervezni.
>
>> Megesik, hogy váratlanul bezuhan egy nagyobb meló, meg az is, hogy 
>> egy jó nagy munkának, aminek az ellenértéke az éves árbevétel 
>> nagyságrendjébe esik, átjut a következő évre. Ekkor simán lehet 
>> valaki veszteséges vagy az előbbitől nyereséges, de semmiképpen nem 
>> tud magának előre kitökölni egy havi bért, ami pont arányossá teszi 
>> az egészet.
>  Igen, a cég lehet nyereséges vagy veszteséges. Az alkalmazott, akár ő 
> a tulajdonos, akár ő az ügyvezető: nem lehet veszteséges. Nálunk nincs 
> annak se kultúrája, hogy a tulajdonos elkülöníti a cég és a 
> magánvagyonát. Az angolok igen elhűltek, amikor arról meséltem, hogy 
> egy Kft tulajdonosa fogja magát és a cég pénztárából kivesz egy 
> összeget és abból tart otthon egy magánbulit. Ez egy normál országban 
> iszonyatos bűn, és egyszerűen nem teszik meg. Nálunk pedig rendszeres 
> és napi szintű dolog.
Nálunk is bűn(tetendő).  Mielőtt  belemennénk  a  fejtegetésbe: két 
külön vállalkozósdit keverünk: az egyéni (önfoglalkozató) és a céget. 
Ezek nem azonosak.
No. Csodálkoztam, mikor a házipénztáradót úgymond kitalálták. Nem 
kellett volna, mivel létezett. Amivel a céged nem tud elszámolni, ott 
maradt a pénztárban, elkülönítve. Csak meg kell kérdezni, hol a mani. Az 
pedig, hogy nap-óra-perc elszámolást követelnek, no ez lett volna az a 
híres találmány.
>
>> Az alkalmazotti státuszban lévők nem is sejtik sokszor, hogy amikor 
>> ők hazamennek, leteszik a lantot, onnantól van magánéletük, de sok 
>> szarfaszú kisvállalkozónak nincs. Éjjel is a megoldáson töri a fejét, 
>> meg hogy mi lesz holnap, mit kell tudni elvégezni, hogy meglegyen 
>> határidőre, hova kell mennie, mit kell beszereznie, hogy másszon ki a 
>> lehetetlen helyzetből stb.
>  Ez ismét az a helyzet, amire nincs külhonban példa... egyszemélyben 
> soha nem lesz ebből jobb dolog, mivel kevés olyan ember van, aki 
> alkalmas tágyalásra, üzletkötőnek, tervezőnek, oktatónak, ellenőrnek, 
> kivitelezőnek, szakmunkásnak és logisztikusnak egyszerre. Ezért aztán 
> valamelyikből jobb, a többi meg elsorvad, és mindig a saját seggét 
> látja maga előtt rohanás közben.
És ez miért baj? Állami zászlóhegyre tűzni a kisvállalkozások 
felszámolását, mint írtam fura. Ha jól emlékszem, a nyugatiak voltak a 
mintaadók anno, a kisvállalkozások szükségességére. De azt hinni, mint a 
kiskakas, aki azt hiszi, hogy a kukorékolásával ő kelti fel a Napot, 
kissé fura. Értem ezt arra, hogy egyszemélyes vállalkozások úgysem 
tudnak akkora volumenű munkákat megkapni se tőke, se kapacitás, na ez a 
naivitás no meg a kiskakas. De ki az aki itt magát vállakozónak vallja, 
erről beszél?

>   Ez az egész önfoglalkoztatósdi rossz. Nem lehet soha jó. Egy 
> szükségszerű pótmegoldás, amit az első adandó alkalommal el kell 
> dobni, és kiváltani normális módszerekkel. A piacnak nem jó az, ha a 
> kivitelezők fele olyan cég, amelyek egy személyesek, bármi történik 
> azzal az egy személlyel, akkor csőd következik. Ezt mindenki tudja, de 
> félő kimondania egy politikusnak, mert egymillió ember fog 
> megharagudni, pedig igazat és logikusat beszél.
Ha megint a politikusnak kell a kimondásával beavatkozni a gazdaságba, 
régen rossz. Jobb, ha javasolhatom, aki a vállalkozókat utálja, 
utáltatja, gondolja meg, mit beszél. Ha bennük látja a mételyt, ne is 
gondoljon vállalkozásra. De, -ha lehet kérni-, ne akarjon a 
vállakozóknak jót. Mert egy marad: hát nem érzi, jó vállalkozóm, mekkora 
is Isten kegyelme?!
Apisti