[elektro-etc] Mindenki értelmezze úgy, ahogy akarja!

[Acs Gabor]

Nem, én vagyok az, aki azt mondta, hogy talán jobb itt nem fecsegni. Nem 
a téma iránt vagyok érzékeny, hanem az őszinteség, vagy magánéleti 
kipakolás terén, mert van itt 2-3 olyan figura, aki akár évek múlva is a 
képembe vághatja.

Na mindegy. Meggyőződésem, hogy ez a modern társadalom nem jó irányba 
megy, de erről már nem keveset beszéltem. Van egy új elméletem, ami 
mindent megmagyaráz, aki akar egyetért, aki nem nem.

Szóval az evolúciót, az etológiát ha vesszük. Egy élőlénynek van pár 
alapvető funkciója. Táplálkozzon, védekezzen a támadások ellen, 
szaporodjon. És akárhogy is vesszük, az ember nagy okos civilizáltsága 
csak pár ezer évet jelent, az inkább állati múltunk pedig több 
nagyságrenddel többet. Tehát adottak az ösztönök, ez benne van a 
DNS-ünkben, és adott a kulturális máz, ami mindezt körülveszi.

Ha egy nőstény állat teljesíteni akarja az ösztönös biológiai kódját, 
pl. egy macska, az dug fűvel-fával, meg lehet nézni egy szabadon élő 
macskának hány féle utódja születik. Őt egyáltalán nem zavarja ez az 
egész, mert az anya biztosan ő lesz. De mi a helyzet a hímmel? Ő már a 
fogantatás előtt abban érdekelt, hogy a konkurens hímek ne porozzák be 
az ő nőstényét, mert akkor az ő ivarsejtjeinek jó eséllyel nem sok babér 
terem, a fogantatás után pedig ott van a nőstényben az ő utódja, ezért 
védelmeznie kell a nőstényt.
Tehát az én állításom, hogy biológiailag pont fordítva van, mint ahogy a 
mi kultúránk ezt belénk táplálja. A nők vannak fűvel-fával kefélésre 
programozva, és a férfiak a féltékenységre, a féltésre, a másik megvédésére.

Éppen ezért megértettem, hogy miért alakult ki a nőket elnyomónak 
nevezett rendszer mindenütt a világon. Hogy miért rakja az arab burkába 
a nőjét és vágja ki a csiklóját, hogy miért akarja a mai férfi is inkább 
otthon látni az asszonyát, mint a melóhelyen csábosan megjelenni, hogy 
miért van az, hogy sok férfi már arra is féltékeny, hogy ő előtte miért 
dugta meg egy focicsapatra való kan az ő szíve választottját. Hogy a nő 
miért van minden nap azzal elfoglalva, hogy belladonnát csepegtessen a 
szemébe, pirosítót az arcára, rúzst a szájára, hajkoronát a fejére.

És ha így nézzük, egy szűklátókörű, sőt akár hazug szöveg amit a 
pszichológusok hintenek, hogy aki féltékeny, az saját magában nem bízik, 
nincs önbizalma.
Nem véletlenül alakult ki évezredek alatt az, ahogy a férfiak és nők 
viszonya felépült. Ezt rombolták a feministák porig az elmúlt 
évtizedekben. És mindezt miért? Mert őket alapvetően dugásra 
programozták, és ezért harcolnak, csak sokkal szofisztikáltabb 
módszerekkel, mint amit a harc általában jelenteni szokott. Itt a valós 
cél helyett valami egész másról beszélnek.

Na mindegy, tehát az eredeti evolúciós technológia nem működik, mert 
jogok vannak, nem határozhatod meg az asszonynak, hogy hogyan 
viselkedjen, mit csináljon. A pár ezer éves civilizációs módszerek, mint 
az egyház és a társadalmi szabályok által felállított szigorú erkölcsi 
szabályok sem működnek, mert a felvilágosult feministák lerombolták.

És akkor itt jön be az egó kérdése. Mivel a nő szaporodni akar, az ő 
legfontosabb értéke, amit már baba korától kezdve belé nevelnek, a saját 
szépsége. Kislány korában is ezt fogja hallani minden nap, hogy milyen 
szép vagy, milyen a hajad, a ruhád. Mikor elkezd serdülni, amikor a 
srácok közé kerül, akkor lesz szuper sikeres, ha szexy. Egy kis sikamlós 
beszélgetés, egy kis smink, egy kis dekoltázs, és már a hangszíne más 
lesz a hímeknek körülötte, viccelődnek, segítőkészek, udvarolnak. Az 
ilyen nőnek semmilyen más képességét nem kell fejlesztenie, nem fontos, 
hogy emberséges vagy okos legyen, vagy melegszívű, szépnek kell lennie. 
Ez fogja meghatározni a saját identitását, az ő szépsége, és az ő saját 
lénye.

