[elektro-etc] Titkos UPC kábeltv frekik?

[jhidvegi]

Kovács József wrote:

> Speciel, 30 éve éppen katona voltam a fő suli előtt...

Az gyereknek számít. :-), különben is, nem is 30 évet kellene nézni, mert akkor 
már ugye 82 volt, az már félkapitalista világ kezdett lenni. Mondjuk 35-40 már 
valami, az még az igazi, tősgyökeres gulyáskommunizmus volt, amire mondták, hogy 
a legvidámabb barack (obama).

> Egyedülálló, betanított melós szülő gyermekeként.
> Tanultam és mellette, amikor mód volt rá melóztam már 14 éves kortól.
> Közben műveltük a szőlő+gyümölcsöst, kukoricát.

Így már érthető, hogy jobban éreztétek magatokat.
Aki városi, semmi föld, annak szarabb volt. Én pl kerteket mentem ásni, a meló 
mellett, sőt, az egyetem mellett is, meg nyaranta építkezéseken dolgoztam.

Akkoriban a háztáji megbecsült dolog volt, és akinek volt, és ügyesen használta, 
sokat dolgozott benne (ez jellegében megfelelt sok szempontból a kapitalizmusnak 
azzal az eltéréssel, hogy az adó, mint fogalom, nem is létezett), az egész jól 
érezhette magát. Nagy élmény ám, ha valaki a maga ura tud lenni, ha ehhez 
affinitása is van, és hagyják is! Végülis a kapitalizmus ezt terjesztette szét.

> ... Került használt autó is.
> Plusz ketyegett a MERKUR-nál az új.
> Volt a OTP-ben tartalék....
>
> Mindez egy nulla társadalmi presztízsű, csonka családban.

De megadtad a magyarázatot rá, hogy miből. Félkapitalizmusból, amit preferált a 
kádár rendszer.

> Voltak nálunk sokkal jobban eleresztett családok!

Lángossütők vagy más maszekok, esetleg nagyvállalati csúcsfejesek, esetleg 
pártemberek.

> Nem is kicsivel jobban...
> Feltűnően szarul élőket viszont kevesebbet láttam, mint manapság.

Ez lehet, de akkor más volt az igényszint. Biztos láttál zsúfolt vonatokat, 
héveket, buszokat, és kevés autót. Az egyetemen vagy fősulin tömegközlekedéssel 
bejáró diákokat, tanárokat. Most, ha szétnézel a BME körül, nem lehet sehol 
megállni. Akkoriban (70-es évek), amikor oda jártam, töküresek voltak az utcák.

Aztán a sajnosnincs módi, az örökös sorbanállások naponta a kibaszott 
közértekben, az állandó tömegnyomor a buszokon, villamosokon... akkor is szarnak 
ítélem visszamenőleg is, ha akkor voltam fiatal, és bírtam a gyűrődést. De 
emléxem a kiábrándult érzéseimre is, amikor minden reggel bementem a gyárba 
(ahol később azért szerettem lenni), és megcsapott az a sötét, az az olajszag, 
amibe a melósok cigarettája is belevegyült, és ha belegondoltam, hogy nekem itt 
és ilyenné kell megöregednem, ahol és akiket láttam, gyakran kerülgetett az 
öngyilkosság gondolata. Akik ebbe beleszoktak, azoknak nem ismertem a 
lelkivilágát, ők elszalonnázgattak egy hokedliszerűségen az esztergapad előtt, 
meg hajbókoltak feljebb a nagyhatalmú párttitkárnak, beleilleszkedtek az 
értekezletek semmitmondó, szar hangulatú világába..., vagy éppen jól 
helyezkedtek, és kikaparták maguknak a gesztenyét.

A melós meg igyekezett másodperc nagyságrendű idő előtt lenyomni a blokkolóórát, 
és eltűnni a gyárból. Sorbanálltak a blokkolóóra előtt is. :-) Meg volt engedve, 
hogy a fürdés, öltözés a munkaidő vége előtt jóval megtörténhessen.

Aztán szerencsére változott a világ.

