[elektro-etc] utazni szerető turistáknak

[gyapo]

Xorn, you wrote:
X> Ez meg azért érdekes dolog, mert kutatott és bizonyított tény, hogy
X> amikor a "fényképezőgépen keresztül" éled át ezeket az élményeket,
X> sokkal kevésbé maradnak meg - dacára a képeknek -, mintha a "saját
X> szemeddel" néztél volna mindent végig.

Vicc is van erről, hogy 'maga nem fotózik? nem én helyben fogyasztom'. 
Az elcsúszás ott van, hogy ember nincs, aki állandóan a keresőben néz. 
Pont ellenkezőleg, a fotós más szemmel néz, de nem a keresőben, hanem 
szabad szemmel, és sok olyat észrevesz, amit az átlag turista nem. 
Ráadásul a képeken meg még többet, mert egy fotós másképp néz képeket, 
mint az átlagember. Fotós alatt most nem profit értek, hanem olyan 
amatőrt, aki költ is rá, meg is tanulja, áldoz rá cipelést, időt a
megállásra, képkészítésre, utómunkára. Nem az összevissza kattintgató 
szappantartós turistát.
Sok képemnél emlékszem a körülményekre, a felkészülésre, hogyan 
választottam ki a témát, a helyet, a szöget, miért annyi képből 
készült a panoráma, mi volt ott, amit már nem akartam a képre tenni, 
és amikor nézem a képeket ezeket is átélem, mintha újra ott lennék. 
Ezt egy kattintgatós aligha kapja meg, a szabad szemes meg elfelejti, 
nekem sincs a fejemben, csak ha nézem a képet akkor idéződik föl, mert 
én képekben látom a világot, kivágásokban, fényekben. Mint ahogy 
áramban és feszültségben az elektronikát. Volt olyan tankörtársam, aki 
meg képletekben, egyenletekben gondolkodott és egy astabil 
multivibrátort nem tudott tervezni, mert arra nincs képlet, érteni 
kell a működést, abból rakható össze. Ugyanez van a képeknél, 
bármilyen technikával lehet lövöldözni, de ha nem alkotja a képet, 
akkor semmit nem fog érni a sokezer kép, unalmas, semmitmondó lesz, és 
nem kötődik hozzá élmény. Ki képes emlékezni sok ezer vaktában ellőtt 
exponálásra? Senki. Itt tényleg igaz az, hogy többet ér az, amiben több 
munka van. A munka közben bevésődik az élmény.

Üdv.: gyapo