[elektro-etc] Tartalékosok első kör...

[jhidvegi]

Szondi wrote:

> Amikor 70-ben behívtak katonának, műszaki (aknász, vagy mifene)
> alakulathoz kerültem. Eskü után lehetett jelentkezni, erősen korlátos
> létszámmal, felderítőnek. 5-en megtettük, hámunkat elküldtek orvosira
> (búvár, ejtőernyős), ebből nekem sikerült egyedül (a keszonvizsgán
> hullottak ki a többiek).
...
> és a Szabolcs utca sarkán) De a vágynak a szikrája sem jelent meg,
> hogy katona legyek.

Nincs ezzel semmi gond.
Meg hát szó sincs róla, hogy a szocialista haderő olyan vonzó lenne.

Na de sokmindentől függ. Pl egy távoli rokonom (nem is találkoztam vele sosem) 
olyan körülmények között lakott a szüleivel, hogy amikor eljött a behívás ideje, 
azok a körülmények, amik ott voltak, annyira nagy előrelépést jelentettek a 
számára, hogy nagyon megtetszett neki minden. Be is "zupált", aztán nem 
hallottam felőle semmit.

Másik ismerősöm meg pilóta szeretett volna lenni, de az anyukája otthon valamit 
elkúrt, itt nem részletezem, mit. Ezért nem sikerülhetett.

Én az MHSZ-nél próbálkoztam ejtőernyőzéssel, de közben megjött az értesítő, hogy 
felvettek az egyetemre. Ismerős példáján tetszett meg valami légidesszant dolog, 
de hát a magasabb szintű elektronkergetés jobban vonzott.

Szerintem nem feltétlenül ölni akar, aki katona akar lenni. Sok olyan terület 
van ott, ami nem nagyon különbözik egy komolyabb polgári állástól. Pl volt 
alkalmam az OLP-ben jönni-menni (videorendszer kábeleit telepítettük), és azok 
az ezredesek meg más effélék csak a ruhájuk miatt néztek ki katonának, amúgy tök 
laza, értelmes emberek voltak, semmi alakizás, formaság... Manapság meg a 
kecskeméti repülőezrednél volt alkalmam járni (van ott galvánüzem :-) ), és 
magasabb rangú katonákkal kellett tárgyalni. Tök normális fazonok, sőt, ami 
tetszett, hogy még azok, akik közel korombeliek voltak, szintén jó fizikai 
állapotban voltak. Nők is voltak ott szép számmal, nem polgáriak. Láthatóan jól 
érezték magukat. Na jó, ez még 2010 előtt volt, azóta hallottam/olvastam ezt-azt 
a magyar katonai repüléssel kapcsolatban. Most már lehet, hogy nem olyan fényes 
az ottani élet, mint korábban, és akkor se volt olyan, mint mondjuk egy amerikai 
pilótának.

Nem hagynám ki azt se, hogy pl van az az olasz űrhajósnő, Samantha 
Cristoforetti, ő is vadászpilóta eredetileg, meg hát jópár műszaki jellegű 
ismeretet összeszedett mindenféle egyetemeken, mire űrhajós lett. Egész biztosra 
veszem, hogy sosem lőtt le senkit repülőgépből sem. Szóval az űrhajósok asszem 
szinte mind vadászpilótából lettek azok.

Azt azért elismerem, hogy basszamegkatonának lenni nem egy felemelő dolog. :-)

Aztán ott van az idegen légió, oda sokszor másféle kényszerek által kerülnek 
emberek, ami sokszor kiút valami kellemetlen szituból, és hát persze kell hozzá 
némi fizikai nemakrámilyenlét, és nyelvtudás.

A hajdani magyar sorkatonaságnak igen szerény értelme volt. Arra se volt képes 
egy-egy ilyen ezred, hogy a laktanyát megvédje egyetlen vaddisznó behatolásától. 
:-) Viszont azt tudom, hogy erős barátságok szövődtek. Akikkel én voltam katona, 
azok a kölkök a mai napig összejárnak minden évben legalább egyszer, és más úton 
is tartják a kapcsolatot. Persze már lecsökkent létszámmal, többen már 
meghaltak, vannak, akiket meg nem találtak meg. Vannak viszont, akik a világ 
legkülönbözőbb tájáról képesek eljönni a katonatalálkozókra. Egyikünkben sem 
volt semmiféle harci szellem, az tuti.

hjozsi