[elektro-etc] f99

[Hofferek Attila]

http://www.f99.hu/blog/

    Már nem tudom, melyikkel kezdődött nálam az ideg, az eléggé 
elterjedőben levő hüvelykujjszabállyal, a hasonló Szép napot kívánokkal 
(amiben nem tudom nem meglátni a have a nice day-t), vagy a Hoffmann 
Rózsa által bedobott, középiskolai három kötelező nyelv tanításának 
ötletével, mindegy, ez már három, legyen hát téma az idegennyelv-tudás. 
Összefüggéstelen, demagóg fröcsögés jön.

    Nem tudom elképzelni, hogy középiskola végére valaki három nyelvet 
is megtanul rendesen (középfokon, írás-olvasás-beszéd-beszédértés), 
hacsak az illetőnek nem diplomaták -vagy kőgazdagok- a szülei és küldik 
minden nyáron körbe mindhárom nyelvterületre nyaralni egy-egy hónapra, 
vagy tölt külföldön éveket életvitelszerűen. Természetesen vannak 
istenadta tehetségek, vagy valamiért borzasztó motiváltak, vagy olyan 
agysérültek, akiknél nem a kártyák számolásában, hanem ebben csúcsosodik 
ki a kórkép. Illetve ha időben tovább megyünk, vannak a nyelvszakosok, 
akik főállásban tanulnak nyelvet (miközben más meg dolgozik), aztán 
csucsogó felsőbbségtudattal bőszen ekéznek mindenkit, aki nem eredetiben 
olvassa a Tőkét. Ugyanez a csapat követeli leghangosabban a 
szinkronizált filmek betiltását

    az illető réteg általában öntudatos is, nem néz tévét. Persze aztán 
kiderül, hogy napi kb. három óra ezaz van betárazva a mediaplayerbe 
(miközben más meg dolgozik), van elég élőszereplős meg animációs sorozat 
ahhoz, hogy bennfentes idézetekkel lehessen bosszantani a közönséget, 
mert hogyhogy nem nézed aizét, de egy tapírarc vagy

    a másik pedig, hogy aki azzal kérkedik, hogy nincs tévéje, de 
sorozatokat tölt le, az egy sima élősködő, aki a rendes valóvilágnéző 
tévé-előfizetők vérét szívja. A sorozatokhoz szükséges pénzt ugyanis a 
sugárzó tévétársaságok fizetik, erre nekik -többek között- a reklámból 
lesz pénzük, amit viszont valakinek nézni kell. Fizess elő egy 
kábeltévénél, aztán ne nézd, az a korrekt

    mert akkor hirtelen mindenki megérzi, mennyire fontos a nyelvtudás. 
Ezt hirtelen nem tudom elképzelni, szerintem ettől maximum a mozik 
látogatottsága esne vissza drasztikusan, illetve az illető nyelvszakos 
réteg lenne megverve, ugyancsak drasztikusan. Talán ha a közhivatalok 
áttérnének mondjuk az angolra vagy -már csak a hagyományok okán- a 
németre -a horvátot most hagyjuk- ez jelentene valami kényszerítő erőt, 
bár megnézném, amint szódásüvegalj-szemüveges Józsi bácsi a 
malacoltatást németül beszéli meg az orvossal. Vagy a Való Világban csak 
külföldiül lehetne beszélni, vetélkedők idegen nyelven mennének, 
Mónikasó albánul már nem lesz, hogy sajnos vagy nem sajnos, ezt nem 
dönteném most itt el.

    Eleve el lehetne gondolkozni, hogy a diploma mellé kötelező egy 
középfokú nyelvvizsgát nagy átlagban a hallgatók 20-30%-a nem ugorja meg 
és akkor még bele sem számoltam az alibinyelveket (lovári, eszperantó) 
felvillantókat (miközben más meg dolgozik). Ezen a mennyiségi növelés 
nem hinném, hogy segítene. Nyelvérzék egy nyelvre való biztosan van 
mindenkinek. Kell még jó tanár, motiváció. Tanárügyben nem tudok 
nyilatkozni (bár szerintem azzal is van baj bőven), én igazán a 
motivációt nem látom, illetve nekem is ezzel van bajom.

    Nekem középiskolában oroszt tanítottak az akkoriban szokásos 
ideológiai töltettel, kidobott órák/évek voltak. A faszt se érdekelte, 
milyen lángoló érzés fogta el a népi demokráciáért epedő népet, amikor 
Lenin a páncélautó tornyából szónokolt neki, vagy hogy milyen depresszív 
volt naphosszat hajókat vonszolni a Volgán. Ezenfelül valamiért senki 
nem kívánkozott a Szovjetunióba, hogy a GUM áruházban mutogatás nélkül 
vásárolhasson szamovárt, valamint Dosztojevszkijt sem akarta senki 
eredetiben olvasni.

    Mit tudnék mondani például a gyereknek? Hogy majd milyen fasza lesz 
neki tizenöt-húsz év múlva, amikor munkát keres? Arról sem tudom 
meggyőzni, hogy azt csinálja meg, amitől holnap lesz neki fasza. És én 
mivel motiváljam magam? Szakirodalmat olvasni tudok (én igazán ezt 
tenném meg alapvetésnek), írni meg nem akarok. A valaha volt aktív 
szókincsemnek mára kb. a 20%-a maradhatott meg, amivel még mindig jobb 
vagyok, mint a külföldi partnercégek emberei, akkor meg mi a fasznak 
törjem magam? Külföldön nem voltam jó ideje, és ha ilyen faszán megy, 
nem is leszek még jó ideig. Ami igazán zavar, hogy a beszélt szöveget 
nem értem

    magyarul sem, nem tudom, nálam van valami belső szinkronjel, ha az 
félrecsúszik, akkor a mondat többi része megy a levesbe. Mintha a 
szavakat nem ottvá laszta nánkela holkell, én meg töprengenék, hogy mit 
keres ebben a mondatban a laszta

    ezzel nálam a fimnézés kilőve, ha eredeti nyelven van feliratozva, 
az jobb, de akkor csak olvasok.

    Szomorúan vonom le a következtetést, hogy ahol _kell_ az aktív 
nyelvtudás, az a külföldi partnerekkel dolgozó cégek, illetve a multik 
középvezetőtől felfelé. Slussz. Illetve a nemzetközi helpdesk-cégek 
magyarországi callcenterei, ezekben -érthető módon- az L1 support szinte 
kizárólag nyelvszakosokból áll. Itt kommunikálni kell tudni, a szakmát 
meg majd úgyis megmondja a szoftver ("Indítsa újra." "De hát nincs is 
bekapcsolva!" "Akkor kapcsolja be és aztán indítsa újra.").
    Egy másik gondolat, hogy ez a "beleszarok, itt úgyis mindenki 
magyar" valószínűleg összefügg a mobilitáshiánnyal, tehát a könnyebb 
költözés kedvéért

    ez régi panasz, hogy nincs állami, szövetkezeti, akármilyen 
bérlakás, a saját tulajdont pedig, amit az ember huszonharminc év alatt 
jó esetben összeszenved, nagyon nehezen hagyja ott

    a megoldás az összes lakás államosítása. Mielőtt nagy hörgés lenne, 
mindenkit megnyugtatnék, hogy a beadott négyzetméterek száma 
temészetesen egyénileg nyilván lenne tartva.

    És én is ilyen hülyeségeket irkálok, miközben más meg dolgozik.