[elektro-etc] [elektro] wifi modul

[Xorn]

2013/5/15 gyapo <gyapo at freemail.hu>:
>> Arrol van szo, hogy megbecsules nelkul elni nem emberi elet.
>
> Ezzel se igazán értek egyet. Mi a megbecsülés? Mások ítélete a
> munkádról, szakértelmedről, emberi jellemvonásaidról stb. Megint ott
> vagyunk, hogy mások értékrendje számít, vagy az enyém. Ha az enyém
> szerint rendben vagyok, akkor miért kellenet törődnöm másokéval?

Hogy ők is törődjenek egy kicsit veled? (Értsd: nem az értékrendeddel!)

>> Es kitol kap a tanar megbecsulest? Anyagi megbecsules nuku.
>> Tarsadalmi rang nuku. A diak megbecsulese nuku. Mi maradt? A
>> tanartarsai megbecsulese? Azok nem latjak oran, nincsenek ott, nem
>> tudnak visszajelzest adni.
>
> Azért sok tanár egész jól érzi a megbecsülést, elsősorban a
> tanítványoktól, szülőktől, kollegáktól, de akár kaphat föntebbről is
> elismerést, kitüntetést. OK, pénz nincs, de attól még megbecsülés
> lehet.

Nem egyértelmű. Aki volt katona, az is jókat tud sztorizni arról, hogy
mi minden ment ott. Azután amikor egy bulin egy csaj értetlenül
megkérdezte, hogy ha ilyenek vannak ott, akkor miért sír mindenki,
hogy katonának kell lennie, hiszen az buli! Utána többen
felvilágosítottuk, hogy lehet, van ilyen is, de mondjuk az idő
5%-ában. A többi meg jó esetben üresjárat, rossz esetben copás, akár a
teljes maradék 95% erejéig... Remélem, érted a párhuzamot.

>> Hiaba ertekeli o sajat maga tobbre a munkajat. Azaz nem hiaba. Pont hogy
>> aki tobbre ertekeli ennel a sajat munkaja erteket, az el fog menni, es
>> megkeresi ahol meg is fizetik az ennel tobbet.
>
> Rengeteg példa van, nem csak tanár, hogy lehetősége lett volna
> elmenni, de nem tette. Van egy réteg, akinek a pénz annyira fontos,
> hogy ezért akár teljes váltást is vállal az életében mondjuk külföldre
> költözéssel, mert ott több a pénz. De van egy másik réteg, akiknek más
> dolgok fontosabbak. Összefoglalva a boldogság.

Vagy pl. vannak olyan családi kötelékei, amik miatt boldogtalan,
menne, de mégsem teszi, mert mások függnek tőle. Vagy - akármi más.

>> Az marad, aki azt gondolja hogy ennyi penzert ennyi es ilyen melo jo
>> is lesz. Es ezzel pont azt a szellemiseget adja tovabb, amit itt
>> szoktunk ostorozni.
>
> Nem, nem azért marad. Attól, hogy itt marad és dolgozik aprópénzért
> még simán lehet az a véleménye, hogy messze alulfizetik a munkáját.

Ezt jól mondod.

>> Igen, és elmegy ügyfélszolgálatosnak. Van annyi önbecsülése, meg annyi
>> esze, hogy nem fogja éhezve tölteni az egy életét ezen a földgolyón.
>
> Szerintem nem önbecsülés, hanem alkalmazkodás a helyzethez. Mivel
> azon nem tud változtatni, vagy kevesebb pénzért dolgozik de jobban
> élvezi, vagy több pénzért, de alig várja a munkaidő végét. Vannak,
> akik szerint az egyik jobb, és vannak akik szerint a másik.

És vannak, akiknek esélyük sincs válogatni, örülnek, ha van munkájuk.
És vannak, akiknek nincs is munkájuk. Folyton kihagytok néhány nem
egészen jelentéktelen méretű csoportot...