> Volt jövőképem és kellemes ívű pályaképem is.
> Ami sokkal BIZTOSABBNAK látszott, mint az ami most van!!!

Speciális volt a tied. A zömnek gondja volt a lakásszerzéssel (kapni lehetett 
ugye, ez még ma is benne van a szókincsben, mindent kapni szeret a magyar), és 
ma a magad ura lehetsz.

Azért jó, hogy mindezt leírtad, mert így már jobban, sokkal jobban értem, miért 
a fideszhez ragaszkodsz. Pont ők azok, akik ezt a régi, állampárti stílusú 
autokrata rendszert próbálják minden erejükkel visszaállítani. Ez az, amiben 
azok, akik szeretnek szabadon, önállóan élni, megfulladnak.

> Igazából nem emléxem olyan anyagi vágyakra amiket akkor
> ne éreztem volna elérhetőnek ...munka és kitartás árán.

Akkor egész más, sokkal kisebb igényűek voltak az emberek. Én pl szerettem a hév 
lépcsőjén utazni, ha jó idő volt. Ma autóval megyek mindenhova. Az, hogy mondjuk 
az Arnold (bocs, hogy citállak) azon filózzon, hogy melyik fajta olasz autót 
vásárolja, még a gondolatainak a hátsó legrejtettebb zugában se merült volna 
fel.

> Autó, ház, utazás, elegendő pénz ... mind esélyes/elérhető volt.

De csak a háztáji adta félkapitalista, adómentes módi alapján! Ezt készséggel 
kihagyod.

> Karrier szintén...

Karrier? Francokat. Pont az én korosztályomra pl az volt a speciálisan jellemző, 
hogy ahhoz túl fiatalnak tartottak mindig bennünket, hogy komoly pozíciókat 
töltsünk be, később (80-as évek meg utána) meg túl öregnek, hogy szintén 
ilyeneket betöltsünk. Te már ezen túl voltál, lehet, hogy neked már adottak 
voltak a karrier lehetőségei.

> A piros útleveles világ alapból bejárható volt, be is jártam.
> Nyaraltunk mind a három magyar tenger partján...

Nagyon nem volt általános, hogy az emberek ezt megtehették.

> Nagyjából 1974-től vannak folyamatosan olyan emlékeim,
> amik mai szemmel is helyes képet adnak az akkori időkről.
> Foszlányok mondjuk 72-től kezdve...
>
> Szóval, merem azt állítani, hogy nem volt az világ
> annyira rossz a feltörekvő prolik számára, sőt...
> ... a biztos jövő igéretét hordozta magában.

Ez biztosan nem igaz. Te azt a réteget láttad belülről, amelyiknek több 
lehetősége volt az átlagosnál, jóval több.

> Igen a ford taunus, akkor kevesek kiváltsága volt.
> Mint, ma mondjuk az Audi Q7 ...
>
> A nyugati világa is kevesen jutottak el.
> De, aki akarta, azért megtudta oldani.
> Néha még ismert rendszer ellenesként is...

Ezek mind nagyon kevesek voltak. Én is jutottam el nyugatra - kiküldetésben. :-) 
A villamoson felejtettem a táskámat a reptérre igyekezvén annyi pénzzel, 
amennyit a büdös életben nem láttam előtte, nagyon ideges voltam, biztos azért. 
Aztán taxival mentem a villamos végállomásra, és meglett, és még a repülőt is 
elértem. Na ennyiben tényleg sokkal jobb világ volt. Ma hétszentség, hogy nem 
lenne meg a táska. :-)

De ez még a 80-as évek elején volt. Nem volt jellemző a mérnök kollégáimra sem, 
hogy külföldön nyaraltak volna. Annál jellemzőbb volt a vállalati üdülő.

> Ami zavart az leginkább az egysíkú, de kétszínű politika volt.

Nem volt az kétszínű, egyszínű volt az velejéig. :-)

> Az, hogy a hirdetett elvek ellenére történetek fura dolgok :-)
> De, idővel ezzel is megtanultam  bánni...

Pontosan ezt csinálta mindenki, alkalmazkodott. Megtanultam pl kérelmeket írni 
az igazgatóelvtársnak, hogy adjon fizetés nélküli szabit az építkezésemhez meg 
effélék. Meg ami kiskaput találtam, azt mind próbáltam használni.

