[elektro-etc] Dr. Rife

[jhidvegi]

Anonymus wrote:

> Na arról jobb nem beszélni. Most már a derekam ritkábban fáj
> (intenzíven), mert azokat az idegeket, amiket be szokott csípni,
> elnyisszantotta. :)

Viccnek jó, de biztos nem igaz. Különben jelentős érzéki- vagy funkciózavarok 
lennének.

Érdekes tapasztalat: van egy egyszerű hasizomfejlesztő akármim, ez egy pad mozgó 
háttámlával, amin egy fordított U alakú kar előrenyomásával lehet a felülést 
segíteni, de csak módjával segít, szóval nem lehet ernyedt hasizommal felülni 
benne.

Amióta ezt is rendszeresen használom sokkal tovább tudok állni vagy menni 
anélkül, hogy el akarna zsibbadni kétoldalt kívül a combom, ami a gerincprobléma 
miatt van. Korábban volt, hogy 5 percen belül le kellett ülnöm, mert már nem 
csak érzéketlen lett, hanem fájni is kezdett. Ekkor leülés, hátul domborítás, és 
másodpercek alatt elmúlt a jelenség. Most meg? Akár fél órát vagy egy órát is 
tudok létezni anélkül, hogy előálna a jelenség, szóval az út felét már végig 
tudtam többször menni leülés nélkül.

>> Lehet, de azért nem kéne feladni.
>
> Szó nincs róla, csak a határaimat tartom be. :)

Az jó, de feszegetni kell a határokat. :-)
Nem tudom, van-e a környékeden olyan útszakasz, ami 1-2százméteres emelkedőt 
tartalmaz. Az a leghatékonyabb. Kevés lépés, sok szuszogás.

>> kevésbé ellátott részek nem tudnak nem reagálni, csak a holt részek,
>> az meg tán még nincs.
>>
> Félig már van. :(

Hát ez az! Félig!

> Megcsinálták futópadon, kórházban. 3 perc után le kellett állni, mert
> vérnyomás 240, pulzus valami 160 volt. Szóval nem egyszerű.

Na de ez brutális! Ebbe bele lehet halni! Másrészt, ha képes vagy 240-nél 
életben maradni, akkor a lehetőségeid jelentősek.
A terhelésnek nem szabadna ilyen hirtelen nőnie. Normál gyaloglásbó kellene a 
terhet növelni. Én pl a padon úgy szoktam, hogy egész enyhe emelkedőre állítom, 
azon megyek mondjuk 5 percet, aztán megnövelem a sebességet, és amikor elértem a 
kb 1m/s-t, akkor néhány percenként növelem az emelkedő szögét. A max emelkedőnél 
kb 140-re megy fel a pulzusom, ezt tartom 15-20 percig, közben a tökömről is 
folyik a víz, de van, hogy ventillátorral fújatom magam. :) Aztán a sebesség 
csökkentése nélkül 2-3 percenként elkezdem az emelkedőt szelídíteni egészen az 
aljáig, és közben látom, hogy a puzlusom is szépen visszamegy.

Mire végzek, a cukor lent van a normál szint táján. :-)

> Bringám van. Kb. 200 km lehet benne. Néhány éve fel se fújtam a
> kerekeit. :)

Hát most télen elég gáz próbálgatni, de nem lehetetlen. Ha már mentél vele 
200km-t, akkor jön a jó idő, és lehet nyomatni. A bringában az a jó, hogy lejtőn 
lefelé nem nyúvasztja a térdedet, a fék elintézi, egyenesben meg felfelé lehet 
izzadni, fújtatni... A lényeg, hogy egy-egy ilyen fújtatásos szakasz ne legyen 
fél óránál rövidebb.

> Szóval bonyolult ez. Meg hát azért én sem vagyok teljesen normális, de
> erre a kis időre..... :)


Én is így vagyok, erre a kis időre, de nem mindegy, hogy azt a kis időt milyen 
szar állapotban éli meg az ember, nemde?

hjozsi