[elektro-etc] Tartalékosok első kör...

[uprogc .]

>Egyikünkben sem volt semmiféle harci szellem, az tuti.

Az baj, mert a billentyuzet keves a haza megvedesehez. A hordak meg nem
valogatnak.

2015-09-20 18:44 GMT+03:00 jhidvegi <jhidvegi at gmail.com>:

> Szondi wrote:
>
> Amikor 70-ben behívtak katonának, műszaki (aknász, vagy mifene)
>> alakulathoz kerültem. Eskü után lehetett jelentkezni, erősen korlátos
>> létszámmal, felderítőnek. 5-en megtettük, hámunkat elküldtek orvosira
>> (búvár, ejtőernyős), ebből nekem sikerült egyedül (a keszonvizsgán
>> hullottak ki a többiek).
>>
> ...
>
>> és a Szabolcs utca sarkán) De a vágynak a szikrája sem jelent meg,
>> hogy katona legyek.
>>
>
> Nincs ezzel semmi gond.
> Meg hát szó sincs róla, hogy a szocialista haderő olyan vonzó lenne.
>
> Na de sokmindentől függ. Pl egy távoli rokonom (nem is találkoztam vele
> sosem) olyan körülmények között lakott a szüleivel, hogy amikor eljött a
> behívás ideje, azok a körülmények, amik ott voltak, annyira nagy
> előrelépést jelentettek a számára, hogy nagyon megtetszett neki minden. Be
> is "zupált", aztán nem hallottam felőle semmit.
>
> Másik ismerősöm meg pilóta szeretett volna lenni, de az anyukája otthon
> valamit elkúrt, itt nem részletezem, mit. Ezért nem sikerülhetett.
>
> Én az MHSZ-nél próbálkoztam ejtőernyőzéssel, de közben megjött az
> értesítő, hogy felvettek az egyetemre. Ismerős példáján tetszett meg valami
> légidesszant dolog, de hát a magasabb szintű elektronkergetés jobban
> vonzott.
>
> Szerintem nem feltétlenül ölni akar, aki katona akar lenni. Sok olyan
> terület van ott, ami nem nagyon különbözik egy komolyabb polgári állástól.
> Pl volt alkalmam az OLP-ben jönni-menni (videorendszer kábeleit
> telepítettük), és azok az ezredesek meg más effélék csak a ruhájuk miatt
> néztek ki katonának, amúgy tök laza, értelmes emberek voltak, semmi
> alakizás, formaság... Manapság meg a kecskeméti repülőezrednél volt
> alkalmam járni (van ott galvánüzem :-) ), és magasabb rangú katonákkal
> kellett tárgyalni. Tök normális fazonok, sőt, ami tetszett, hogy még azok,
> akik közel korombeliek voltak, szintén jó fizikai állapotban voltak. Nők is
> voltak ott szép számmal, nem polgáriak. Láthatóan jól érezték magukat. Na
> jó, ez még 2010 előtt volt, azóta hallottam/olvastam ezt-azt a magyar
> katonai repüléssel kapcsolatban. Most már lehet, hogy nem olyan fényes az
> ottani élet, mint korábban, és akkor se volt olyan, mint mondjuk egy
> amerikai pilótának.
>
> Nem hagynám ki azt se, hogy pl van az az olasz űrhajósnő, Samantha
> Cristoforetti, ő is vadászpilóta eredetileg, meg hát jópár műszaki jellegű
> ismeretet összeszedett mindenféle egyetemeken, mire űrhajós lett. Egész
> biztosra veszem, hogy sosem lőtt le senkit repülőgépből sem. Szóval az
> űrhajósok asszem szinte mind vadászpilótából lettek azok.
>
> Azt azért elismerem, hogy basszamegkatonának lenni nem egy felemelő dolog.
> :-)
>
> Aztán ott van az idegen légió, oda sokszor másféle kényszerek által
> kerülnek emberek, ami sokszor kiút valami kellemetlen szituból, és hát
> persze kell hozzá némi fizikai nemakrámilyenlét, és nyelvtudás.
>
> A hajdani magyar sorkatonaságnak igen szerény értelme volt. Arra se volt
> képes egy-egy ilyen ezred, hogy a laktanyát megvédje egyetlen vaddisznó
> behatolásától. :-) Viszont azt tudom, hogy erős barátságok szövődtek.
> Akikkel én voltam katona, azok a kölkök a mai napig összejárnak minden
> évben legalább egyszer, és más úton is tartják a kapcsolatot. Persze már
> lecsökkent létszámmal, többen már meghaltak, vannak, akiket meg nem
> találtak meg. Vannak viszont, akik a világ legkülönbözőbb tájáról képesek
> eljönni a katonatalálkozókra. Egyikünkben sem volt semmiféle harci szellem,
> az tuti.
>
> hjozsi
>