[elektro-etc] Vádlibajnok

[jhidvegi]

Karoly Kovacs wrote:

> Az a helyzet, hogy minden zenei mű, legyen az komolyzene vagy
> popzene, a basszus hangmenetre épül(*). Ez egészen egyszerűen azért
> van így, mert az emberi fül így érzi szépnek, és erre nagyon
> érzékeny. Nagyon is számít (zeneileg), hogy hol van az a basszus
> hang. Még egy zeneileg nem hozzáértő ember is nagyon meghallja, ha a

Nézd, elhiszem, hogy számít, de hogy azok a hangok, amikről beszélünk, az esetek 
zömében át se mennek pl rádióban, az tuti. :-) És az emberek marhára nem is 
hiányolják. Élőben átmegy, de ott meg valszeg nem is figyelnek rá, és nem 
hinném, hogy sokan észrevennék, ha a legmélyebb tartományban a gitáros félrefog. 
Nagydobnak hallatszik és kész.

Én ezt azért bátorkodok leírni, mert én meg szeretem a basszust, és fülelek is 
sokszor, vagyis direkt arra figyelek, és van, amikor egyszerűen hiába, nem 
hallom zeneileg.

> így van kitalálva, hogy kell a zenében a basszus. És amint írtam is,

Na ezt mondd el a komolyzenekedvelőknek is! :-)

> Megj.(*): Olyannyira fontos a basszus menet, hogy pl. a barokk korban
> szokás volt, hogy a zeneszerzők csak egy dallamocskát "dobtak fel" a
> hozzá tartozó basszus menettel együtt

Amit aztán a lanton el is játszottak, mi? :-)

> játszani a művet polifonikus hangszereken is (pl. orgona, csemballó,
> később zongora) vagy kamarazenekarral. A sokak által ismert Albinoni

Orgona, csemballó, ezek iszonyat sok felharmonikussal dolgoznak. Ott aztán 
rohadtul meg lehetne hallani az akár 8Hz-est is hangmagasságilag - a 
felharmonikusok alapján.

> A zongora és basszusgitár példádnál (az alsó húroknál) mindkét
> hangszer közel hasonló felharmonikus tartalommal rendelkezik.

Már bocs, de ez hétszentség, hogy nincs így. A zongorának sosem lesz olyan 
hangja, mint egy hétköznapi módon megszólaltatott basszusgitárnak.

> Amit Te
> írsz, az nem a felharmonikusok miatt van, hanem az ún. megszólalási
> tranziens okozza (írtad is: máshogy pengetik ill. ütik meg).

Hát nem. Nem is értem, hogy lehet ilyet írni. Arról a hangról beszélek, amikor 
MÁR szól, nem a pengetés pillanatáról.

A csemballó még másabb, azt annyira valahol tőben pengeti a szerkezet, hogy az 
ahhoz hasonló, mintha a gitárhúrt szinte közvetlen a húrlábnál pengetnék. Az 
aztán tényleg tömve van felharmonikusokkal.

A komolyzenében max a kézzel pengetett nagybőgő (gordon) tud ilyesmit, de azt 
nem szokták művelni, hanem azt is vonyóval :-) nyűvik, ezért nagyon gazdag lesz 
felharmonikusokban. (Én mellesleg nem is kedvelem ezt a fajta hangot. Talán a 
cselló a legelviselhetőbb a vonyított hangszerek között számomra.)

hjozsi