[elektro-etc] Túlélõverseny , muhaha

[Benedek I.]

A hátrányai mellett voltak jó oldalai is a sorkatonai szolgálatnak! Anno jól 
megfigyelhető változás volt a leszerelés után, úgy az anyuci kedvencei, mint 
a rettenthetetlen fenegyerekek életében. Az elkényeztetett, kis egyke 
majomparádékból valamennyire férfi lett, a nagypofájú, önelégült senkiházik 
pedig megtanulták az alázat, az alkalmazkodás és a felelősség fogalmát. A 
leszerelő srácok megízlelték a közösségi élet szabályait, megtanulták 
feldolgozni a kellemetlen pszichés és a fizikai ráhatásokat és sorolhatnám 
azokat a hasznos tapasztalatokat, amikben sem otthon, sem az iskolában, vagy 
egyéb polgári környezetben nem lehetett részük. Ha semmi mást nem 
vizsgálunk, csak a korai felkelést, reggeli tornát, napi kiképzést, 
rendszeres étkezést, korai takarodót (szabályok, kötelmek és rendszeresség), 
akkor már volt értelme.  A tanyasi gyerek megismerte a városiak 
gondolatvilágát, életvitelét és fordítva. Lett összehasonlítási alapjuk, 
rengeteg új ismeretet szereztek, amikre akkor talán még nem volt szükségük, 
de később jól jöttek.
Miután leszereltem (68-ban, Csehszlovákiából visszajövet) hosszú évek során 
érdekes volt megfigyelni a bevonuló és leszerelő kollégák, edzőtársak, 
ismerősök életvitelének és filozófiájának változásait. Mondhatni, 
mindegyiknek hasznára vált a seregben eltöltött idő. így, vagy úgy! Erősebb, 
egészségesebb, alkalmazkodóbb, lélektanilag is kiegyensúlyozottabb, 
életképesebb emberekké váltak.
Ha végignézek ma a 18-24 éves korosztályon, tízből hatot biztosan besoroznék 
(némelyiket több évre is!), hogy valami emberforma élőlény válhasson 
belőlük. Fizikailag és mentálisan egyaránt.

bi

gyapo wrote:
>> Mint ahogy az út szélén, vagy otthon a villanyrezsóval a kezedben
>> kimúlni is, pont annyira értelmetlen.
>
> Csak majdnem. Az óton azért vagy, mert valami cél felé haladsz, a
> rezsóval is valami hasznoat csinálsz, de a seregben totál fölösleges
> volt minden, az időtöltés, a hadgyakorlat, a robbanóanyagok őrzése és
> minden. Az egész úgy ahogy van egy fölösleges pazarlás volt, és
> szerintem ma is az. Ha még ott is kellett volna meghalni, az sokkal
> rosszabb, mint valami értelmes dolog művelése közben.
>
> Üdv.: gyapo