[elektro-etc] Tesco lett

[jhidvegi]

Kovács József wrote:

>> Általános tapasztalatom: van mindenkinek egy olyan súlya,
>> aminél normál módon (nem zabálva, de nem is korlátozva) étkezve nem
>> változik a súlya. ha ennél lényegesen nehezebb, akkor tutira hízik,
>
> ...és mi a jó kiút ebből?

Először is a fogalmat, hogy "fogyókúra", teljesen el kell felejteni.
A kulcsfogalom az életmódváltás, de ezt nem jó hangoztatni, mert akkora 
feladatnak tűnik, hogy a zöm egyszerűen megretten tőle, és hagyja a francba az 
egészet.

De azért meg lehet csinálni, csak nem kell elhúzni az időt olyan idős korra, 
amikor már a nyavaják uralkodnak.

1. picit csökkenteni a kaja mennyiségét. Éppenhogy, nem kell drasztikusan. De 
ezt lehet folytatni, tehát amikor már megszokott az ember egy kisebb 
mennyiséget, akkor mehet tovább lefelé.
Ennek az a lényege, hogy sohasem kell igazán jóllakni.

2. a kaja minőségén is lehet, hogy kell változtatni.

3. és talán nem ide kellett volna sorolni, kell találni egy az illető számára 
elfogadható mozgásformát, amit akár szinte naponta is képes csinálni. Ennek van 
pár kritériuma, ami szükséges.
Először is legyen a pulzus relatíve magas, de ne rögtön, hátha belepusztul az 
illető. Először elég, ha csak mondjuk 110-nél nem sokkal több. Később fel lehet 
menni kortól és állapottól függően akár 150-160-ig is.
Ez jelentős levegőt is igényel, fejlődik lassan, de határozottan a tüdő 
oxigénfelvevő képessége, és ami ezzel szorosan összefügg, a vér oxigénszállító 
képessége. Ennek rengeteg jótékony hatása van, mert az akár bő 10-szeresre 
megnőtt oxigénszállítás olyan helyekre, szervekhez is eljuttat többletvért és 
többletoxigént, amik eddig szűkölködtek benne. Pl láblevágás előtt álló emberek 
lába megmenekülhet, de jó hatással van az inzulintermelő mechanizmusra is, az 
agyi vérellátás is megnő, javul a szellemi teljesítmény, de biztos még ezer 
helyen érhet el ez javulást.

Ne legyen a mozgás időtartama fél óránál kevesebb, és törekedni kell az 
alkalmankénti jóval nagyobb időre. Nem kezdéskor, mert a végletes kikészülés 
eltántorítja az embert a folytatástól. Szóval fokozatosan növelendő az idő.

Na aztán egyénfüggő, hogy ez a mozgás valami csapatsport jellegű-e, vagy tök 
egyéni. Lehet bármi, csak a fenti kritériumoknak megfeleljen.
Definíció: A sport olyan tevékenység, aminél nem az eredmény a lényeg, hanem az, 
hogy amit csinál az ember, az öncélú legyen. Nem azért emel fel a súlyemelő 
valami súlyt, hogy feltegye valahova, hanem magáért a súlyemelésért. Nem azért 
gyalogoltam napi 13 km-t, hogy odaérjek valahova, hanem magáért a menésért. 
Akkor is sport ebben az értelemben, ha kifulladva is szerényebb, mint ahogy egy 
átlagember menni szokott. (Ezt nem mindig könnyű feldolgozni lelkileg, akármi is 
legyen az a mozgás. Persze ez csak kövér és idősebb embereknél jellemző, a 
fiatal elég hamar túljut az átlagon.)

Ha sikerül megtalálni a megfelelő mozgásformát, és legyőzni az idegenek és 
családtagok esetleges gúnyolódását, poénkodását... akkor kell pár hét, amikor 
annyira napi rutinná válik, hogy már nincs különösebb akaraterőre szükség 
belefogni. Ha külső körülmény akadályt görgdít elé, akkor kifejezetten hiányzik. 
Addig viszont naponta meg kell kűzdeni az elkezdéssel. Néha az első fél óra 
kínszenvedés, aztán mintha megindulna a véráram vagy mi a fene, megy minden.

Közben figyelni kell az izületek lazaságára, az izmok kihúzhatóságára. Ha erre 
nem sikerül figyelni, valami nagyon egyoldalú mozgásforma következtében 
észrevétlenül nagyon be tud szűkülni a mozgástartomány. Lehet is néha látni, 
hogy futók mindenféle furmány gyakorlatot végeznek a témában.

Ha mindez megvan, akkor már csak idő kell, és meglesz az eredmény, és meg is 
marad tartósan, sőt, lehet, hogy folyamatosan javul. Legalábbis a negyvenes 
életkor táján tutira óriásit lehet javulni. Főleg, ha időközben a terhelhetőség 
is nő, és lehet aktívabb mozgásformára is váltani (vagy azt is beiktatni), vagy 
a meglévőt intenzívebben végezni.

