[elektro-etc] Tesco lett

[jhidvegi]

gyapo wrote:

> Fogalmam sincs, hogy valaki foglalkozott-e a kérdéssel, de nekem első
> dolgom lenne az outputot megmérni, hogy mennyi energia van benne, azt
> ugye nem használták föl. De mindenhol csak az inputtal foglalkoznak,
> ennyi kalória kell meg annyi, apám fiatal tf-es korában 4000-et
> megevett a sítáborban, nyomták be a csokit meg a vajat, de mennyi jött
> ki belőle?

Szerintem nem ez a fő különbség a kövér és sovány ember között. Hanem az energia 
felhasználása, ami szerintem kb egyforma, vagyis a széklet összetétele ebből a 
szempontból nem nagyon különbözik.

A mozgásképesség jelentősen lecsökken, ha valaki meghízik, nincs is kedve 
mozogni, és ha van, a töredékére képes a normális testalkatú társának.

A másik, hogy leromlik a hőleadó képessége azért, mert a vastag zsírréteg 
ellenáramú hőcserélőként működik, tehát hiába van melege a kövérnek, a felülete 
akár jéghideg is tud lenni, bár izzad, mint a fene. Mert a zsírban kifelé áramló 
vért lehűti a vele szemben befelé áramló hideg vér. A soványnál lehet, hogy 
létfontosságú szervek vannak centi távolságra a testfelszíne jópár részén, és 
ezek nem lehetnek jéghidegek tartósan, mert az adott szerv működése károsodna. 
Szóval jól tudja leadni a hőt, mert meleg a testfelszíne. Ráadásul nagyobb az 
egységnyi térfogatra jutó felülete, ezzel tovább nő a fajlagos hőleadása. És 
mivel szívesebben mozog, a vérárama is mindenfelé nagyobb, mint a nemmozgó 
kövérnek, többre képes a szív-tüdő rendszere nyugalomban is.

Továbbá a kövér ember jó eséllyel sokat fogyókúrázott már életében, ami 
liftezéssel jár. Ennek az a lényege, hogy a kajamegvonás mozgás nélkül 
elsősorban izom lebontással jár. A fogyókúra végén visszatér az eredeti 
étrendjéhez ugye jellemzően.

Na most, az izom vagy 4-szer annyi energiát fogyaszt per kiló, mint a zsír, csak 
a puszta létével.
Ha eltűntet egy jóadag izmot, aztán visszahízik csak az eredeti súlyára, akkor 
az előtte lezajlott rossz fogyókura miatt sokat rontott az izom/zsír arányon, és 
az eredeti állapothoz képest ezért kevesebb a normál nyugalmi állapotú 
energiafelhasználása is. Ezt meg lehet még párszor csinálni, és az ember már az 
étel illatától is hízni fog, hiszen tök elkúrta az energiafelhasználó 
képességét. Amit a lecsökkent izomtömeg és a továbbra is nagy súly miatti még 
jobban lecsökkent mozgásképesség tovább ront. Szélső esetben alig bír mozogni a 
szerencsétlen, ágyba viszik neki a kaját, és még a wc-re menés is lehet, hogy 
gondot okoz, illetve falbontással tűzoltók tudják csak kórházba vinni, ha baj 
van.

Általános tapasztalatom: van mindenkinek egy olyan súlya, aminél normál módon 
(nem zabálva, de nem is korlátozva) étkezve nem változik a súlya. Ha ennél 
lényegesen nehezebb, akkor tutira hízik, ha lényegesen könnyebb (kórosan 
sovány), akkor nagy erőfeszítések ellenére se nagyon képes hízni.

Ezt persze kiegészíti az a körülmény is, hogy a nagyon sovány emberek gyomrának 
a befogadóképessége is jóval kisebb, mint az elhízottaké. Főleg idős, betegség 
miatt lefogyott embereknél van ilyen gond, már a kajára gondolni se tud, szinte 
undorodik tőle, és képtelen súlyt felszedni. A hőleadásuk a soványság miatt 
fizikailag kiváló, fáznak is folyton.

A cseppet se kövér, ám izmos emberek azért nem híznak, mert az izmosság miatt 
könnyedén mozognak úgy, ahogy a nem izmos nem is képes. (Futás, emeletre 
felszaladás...) Ahogy az autónál is, ha van teljesítmény, önkéntelenül is odalép 
a gázra a sofőr. A mozgás miatt aktívabban igénybevett izom nagyobb 
energiafelhasználású nyugalomban is, mint a békén hagyott, és ehhez jön, hogy 
ennek az embernek sokkal nagyobb az izom/zsír aránya. Bátran zabálhat, úgyis 
leadja hőként és mozgással a rengeteg energiát.

Hát szóval valahol itt van a fő eltérés, ezekben a pozitívan visszacsatolt 
folyamatokban.

hjozsi