[elektro-etc] A nap képe...

[Szondi]

Szia !

2014.10.13. 21:19 keltezéssel, Pataki István írta:
> De kutatták, kutatják. Neve is van: Stockholm-szindróma.

Nem teljesen ugyanaz, de van hasonlóság. Nagyban ez azért másként működik.

> Üdv
> pi
>
>
>
>>
>> Ez egy roppant érdekes téma.
>> Hallottam egy beszélgetést valamikor pár hónapja Kéri Lászlóval. Azt 
>> feszegette egyik témaként, ami pont erről szól, és engem már jó 
>> régóta zavar: a diktatúrák hogy tudják elérni, hogy a lakosság zöme 
>> beáll mögé, beáll a nyilvánvaló szart támogatni.

A történelem számtalan ilyen esetet produkált. Az összes diktatúra ezt 
az elvet használja (ta)

Valójában mindegyik, apró lépésekkel szerez magának sok, de 
jelentéktelen támogatókat. Majd egy bizonyos pontnál az értelmesebb 
"haszonlesők" is beállnak a sorba. Ezeket a diktátor közvetve, vagy 
közvetlenül támogatja, így a nép csak azt látja, hogy a slepp 
folyamatosan gyarapszik, és növekszik a befolyása. Persze lassan, hogy a 
nép ne fogjon gyanút. (választások, demokrácia sulykolása) Nyilván 
ilyenkor már megvan a vezér irányító apparátusa, akik gondolkodás nélkül 
végrehajtják a parancsokat. Kialakul egy Istenszellem a vezér irányában, 
amit a slepp erősen támogat. Ez az a pont, ahol a vezér már el is hiszi 
a saját idióta gondolatait, ember már nincs, aki megmondaná neki, hogy 
"nincs is rajta ruha". Persze ehhez a játékhoz némi gógyi is kell, meg 
hát a támogatóknak is okosoknak, intelligensnek kell lenniük. A nép 
pedig, a csordaszellemnek köszönhetően, a győztes mellé áll. És persze a 
győztes ilyenkor mindent visz. Itt van a második ugrás, amikor az egész 
kör nem él, hanem visszaél a hatalmával. Ezen a ponton átbillentve a 
történéseket, gyakorlatilag az események már visszafordíthatatlanok. (1 
pártrendszer, kétharmad, tök mindegy minek hívjuk) Nyilván ezt a pontot 
senki sem tudja, mikor következik be pontosan, a hívek lelkesen 
tapsolnak, és mire feleszmélnek, már nyakig ülnek a kakiban. Ekkor még 
az apparátus kiválóan működik, a propaganda és a szigor elfedi a 
hiányosságokat. Aztán elkezd apadni a pénz, mert hát mitől nőne, és 
beindul egy belső harc, a pénzért és a kedvező pozíciókért, 
befolyásokért. Ebből a játékból persze a nép profitál a legkevésbé, de 
még egy darabig a propaganda elhiteti az emberekkel, hogy lehet, hogy 
most nem annyira jó, de majd az lesz, ha sikerül legyőzni az ellenséget, 
akinek az a célja, hogy mindenkinek rossz legyen. Aztán nem lesz, se 
győzelem, se jólét. A nép pedig beragad ebbe a vesztett helyzetbe, de 
lehetősége kimászni már nincs. A fura ebben a játékban, hogy az 
értelmiség és a gazdasági szereplők egy kis része nem fordul nyíltan 
szembe a hatalommal, sőt még jól is érzik magukat, hiszen az ő 
egzisztenciájuk ilyenkor még formálisan sértetlen. A végén persze vagy 
borul a bili, vagy óvatosan belülről puceválják ki a büdöset. (nagyjából 
ez volt 56-ban)

Na szóval, ezért nem teszik a teljesen narancsszínű térkép, ahogy nem 
tetszene a piros, vagy zöld, vagy bármilyen  egyszíszínű sem.

>>
>> A beszélgetésben felmerült, hogy ez egy fontos kutatási terület 
>> lenne, de az is érezhető volt, hogy mintha ezt nem kutatnák kellő 
>> intenzitással. Pedig szerintem, ha valaki rájönne, hogy is működik 
>> ez, már ez nobel díjat érdemelne, ha meg a megoldást is szolgáltatná, 
>> az további, talán nem is egyet.
>>
>> hjozsi
>>
>
Pedig simán csak a történelmet kellene tanulmányozni, igaz, 
elfogulatlanul. (ki, mibe is bukott bele?)

Üdv.:
Anonymus