Közben kell mérni mindenfélét. Pl a súlyt (ez evidens ugye), derék körfogatot, 
néhány izom erejét, kar-láb mozgástartományát, aztán lehet vércukrot is mérni 
(később írom, miért). A vényomás, nyugalmi pulzus is nagyon informatív. Az 
intenzíven sportolók nyugalmi pulzusa nem egy esetben akár a 40/perc körüli 
értékre is lemegy. Ez persze nem kell, hogy cél legyen, de ha már megvan a 60 
körüli, az már egész jó. Van még egy pulzus paraméter, ami informatív: mennyi 
idő alatt áll vissza a nyugalmi pulzus a terhelés után. Asszem pulzusnyugvásnak 
hívják vagy minek. Amikor az ember xar állapotban van, ez hosszú perceket is 
igénybe vehet. Ha minden frankó, akkor csak valami tizenmásodpercet, persze 
terheléstől függően.

Közben szinte észrevétlenül megjavul, a magasvérnyomás is, mintegy 
mellékhatásként. Simán lehet, hogy elhagyható a gyógyszer még messze a lefogyás 
előtt, ha valakinek van ilyen baja. (Sőt, az inzulin is esélyes, hogy 
elhagyható, ha valaki 2-es tipusú cukorbeteg.)

Ahogy említettem, kell a szervezetet tanítani arra, hogy zsírból is lehet 
energiát termelni. Galád módon a természet az emberben kialakít egy valami 
diódát, azaz raktározás irányban nagyon működik a dolog, de visszafelé nagy a 
záróirányú szigetelőképesség. :-) Ezt kitartással le lehet rontani. Erre jó a 
cukormérés. Akkor már sikeresen le van bontva, ha hosszú, több órás terhelés 
után (közben nincs semmi evés!) a cukorszint nem számottevően tér el a terhelés 
előttitől.

Lényeges tudni pár dolgot lelkesítőnek, meg hogy tudja az ember, mi mennyi kb. 
Pl ha valaki kifejt legalább 100W mechanikai teljesítményt, akkor kb 1 g cukrot 
éget el percenként, ami kb fél gramm zsírnak felel meg. Ebből is látszik, hogy 
kínkeservesen lassú dolog a valódi fogyás, szóval nem kell elkenődni, ha 
szerényen jön az eredmény. Az elején azért tud gyors lenni, mert kiürülnek a 
belek, és leapad a rosszul tárolt víz.
A kb 100W mechanikai teljesítményhez kb 3-400W valódi teljesímény tartozik, a 
különbség hőfejlődés. Jó szar hatásfokú az ember, de ezt lehet pont kihasználni. 
A mechanikai teljesítményt meg lehet mérni, pl ismert paramtéterű emelkedőn való 
felfelé gyaloglással-futással, és időméréssel. Az ekkor kialakuló pulzus más 
mozgásformáknál is hasonló teljesítményt fog jelenteni hasonló pulzus esetén, 
amikor ez a mérés már messze nem evidens. (A mindenféle szerkezetek 
kalóriaszámításának nem kell hinni, az kamu.)

Ja igen, a rosszul tárolt víz. Itt ödémaszerű jelenségekre gondolok, amik 
alapvetően az lábszáron, boka tájon jelenik meg, de szemét módon más helyeken is 
tud észrevétlenül víz felhalmozódni. (Jó sokaknak van, tán nem is sejtik: meg 
kell nyomni a sipcsontot a boka fölött valamennyivel kb 2-3 másodpercre, és ha 
ottmarad az ujjnyom, akkor van ödéma.) Simán eltűntethető szinte a 
legmakacsabbnak tűnő, jelentős is kb 100 nap alatt. Persze nem úgy száz nap, 
hogy évek alatt elosztva, hanem naponta mozogva órákat, főleg olyat, ami a 
lábszárat is mozgatja. Szóval gyaloglás, labdajátékok, futás, bicikli, 
megafenetudja, mi még. Úszás ebben a tekintetben nem jó. Meg az evezés és 
effélék sem igazán.

Jelenség a víz kiürülésére: amikor az ember még csak rövid ideje csinálja ezt a 
magasabb pulzusú és lihegős dolgot, megeshet, hogy 2-3 óra alatt akár 5-6-szor 
is jelentősen sokat kell brunyálni, pedig előtte nem is volt nagy 
folyadékfogyasztás. Ezzel célszerű számolni, ha az ember valami nyilvánosabb 
közterületen, ahol sok ember van, ott végzi a szokott mozgását nappal. Nagyon 
kellemetlen tud lenni. :-) Mit sem ér, ha az indulás előtt az ember mindent 
megpróbál a wc-n kiüríteni. Később a jelenség megszűnik, a fölös víz távozik, 
amit az esetleges ödéma eltűnése is mutat.

hjozsi