[elektro-etc] A jövő majdnem mérnökei...

[Karoly Kovacs]

Csatlakozom!
En, 57 evesen, tobb tragediaval a hatam mogott jol tudom, mennyire 
fontos ez. Ragaszkodom hozza, hogy ha a kedvesem elmegy akar csak a 
boltba (vagy mondjuk en), akkor is puszi, este puszi, reggel puszi, 
nagyon lenyeges. (A puszi egyeni dolog, masnal behelyettesitheto 
olelesel, stb., a lenyeg a kozvetlen kontaktus.)
Sokszor elnezem, egeszen fiatal hazasoknal is, hogy valamelyikuk 
hazamegy a melobol, szinte unottan koszon a parjanak, oszt ennyi.
Ilyenkor mindig megdobbenek (termeszetesenm csak magamban, nem teszem 
ezt szova).
Az osztrak barati korben (termeszetesen csak a legkozelebbi baratoknal) 
is bevezettuk ezt: amikor vendegsegbe jonnek, puszi. Eleinte 
meglepodtek, de aztan helyeseltek. (Naluk nem szokas, csak a 
legkozelebbi hozzatartozoknal.)

Karoly



-------- Original Message --------

> szép történet :)
>
> Még eszembe jutott egy dolog, a testi kontaktus. Amíg kicsi az ember
> gyereke, azt lehet ölelgetni, birkózni vele, az enyém különösen szeret
> rámmászni, akár állva is, megmászik mint valami sziklamászó. Szóval az
> embernek, amikor fiatal, és csajozik, van olyan, hogy megölel valakit.
> aztán amikor egy kapcsolat megszokássá válik, kikopnak az ilyen dolgok
> (sok embernek örökre, egész életére vége az ilyesminek). Viszont a
> gyereket lehet így is szeretgetni, sőt ő is igényli. Ez az ölelgetős
> dolog lehet, hogy lényeges lelkileg, van olyan vallási, filozófiai vagy
> milyen irányzat, hogy kimennek az erdőbe és átölelnek egy fát.
>
>
> Gábor
>
>
> 2012.07.02. 22:21 keltezéssel, Ábrahám Gábor írta:
>> Korán kell kezdeni, aztán szép sorba, sűrűn folytatni :)
>>
>> Nemrég a 30 éves érettségi találkozónkon panaszkodott
>> az egyik osztálytársam, hogy az ötödik gyerekük szinte
>> egykeként nő fel, de szerencsére már van egy unokájuk is,
>> az majd helyrerakja.
>>
>> Apai nagyapám hosszas udvarlás után, pont az I. VH.
>> kitörése előtt kérte meg a nagymamám kezét, nem túl
>> fiatalon. Aztán elment a háborúba. Már elég idős volt,
>> amikor az apám 21-ben megszületett, viszonylag
>> korán meg is halt. Mindig azt mondta apámnak, korán
>> legyenek gyerekei, ne járjon úgy, mint ő.
>> Aztán jött egy másik háború, meg sok minden egyéb,
>> végül apám 43 volt amikor én születtem, úgyhogy ő is
>> azt mondogatta nekem, legyenek fiatalon gyerekeim!
>> Sose remélte, hogy megéli az unokáit, nagyon boldog
>> volt velük.
>>
>>
>> Gábor
>>
>> ----- Eredeti üzenet ----- From: Acs Gabor
>> Sent: Monday, July 02, 2012 9:52 PM
>> To: elektro-etc at tesla.hu
>> Subject: Re: [elektro-etc] A jövő majdnem mérnökei...
>>
>> Épp azon gondolkoztam, hogy melyik a jobb módi. Mert én fiatalabban
>> kezdtem, és 36 éves koromban született a legkisebb. Annyiból jobb, ha
>> sűrűbben jönnek, hogy több ideje marad saját magára az embernek. viszont
>> van sok öröm is, ami egy kicsivel jár, minden nap mond valamit, ami
>> feldobja az embert.
>>
>>
>> Gábor
>>
>>
>> 2012.07.02. 21:41 keltezéssel, jhidvegi írta:
>>> Ábrahám Gábor wrote:
>>>
>>>> Orvos. 23, 25  és 29 voltam a gyerekek születésekor. :)
>>>
>>> Az jó! Ez még a régi módi. :-) Manapság már nem vállalnak ilyen
>>> fiatalon gyereket az ifjak.
>>>
>>> hjozsi
>>
>>
>>
>>
>> -----
>> A(z)  üzenetben nem található vírus.
>> Ellenőrizte: AVG - www.avg.com
>> Verzió: 2012.0.2193 / Vírus adatbázis: 2437/5106 - Kiadás dátuma:
>> 2012.07.02.
>
>