[elektro-etc] Méret a lényeg

[Szondi]

2015.01.09. 21:37 keltezéssel, jhidvegi írta:
> Szondi wrote:
>
>>
> De hiszen az a lényeg, hogy nem lehet tudni semmit, ami attól a 
> határtól beljebb van, ahonnan a fény se jut ki. 

Hát ez az. Nem tudunk semmit. Minden, általunk ismert törvény a feje 
tetejére áll. Még a relativitáselmélet is.

> Elvileg akár pontszerűvé is összezsugurodhat az anyag.
No az lenne még elég érdekes. Mert akkor borul a Pauli elv, sőt még a 
kvantumelmélet is.
>
> Amikről többet lehet tudni, azok a fehér törpék és a neutroncsillagok. 
> Ha már a neutroncsillag is összeomlik a saját gravitációja miatt, 
> onnan van az, hogy már semmit nem tudunk, és tán nem is tudhatunk.

Pont ezért lenne érdekes.

>
>
> Miért nem? Esetleg valami elméletben lehet gond, ha lenne valódi 
> szingularitás.

Ezen vitatkoznak a nagyok, hogy egyáltalán létezhet e szingularitás.

> De ha nem az, akkor mit változtat, hogy 30 millió km vagy 1km vagy 5 
> centi?

Minden eddigi elméletet. Még a standard modell is kissé átíródna.

> Valszeg már a méretnek nincs is értelme ebben a tartományban, mert a 
> mérés, méret lényege, hogy valamit (itt a méretet) meg lehet mérni 
> valahogy.

Vagy számítani. Az atommagot sem lehet sublerrel megmérni, mégis tudjuk, 
mekkora.

A lényeg valahol ott lapul, hogy tudjuk a proton - neutron méretét, 
ebből kiszámolható egy neutroncsillag fizikai mérete. De ha ezt tovább 
zsugorítjuk, akkor a proton mérete sem lehet igaz, illetve  a kvarkoknak 
is apróbb részekből kellene felépülniük, amik egymásba zuhanhatnak. 
Márpedig erre semmi bizonyíték nincs. Még elméleti sem. Jelenleg a végső 
összeomlás jelenlegi (elméleti) határa a neutron, (ez még tudományosan 
megmagyarázható) esetleg kvarkcsillag. Ha viszont a tömeg tovább 
növekszik, márpedig ez simán megtörténhet, akkor valamennyi törvénynek 
kellene lennie egy idevonatkozó megoldásának. Vagy az eseményhorizont a 
csillagon kívülre esik, vagy létezik az anyagnak egy, a neutrontól 
"sűrűbb" változata is. Ebben az esetben a részecskefizika, finoman 
szólva is hiányos, mert kell lennie egy még kisebb alakotóelem(ek)nek. 
Igaz, a skálán még van elég hely a Planck távolságig. és persze ez sem 
az abszolut dolog. Akkor viszont semmi sem az, aminek gondoljuk. Szóval 
nem véletlen, hogy a nagy koponyák is ódzkodnak a fekete lyukak 
fizikájának magyarázatától. Dávid Gyula is prózai egyszerűséggel, csak 
annyit mond: nem tudjuk.

>
> Még a forgó fekete lyuknál se lehet megmondani, ha jól tudom, hogy 
> annak a gyűrűnek mekkora az átmérője, tehát a gyűrűvastagság mekkora.

Ráadásul még azt sem tudjuk, hogy létezik e, Schwarzschild lyuk, vagy 
csak Kerr, senki nem tudja pontosan. Hogy az elmélet más forgó és nem 
forgó lyukakra, az egy elég ingoványos terület.

>
> Olyan vad dolgok vannak ezen a téren, hogy csak les az ember.

És nem csak mi. Még Hawking sem tud mit kezdeni sok mindennel. Ő 
megpróbálja elpárologtatni őket, de nem túl meggyőzően. :) (mivel 
feltételezi a negatív energiát, vagy tömeget)


>
>
> Ennél biztos durvább lenne a g gradiense egy forgó fekete lyuk 
> tengelyében, szóval elvileg se tudna ott semmiféle űrjármű épségben 
> áthaladni,

Tipikus spagettizálódás jelenség. :) De az utazás nem a tengelyének 
irányában lenne lehetséges, hanem az egyenlítő környékén.

> pedig micsoda kecsegtető szövegeket lehet olvasni az itt létrejövő 
> időutazásról.

Állítólag nem kizárt, hogy a Kerr lyuk fizikája ezt megengedi, de ezt jó 
darabig nehéz lesz bizonyítani. (gyakorlatban)

>
> Mellesleg a föld esetén kb ugyanekkora távolságnál a gravitációs 
> gradiens kb 8,5e-8 g/méter, szinte észrevehetetlen. Arra azért elég 
> volt a még sokkal kisebb érték is, hogy pl a hold beálljon állandóan 
> egy oldalát mutatva a föld felé.

Ezekhez a nagy tömegű dolgokhoz a naprendszer fizikája, játékszer. :)


Üdv.:
Anonymus