[elektro-etc] fidesz+

[gyapo]

Acs, you wrote:
AG> Az a mondat nem annyira tetszik, hogy bennem az én mércémmel nincs hiba.
AG> Pl. tudom magamról, hogy nem a legjobb a memóriám. ezt hibának 
AG> értékelem, mert értékesebb lennék, ha jobb lenne. Vagy ha valaki nehezen
AG> hoz döntéseket, tudja magáról, hogy ez egy előnytelen, hibás tulajdonsága.

Ez nem az a kategória, nem erkölcsi kérdés.

AG> Szintén a döntések körébe tartozik. Azt mondják a vezetői tréningen, 
AG> hogy a legrosszabb döntés, ha nem hozol döntést. Ez a mondat arra utal,
AG> hogy van, amikor nagyon nehéz dönteni, akár azért, mert kevés volt az 
AG> információd, de ha nem döntesz, az ilyenkor még rosszabb lehet, mint ha
AG> sehogy sem döntesz. Utólag aztán valamiért rájössz, hogy az 
AG> ingadozásodból a másik lett volna jobb, tehát ez hiba volt, hibát 
AG> követtél el. De tudod a magyarázatát, nem volt elég info és 
AG> döntéskényszer volt, de attól az még hiba marad, amiből tudsz tanulni,
AG> ha felismered, hogy miért követted el ezt a hibát.

Az utólag az más mint akkor. Olyan mindenkinek van, hogy utólag 
kiderül, jobb lett volna másképp dönteni. A lényeg azonban az, hogy ha 
visszamennénk ugyanabba az időbe, akkor másképp döntenénk-e. Vagyis 
hogy a döntést akkor úgy hoztuk-e meg, hogy figyelembe vettük az 
összes rendelkezésre álló infót (ebben az is benne van, hogy mennyi 
energiát fektettünk az információk megszerzésébe, az is mi vagyunk),
és a döntési módszerünknek megfelelően született-e a döntés. Ha igen,
akkor azt mondjuk, hogy most is úgy döntenénk mint akkor. Hiába tudom
most, hogy az utána történt események miatt jobb lett volna más
döntés, de akkor azt nem tudtam.
Ha valaki érzelmi döntéseket hoz, akkor rendszeresen megbánja, és 
elfogadja magáról, hogy képtelen jó döntéseket hozni, meg meg volt 
írva, meg az égiek stb. És ettől még rosszabbak lesznek a döntései.
Ezt kell elkerülni.

AG> Tegyük fel, a fiad azt mondja, hogy ő füvezik, mert ő azt akar. Az ő 
AG> véleménye szerint az nem káros, az ő saját értékrendjébe belefér. 
AG> Innentől kezdve mindegy, mivel érvelsz, ő akkor is azt fogja csinálni,
AG> mert neki jár. Ha azt mondod, hogy törvénytelen, azt mondja, nem 
AG> érdekli, az ő saját véleménye szerint azt csinál a szervezetével amit 
AG> akar, a társadalomnak ehhez nincs köze. Ha azt mondod, hogy nagyanyád 
AG> belehal ha megtudja, hogy mit csinál az unokája, azt mondja, akkor ne 
AG> mondd el neki. Ha azt mondod, hogy felelős vagy a testvéredért, hogy mit
AG> lát tőled, azt fogja mondani, hogy őt az frusztrálja, ha meg akarja 
AG> tenni, ezért meg is fogja, mert a testvére úgyse fogja látni. Ha azt 
AG> mondod, hogy ha nem előtte csinálod, akkor is megtudja, azt mondja, hogy
AG> nem, ezt ő jobban tudja. És így tovább. Hallottam már ilyen párbeszédet,
AG> és szerintem ez egy jó példa arra, amikor valaki mindenáron csak saját
AG> magából indul ki.

Ezzel nem az a baj, hogy a saját értékrendjét tartja helyesnek, hanem 
hogy nem kompatibilis a társadalmi szabályokkal. Ami ilyen, az eleve 
rossz, mert a szabályokat be kell tartani. Ha elköltözne egy lakatlan 
szigetre, akkor rendben lenne. Hogy nekünk az a véleményünk, hogy nem 
jó, az lényegtelen. A társadalom ítélete se azért fontos, mert az jobb 
lenne az egyénénél, hanem mert a szabályok betartása nélkül nem működik 
a társadalom, tehát tűrhetetlen az olyan értékrend, ami
szabálytalanságok elkövetését elfogadja.
Amikor valaki átgondolja, hogy hogyan fogja élni az életét, milyen 
döntéseket fog hozni, akkor bele kell építenie a szabályok betartását, 
ha ez nincs benne, akkor mehet Tent Citybe.

Üdv.: gyapo