[elektro-etc] Szemöldök?

[jhidvegi]

gyapo wrote:

> A gyerek szeretete az valami ösztönös lehet, nem nagyon szokták
> tudatosan irányítani, döntés alá vonni.

Hát bizony, a gyerek az tök más tészta.
Kis tanmese, nemrég hallottam hosszú riportot a rádióban örökbefogadás témában.
Magyar gyerekek örökbefogadásáról van szó, akik már megjárták a poklot, itthon 
is nevelőszülőknél voltak, és miután elérték a 8. életévüket, van módjuk olasz 
családoknak örökbefogadni ilyen gyerekeket. (Biztos másfelé is létezik ilyen, de 
ezúttal olaszokról volt szó.)

A gyerek nem tud olaszul, a leendő örökbefogadó szülők meg magyarul nem.
Ezek már nem gyenge kis csecsemők. Borzasztó nehezen illeszkednek be. Nem ritka, 
hogy mindent összetörnek a lakásban, kidobálnak tárgyakat (porcelántól a tv-ig) 
az ablakon, szekrényeket borogatnak fel.., szóval nem megy nekik a dolog - kb 
egy hónapig. Van olyan örökbefogadó pár, akik ezt nem tudják elviselni, nem 
tudják megoldani, de van, akik igen. Ha átjutnak ezen a hónap nagyságrendű 
rémséges időszakon, akkor egészen fantasztikus család tud létrejönni. A nő, aki 
a riportalany volt, és aki a két fél (az örökbefogadók és a gyerek) között van, 
követít, követi őket, az elején gyakran jelen is van, meg más módon, távolról is 
próbál közvetíteni, sok konkrét sikeres és sikertelen esetet mesélt el kb 1 óra 
alatt.

Na most, ha itt nem lenne valami megelőlegezett bizalom, megértés, elfogadás... 
a leendő gyerekkel szemben, a fene enné meg az egészet. Szinte szívbemarkoló, 
ahogy az új szülők így beszélnek az örökbefogadandó gyerekről elsőre rögtön, 
hogy "az én kisfiam" vagy "az én kislányom". A riportalany is elérzékenyült 
egy-egy eset felevelenítése során, pedig régebben történtek az ő praxisában.

Hát csak ennyit akartam mondani.

hjozsi