Ezért van az szerintem, hogy a kislányok aranyosak, a tizenévesek is, a 
huszonévesek még jó fejek, aztán 30-40 fölött egyre több az 
elviselhetetlen szuka. Mert múlik a szépség, az ő egyetlen értéke.

Van itt még valami, ami talán ennél is hosszabb kifejtést igényelne, 
csak kicsit megyek bele. Amikor egy baba megszületik, nincs egója. Nem 
tudja elkülöníteni, hogy ő önmaga. Majd valamennyi idő után, amikor 
nézegeti a kezét, és rájön, hogy az ujjait az ő saját akarata irányítja, 
hogy ha sír akkor felveszik, és ezt is tudja tudatosan irányítani. De 
amíg ez nincs, addig elsősorban az anyja az ő egója. Majd később ők 
ketten, ő maga és az anyja együtt jelentik az ő egóját. aztán amikor 
serdülni kezd, akkor tér át arra, hogy ő tulajdonképpen egyvalaki. És 
legközelebb a társával, feleségével, szíve választottjával kellene újra 
egy szellemi lénnyé, egóvá válni, a saját önző érdekein felülemelkedni. 
Akkor nem kellene játszmákat és presztizsharcokat folytatni, 
dominanciáért küzdeni, féltékenységbe beleőrülni. Ha mindketten képesek 
lennének erre a nagy közös eggyé válásra.

Na ebben a folyamatban van egy hatalmas törés azáltal, hogy rengeteg nő 
már annyira saját magába van fordulva, a saját szépségébe és 
boldogságába és életébe, hogy nem képes egyszerűen átadni magát, 
feloldani az egóját a férfi társával, majd a gyerekével. Ezért van annyi 
válás, ezért van annyi lelkileg nyomorék gyerek. Az egy látszólagos 
dolog, hogy a házaspárok boldogak, meg hogy teszik a dolgukat, mert a 
legtöbb ember pár év után mind ugyanazokba a problémákba fut bele, és 
válik el. Az egész kulcsa ez a zavar, a jogok, az ösztönök, a képességek 
és biológiailag meghatározott szereposztások felborítása.

Előre szólok, hogy nem magamról írtam elsősorban (bár sok gondot okoztak 
már nekem is ezek), hanem ez általános megfigyeléseken, és olvasmányokon 
alapszik. Ha valaki vitába akar szállni, vagy beszélgetni ezekről, ne 
személyeskedjen, hacsak nem saját magáról akar írni.

Tudom, hogy vannak, akik nem ezt tapasztalják, harmonikus, boldog 
párkapcsolatban élnek, örüljenek neki, nem az ő nőjükről írtam.

Gábor

2015.07.10. 16:49 keltezéssel, elight írta:
> Hiába fejezed be...    más témákban
>          nem szoktál ennyire érzékeny lenni.
>
> Egy dolgot a férfiembernek egyértelműen tudomásul kell vennie.
> Ha a nő jó szüleje a gyereknek, a férfi soha , semmivel ezt nem 
> űberelheti.
> Azért mert a szoptatási időszak alatt egy olyan kötődés alakul ki ,
> amit a férfi sehogy sem tud túllépni, bármennyire szeretné.
>  Ezért értelmetlen is megkísérelni..
> Másféle érzelmi kötödéseket kell keresni,
> ha adni akar sokat, az mis másféleképpen ,
> és ez nagyon fontos , hogy soha ne az anya ellen irányuljon,
> hanem a gyermek életének teljesebbé tételére hasson.
>
> Sajnos általában a gyereket a szülők legtöbbször
> tévesen, kisebb , nagyobb  választások elé állítják,
> és ez később már nem nagyon korrigálható.
>
> És arról még nem is beszéltem ,
> ha netán egymás elleni  manipuláció a cél..
>
> Üdv István
>
>
>
> 2015-07-10 16:18 keltezéssel, jhidvegi írta:
>> Acs Gabor wrote:
>>> Igen, az jó is lenne, már gondoltam rá.
>>>
>>> A két nagy fiamba belerakott energia már semmivé vált, az anyjuk tett
>>
>> Na de ők már túl nagyok, nem? Már a saját életüket élik, ha jól 
>> gondolom. Ilyenkor már az a fajta összedolgozás, amire gondoltam, nem 
>> igzán valósulhat meg. Hacsaken valami nagyobb családi együttélés egy 
>> nagy házban van terbe véve.
>>
>>> De lehet, hogy jobb ha nem pofázok ezekről a dolgokról többet, mindig
>>> akad aki felhasználja ellenem :(
>>
>> Jó, akkor be is fejezem a témát.
>>
>> hjozsi
>>
>
>