>> Attól tud a ember boldog lenni, ha úgy alakítja az életkörülményeit,
>> ahogyan szeretné.
>
> Ez se igaz. Milliárdok tudnak boldogok lenni Ázsiában, miközben nem
> tudják úgy alakítani az életkörülményeiket, ahogy szeretnék.
> Sőt, nagyon kevés ember van a Földön, aki úgy tudja alakítani.
> Bármennyi pénze van egy embernek, ki tud találni olyat, amit szeretne,
> de nem engedheti meg magának. A kapitalista berendezkedés ösztönzi a
> fogyasztásra, az emberek, a csorda szintén, nincs fölső határ. Aki
> pénzzel mér dolgokat, az soha nem lesz elégedett, főleg nem, ha mások,
> a környezete elvárásainak próbál megfelelni.

Ez eléggé így van, sajnos.

>> Ha folyton abba kell beletörődni, hogy idén sem
>> megyünk kirándulni, megint nem megyünk fagyizni, idén sem festem ki a
>> lakást, idén sem..., akkor azért elég nagy csoda meg nemnormális szintű
>> optimizmus kell hozzá, hogy valaki kitörően boldognak mutassa magát.
>
> Ha Monte Carlóban laknál mondjuk évi 10 millió $ bevétellel, akkor
> egész más problémáid lennének. Már nem olyan jól néz ki a yachtod,
> mint a szomszédé, meg amúgyis kisebb. Már 3 éve ugyanazt a
> Rolls-Royce-t nyúzod, kezdenek kinézni a csóróságod miatt stb. Minden
> relatív. Nekem a szüleim mesélték, hogy mennyire tudtak örülni, és
> mennyire boldogok voltak, ha kaptak karácsonyra egy csutkababát, vagy
> hasonlót. Szerintem nem sokat változott az ember 70 év alatt.

Vagy inkább túl sokat is, csak nem jó irányba?

>> Az a baj, hogy van egy "közép sáv", ahol "normálisnak" számítasz.
>> Ha nagyon speciális értékrended van, akkor kilógsz egy elég nagy
>> társadalomi rétegből, és kissé magadra maradsz, mondhatni antiszociális
>> leszel.
>
> Ha nem vagy a csordában, akkor antiszociális vagy, a csorda csak azt
> fogadja el, ha nem lógsz ki. Kérdés, hogy ez-e az egyén célja. Ettől
> lesz-e boldog, hogy átvesz mindent a csordától, nem gondolkodik, mert
> akkor rájön dolgokra, és elkezd elkülönülni? Vagy az a cél, hogy boldog
> legyen, és ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a saját értékrendje
> szerint éljen?

Valahol azért összeegyeztethetőnek érzem a kettőt. Legalábbis nekem
eddig nagyjából sikerült.

>> Ha merev elveid vannak, mindent teljesen másképp csinálsz, ez elég
>> nehezen fog menni, nem nagyon lesz közös téma.
>
> Bármelyik pillanatban tudok bratyizni a piaci árusokkal, a párom csak
> les, mert amúgy utálom ezt. Ők teljesen más emberek mint én, egész más

Érdekember vagy! :-)

> témák érdeklik, egész más a beszélgetési stílusuk, nyelvezetük stb. De
> képes vagyok rá, és van közös téma, ami persze nem az én témám, mert
> azt nem értené az árus. Néha hangulattól vezérelve megengedi magának
> az ember, hogy szerepet játsszon, és bratyizzon egy árussal, de így
> élni? Hogy minden órában minden percben ezt a szerepet játszani?

Valamennyire mindig szerepet játszol. Akárhogyan is tagadod, mindig
van valaki, aki elvárásainak meg akarsz felelni. Ha másénak nem,
mondjuk a feleségedének, aki melletted áll. Persze nagyon nem mindegy,
hogy ez milyen mértékű, és mennyi marad emelett annak, aki valójában,
leplezetlenül vagy.

> Szabad a rövid kis életünket ilyesmire elpazarolni csak azért, hogy
> benne legyünk a csordában, és ne kapjuk meg az antiszociális jelzőt?

Meg azért hamar kiderül ám, hogy ha meglátnak egy ilyen
"antiszociális" darabkát a valódi énedből, hogy hoppá, van ám más is
abban a "nagy szürke" csordában, aki inkább hasonló hozzád, csak az
indító lökés kell neki, hogy ő is fel merje ezt vállalni, és legalább
részben nyíltan ki merje mutatni az egyéniségét. Persze ez nem megy
bizonyos észbeli képességek nélkül - azaz nem is mindenkinek megy. De
hát valakiknek alkotni kell a csorda többségét is.

Best regards,
Andy