>> Akkoriban, vagy még régebben egy fiatal felnőtt elvállalt mindenféle
>> szar melót is, hogy legyen egy kicsivel több betefő a családnak.
>
> Rendes ember ma is ezt teszi ...sírás helyett.

Na azért ma, ha valaki megtalálja a magához illő melót, elég tisztességesen 
ellehet anélkül, hogy el kéne mennie kulimunkát végezni, pl építkezésre 
segédmunkásnak, mezőgazdasági melóra vagy efféle. Nem is jellemző ma már.

>> Ma még  a lomis cigányok is valami jobb autóval járnak,
> A mérnökök meg rommal/semmivel :-)

Na azért ahogy szétnézek a környéken, nem kell mérnöknek lenni ahhoz, hogy 
sokkal jobb autóval járjanak pl a budapestiek, mint a lomis cigányok. De járok 
én kecsóra is, és ott se szar autókat látok ám, nem tudsz megvezetni! :) Nézz 
régi utcaképeket, az autókat, az embereket. A régiek lehet, hogy fekete-fehérek 
lesznek, de nem csak fototechnikailag, hanem tartalmilag is.

>> nekem pl a 70-es években  a legromosabb autóra se volt kilátásom se
>> mérnökként.
> Ez így kurvára nem igaz... hisz volt aki vett is mérnökként.

De nem azért, mert mérnök volt, hanem mert jól futott pártvonalon, és pozíciót 
is kiharcolt. Nálunk a gyárvezetőnek is csak zsigulija volt. Meg ismertem még 
egy mérnök srácot, akinek szintén. Nekem csak a 80-as években volt. Jellemző 
volt akkoriban, hogy olyan üres volt a város autóilag, hogy a budafoki útról 
negyedóra alatt a nyugatinál voltam napközben bármikor. Persze ez a 80-as évek 
végére totál elromlott.

Különben emléxem, a zsigulit 105ezerért vettem, és volt benne jópár év, a 
fizetésem meg 2800Ft volt, vagy lehet, hogy akkorra már 3200. :-) Persze a gmk 
busásan kiegészítette (nem vgmk!).

> Sőt sima gyári munkásként (lakatos), mint pl. apósom is.
> Előbb trabit(71-ben) , majd wartburgot...újat :-)

Megint kihagyod a háztájit.

> Ja, 1970-ben 9nősült) új házat építettek, nem is kicsit.
> A két fizetésre alapozva...

Ez natúr hanta, már bocs. A 70-es években olyan 10Ft-os órabér lehetet állami 
cégnél a járható kétkezi melósnak. Abból a büsöd életben nem lehetett volna 
házat építeni kalákában se, mert az anyagra nem futotta volna a megélhetés 
mellett. (Én 70-ben érettségiztem, géplakatosként 7,2Ft/óra lett volna a 
startórabérem, ha ott maradok a gyárban. A nejemnek a 70-es években 1500Ft volt 
a havi fizetése egy nagyáruház irodájában.

A nyudíjazási procedúra során tudtam meg, hogy az én 2800Ft-os fizetésem anno 
nem is számított az átlaghoz képest rossznak. Ebből pedig nem lehetett ötről 
hatra jutni, az tuti. 37,5 havi fizuból jött volna ki a zsiguli, ha csak arra 
költöm. Ne mond, hogy ez perspektivikus volt! A ti autóitok, amikről itt 
beszélsz, az se 10eFt-osak voltak, szóval a gyári vagy más állami cégnél 
összerakott fizuból képtelenség volt megélni is, meg autót is venni, és még el 
is tartani.

Akitől én vettem anno az autót, ott mindenki dolgozott, de volt köztük maszek 
fodrász is, meg jó beosztású ember autós cégnél.... és hát meglévő lakás régről. 
Ezek jobban tudtak érvényesülni, mint a pucér seggű átlag.

