[elektro-etc] fogyi számtan

[jhidvegi]

charles hoss wrote:
> Futas kozben az en labam nem hagyja el a talajt ket-harom centinel
> jobban. Amig nem vagyok faradt, addig bokabol, vadlibol, labfejbol
> szinte teljesen ki tudom tompitani az uteseket , kulonosen ha five
> fingersben vagyok- ez az ugrokotelezesnel az egy iranyu terheles
> miatt rosszabb,

Pedig teljesen hasonló az ábra, épphogy elhagyja a talajt a láb, de megint 
elfelejtesz kettővel osztani.

> De mindegy , ez vallasi vita.

Ha meg lehet mérni, akkor nem vallási vita, de azzá lehet minősíteni.

Ezzel, hogy állandóan bedobod az impact kifejezést, azt próbálod sugallni, hogy 
itt valami marha nagy ütődésekről van szó. Pedig a futásnál is ugyanez van, csak 
az a különbség, hogy ott mindig egy lábra jön meg a terhelés.

Valamint: abszolút nem kell a törzsnek fel-le járnia ugrókötelezésnél. A 
gyerekek gyakran játszanak ilyet, és jól látható, hogy csak a lábukat emelgetik 
akkor, amikor odaér a kötél. Ha valaki sportoló, és nagyon gyorsan csinálja, az 
jószerivel egyhelyben van, talán centin belül mozog, éppenhogy csak a lábát 
emelgeti szintén centi nagyságrendben. Vagyis a maximásis erő a _páros_ lábán 
nem sokkal haladja meg a testsúlyát.

Azért nekem sokkal jobban tetszenek a kenyaiak, akik tényleg akkorákat ugrálnak 
páros lábbal, hogy az amúgy se alacsony társuk fejénél van valahol a felugrott 
ember köldöke. Ezeknél aztán a talajon levés időaránya nem hinném, hogy 
meghaladja a 20%-ot, vagyis mivel a testsúlyukat  meg kell tartani ugye, van 20% 
ideig erő, és 80%-ig meg nulla erő. Ez csak úgy lehet, hogy amíg a talajon 
vannak, addig 5-ször akkora erőt fejt ki a lábuk átlagban, mint a súlyuk. 
Csúcsban talán a 10-szeresre is ráközelít. Vagyis kb 2,5-5-szörös az egy lábra 
jutó terhelés, és láthatóan jól bírják, ez valami kultikus mozgás náluk.

hjozsi