[elektro-etc] Vádlibajnok

[umnyo]

Valami ilyesmi...

Komoly nagy koncerteken külön tudomány azt megoldani, hogy a gömb alakban terjedő mélyek ne a színpadon lévő mikrofonokban landoljanak.....

Attila

Acs Gabor <levlista at e8e.eu> írta:
>Tudtommal a mély hangok irányérzéketlensége nem az ember tulajdonsága, 
>hanem a fizikáé, a magasak sokkal irányítottabban, sávban terjednek, a 
>mélyek inkább gömb-szerűen.
>
>
>Gábor
>
>2014.12.16. 19:40 keltezéssel, Karoly Kovacs írta:
>> Kötözködik a nyavalya! :) Szerintem pont te ragadtál le annál, hogy 
>> zeneileg nem értelmezhetők a mély hangok (először még a magas 
>> hangokról is írtál).
>>
>> > Továbbra is úgy vélem, hogy ezeket a nagyon mély hangokat zeneileg az
>> > emberek nem tudják értelmezni.
>> Jóska! Most sajnos azt kell mondanom, hogy ehhez kellett volna némi 
>> zenét tanulnod. De ezt becsület szavamra nem bántásból vagy 
>> kötözködésből mondom!!!
>>
>> Az a helyzet, hogy minden zenei mű, legyen az komolyzene vagy popzene, 
>> a basszus hangmenetre épül(*). Ez egészen egyszerűen azért van így, 
>> mert az emberi fül így érzi szépnek, és erre nagyon érzékeny. Nagyon 
>> is számít (zeneileg), hogy hol van az a basszus hang. Még egy zeneileg 
>> nem hozzáértő ember is nagyon meghallja, ha a basszusgitáros félrefog. 
>> Vagy pl. néha hallani zeneművek (főleg popzenei művek) próbájánál ill. 
>> olyan felvételeinél, amelyekben nincs ott a basszus, hogy milyen 
>> rettenetesen szólnak. Az ember egyszerűen így van kitalálva, hogy kell 
>> a zenében a basszus. És amint írtam is, nagyon érzékeny a fülünk rá. 
>> (A irányára azonban szinte egyáltalán nem. Ezért van általában 
>> multimédiás hangfalaknál csak egy darab basszus sugárzó doboz.)
>>
>> Megj.(*): Olyannyira fontos a basszus menet, hogy pl. a barokk korban 
>> szokás volt, hogy a zeneszerzők csak egy dallamocskát "dobtak fel" a 
>> hozzá tartozó basszus menettel együtt (tehát nem az összes hangszert 
>> kottázták le). Ebből már a képzett játékosoknak simán el kellett tudni 
>> játszani a művet polifonikus hangszereken is (pl. orgona, csemballó, 
>> később zongora) vagy kamarazenekarral. A sokak által ismert Albinoni 
>> Adagio is ilyen mű volt, a ma hallható formájában nem Albinoni írta, 
>> hanem Remo Giazotto a XX. sz. elején. A mű teljes címe: R. Giazotto: 
>> Adagio Tomaso Albinoni témájára és számozott basszusára.
>>
>> A zongora és basszusgitár példádnál (az alsó húroknál) mindkét 
>> hangszer közel hasonló felharmonikus tartalommal rendelkezik. Amit Te 
>> írsz, az nem a felharmonikusok miatt van, hanem az ún. megszólalási 
>> tranziens okozza (írtad is: máshogy pengetik ill. ütik meg).
>>
>> Károly
>>
>> jhidvegi wrote:
>>> Karoly Kovacs wrote:
>>>
>>>> Ehhh! Ezek szerint magad is utána néztél, s akkor mégis méást írtál az
>>>> előbb! :)
>>>>
>>>> Idézlek:
>>>> "Az a rémséges gyanúm ugyanis, hogy a legmélyebb basszusgitárhang
>>>> környéke, szóval jópár hanggal felette is már alatta van a zenei
>>>> hallhatóságnak."
>>>
>>> Szerintem bírkózószart reggeliztél, muszáj kötözködnöd.
>>>
>>> Továbbra is úgy vélem, hogy ezeket a nagyon mély hangokat zeneileg az
>>> emberek nem tudják értelmezni. Az más kérdés, hogy van olyan ember (és
>>> ez nem az emberek), akik akár jóval mélyebbeket is tudnak, de azért
>>> elkísérletezgetnék velük, hogy lebuktassam őket. Szerintem sikerülne.
>>>
>>> A zongora nem jó példa, mert annak a húrjait nagyon tőben ütik meg,
>>> ezért ezek a hangok rohadt sok felharmonikust tartalmaznak, amik
>>> megfelelő viszonyban állnak az alapharmonikussal, és ezek a
>>> felharmonikusok eligazítást adnak arról is, hogy az a hang zeneileg mi
>>> is. De még a legjobbak is lehet, hogy nagy bajba kerülnének, ha
>>> színuszos hangokkal találkoznának. Megintcsak: le lehetne buktatni őket,
>>> hogy bizony már nem hallják zeneileg.
>>>
>>> A basszusgitár közelebb áll a színuszoshoz, bár azt is lehet úgy
>>> pengetni, hogy nagyon ne az legyen.
>>>
>>> hjozsi
>>>
>>
>>
>
>