>> Később 3 évi  fizetésemből jutottam hozzá egy használt zsigulihoz.
>> Ma egy használt fordhoz lehet hozzájutni egy-két havi fizuból.
>
> Igen az áruk értéke közben nagyságrendet csökkent a VILÁGON!!!

Francokat, a szocializmusban voltak az árarányok ilyen elbaszottak. A nyugati, 
pl amerikai régen is tudott autót venni a kor szinvonalának megfelelőt. Itt meg, 
a szoci tömbben az állam olyan durván belenyúlt a gazdaságba, hogy irreális 
viszonyok alakultak ki. A picsába lenyomták az alapvető élelmiszerek árát, meg 
hát a fizetéseket is, ezért kajagond alapvetően nem volt, cserébe az árában 
kapható holmik csak nagy erőfeszítések árán voltak hozzáférhetőek, illetve azok 
jól jártak, akiknek volt a valódi piacon is keresnivalójuk. Pl a háztájiban, 
maszek világban dolgozók. Az utóbbiaknak meg a hatóságoktól kellett tartaniuk, 
állandóan zaklatták őket, ezt is közvetlenül ismerem egy asztalos révén.

>> A lakás az mindig kardinális kérdés volt, de akkoriban nekem elvileg
>> valami két-háromszáz év jött ki, ha kiszámoltam, mennyi idő alatt
>> tudnék összespórolni valami lakásra.
>
> Miközben tízezer számra épültek a kockaházak!

Hát persze, kalákában, összedobott pénzekből.

> Termeltek a házgyárak ...
> Azaz emberek százezrei TUDTAK lakáshoz jutni.

Ez volt a klasszikus, általam annyit emlegetett lakást kapni dolog.
Mi is próbáltuk, nem sikerült, aztán amikor a telket megvettük, irigy rokon, aki 
lakótelepen lakott, rögtön ajánlotta a segítségét a lakáskapási mizériában. 
Vazze előtte miért nem?

> Plusz köreb építették a Balatont is magán üdülőkkel :-)

Így van, de kik és hogy, miből, az nem mindegy.

> Biztos nem te voltál rossz helyen...?

Nem, hanem te nézed a saját, háztájis módon rózsaszinebbre festett szemüvegeden 
át a régi világot.
És őszintén remélem, hogy ez nem jön vissza akkor sem, ha a fidesz ezerrel a 
földhöz verdesi a seggét a nagy ebbéli igyekezetében.

>> még netán jó kis állás,
> a jó állást akkor is fel lehetett hajtani
> De, a nép a HÁZTÁJIBÓL és BEDOLGOZÁSBÓL tejelt :-)

Na ugye, beismered. A háztáji csak a szorgosabb vidéki, tehát valami normálisabb 
telekkel rendelkezőknek volt lehetőség.

> De, a zöm alighanem BOLDOG lenne, ha az akkori nem kőgazdag,
> viszont elérhető-élhető-biztos jövőt látná maga előtt.

Hát igen, a rózsaszín szemüveg, a kádár-reinkarnáció óhaja. Ezt látom az összes 
fideszhívőnél! Tök komolyan! Van, aki azt szajkózza, hogy a gyárak tartották el 
az országot, azokat nem kellett volna eladni, van, aki simán csak úgy, ahogy 
van, visszasírják az egész kádár-rendszert. Olyan egyértelműen bukik ki a 
szájakból az ilyesmi, ha a beszélgetés tovább tart pár percnél, hogy az ember 
csak les. És közben ezerrel a fideszre szavaz mind.

Hát ez a mi kis magyar valóságunk. Amit csodásan megbeszélünk itt az akkoriban 
még nem létezett neten komoly sávszélességek meg technika felhasználásával, 
pedig én még emléxem az első telefonra, mennyire odavoltunk, amikor 
megkaphattuk. És halálos esetekre, amikor telefonfülkéből kellett mentőt hívni. 
Meg hogy buszon, szabálytalanul (a sofőr elnézte) hordtam a gázolajat a fűtéshez 
kannában, mert a közelben beintettek a sajnosninccsel megint. Derühelltem azt a 
világot, pedig mondom, akkor voltam fiatal! Úgy érzem utólag, hogy durván 
megloptak.

hjozsi