[elektro-etc] Vádlibajnok

[Karoly Kovacs]

Nem akarom én itt az észt osztani, mert minek is? Egyikünk sem szakértő 
a témában. Csak szerettem volna némi zenei hátteret adni a szálhoz, de 
úgy látom, abba is belekötöttél. :)
Pl.: "Amit aztán a lanton el is játszottak, mi? :-)"
Na mindegy, ne is ragozzuk tovább, nem éri meg hajba kapni rajta.

Mindenesetre itt egy jó cikk az általam igen nagyra becsült Angster 
Judit tollából:
http://www.hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM1104.HTM
Itt is ír arról, hogy a felharmonikusok szerepe a hangszer hangjának 
kialakulásában csak részben fontos, sok egyéb tényező is befolyásolja 
azt. Csak azért kerestem ki a cikket, mert Te következetesen a 
felharmonikusokról írsz, mint a hangszer hangjának fő jellemzőjéről.

De ha már felharmonikusok: szinte minden hangszer hangja "tömve van 
felharmonikusokkal" (ahogy fogalmaztál), de pl. vannak olyanok, amelyek 
majdnem csak a páratlan felharmonikusokat tartalmazzák, ezek jellemzően 
nazális hangúak (a fúvósok közt vannak ilyenek). Elenyésző számú olyan 
hangszer van, amelyiknek alig van felharmonikus tartalma. (Ilyeneket 
jobbára csak egyszerűbb egzotikus ill. ősi népi hangszerek közt találni.)

Károly

jhidvegi wrote:
> Karoly Kovacs wrote:
>
>> Az a helyzet, hogy minden zenei mű, legyen az komolyzene vagy
>> popzene, a basszus hangmenetre épül(*). Ez egészen egyszerűen azért
>> van így, mert az emberi fül így érzi szépnek, és erre nagyon
>> érzékeny. Nagyon is számít (zeneileg), hogy hol van az a basszus
>> hang. Még egy zeneileg nem hozzáértő ember is nagyon meghallja, ha a
>
> Nézd, elhiszem, hogy számít, de hogy azok a hangok, amikről beszélünk,
> az esetek zömében át se mennek pl rádióban, az tuti. :-) És az emberek
> marhára nem is hiányolják. Élőben átmegy, de ott meg valszeg nem is
> figyelnek rá, és nem hinném, hogy sokan észrevennék, ha a legmélyebb
> tartományban a gitáros félrefog. Nagydobnak hallatszik és kész.
>
> Én ezt azért bátorkodok leírni, mert én meg szeretem a basszust, és
> fülelek is sokszor, vagyis direkt arra figyelek, és van, amikor
> egyszerűen hiába, nem hallom zeneileg.
>
>> így van kitalálva, hogy kell a zenében a basszus. És amint írtam is,
>
> Na ezt mondd el a komolyzenekedvelőknek is! :-)
>
>> Megj.(*): Olyannyira fontos a basszus menet, hogy pl. a barokk korban
>> szokás volt, hogy a zeneszerzők csak egy dallamocskát "dobtak fel" a
>> hozzá tartozó basszus menettel együtt
>
> Amit aztán a lanton el is játszottak, mi? :-)
>
>> játszani a művet polifonikus hangszereken is (pl. orgona, csemballó,
>> később zongora) vagy kamarazenekarral. A sokak által ismert Albinoni
>
> Orgona, csemballó, ezek iszonyat sok felharmonikussal dolgoznak. Ott
> aztán rohadtul meg lehetne hallani az akár 8Hz-est is hangmagasságilag -
> a felharmonikusok alapján.
>
>> A zongora és basszusgitár példádnál (az alsó húroknál) mindkét
>> hangszer közel hasonló felharmonikus tartalommal rendelkezik.
>
> Már bocs, de ez hétszentség, hogy nincs így. A zongorának sosem lesz
> olyan hangja, mint egy hétköznapi módon megszólaltatott basszusgitárnak.
>
>> Amit Te
>> írsz, az nem a felharmonikusok miatt van, hanem az ún. megszólalási
>> tranziens okozza (írtad is: máshogy pengetik ill. ütik meg).
>
> Hát nem. Nem is értem, hogy lehet ilyet írni. Arról a hangról beszélek,
> amikor MÁR szól, nem a pengetés pillanatáról.
>
> A csemballó még másabb, azt annyira valahol tőben pengeti a szerkezet,
> hogy az ahhoz hasonló, mintha a gitárhúrt szinte közvetlen a húrlábnál
> pengetnék. Az aztán tényleg tömve van felharmonikusokkal.
>
> A komolyzenében max a kézzel pengetett nagybőgő (gordon) tud ilyesmit,
> de azt nem szokták művelni, hanem azt is vonyóval :-) nyűvik, ezért
> nagyon gazdag lesz felharmonikusokban. (Én mellesleg nem is kedvelem ezt
> a fajta hangot. Talán a cselló a legelviselhetőbb a vonyított hangszerek
> között számomra.)
>
> hjozsi
>