[elektro-etc] svájci frank

Sat Aug 27 20:50:36 CEST 2011

Ott a megfejtés benne:
"nem vagyok közgazdász"
Hülyeségeket ír a szerzője, valahogyan úgy képzeli, hogy a bankosok lemennek 
nagy bőröndökkel a pénzváltóhoz frankért.
Az baj ezekkel a irományokkal, hogy villámgyorsan terjed a hülyeség ezekkel.
Egy erősen ferdített, szemellenzős baromság, azzal nem foglalkozik, hogy 
egyik ügyfélnek sem nyomott senki pisztolyt a fejéhez amikor frankban vette 
fel a hitelt,
azzal sem, hogy még a mostani és a várható árfolyamokon is jobban járt 
mintha forintba vette volna fel.

-----Original Message----- 
From: Skandar Graun
Sent: Saturday, August 27, 2011 7:30 PM
To: elektro-etc
Subject: [elektro-etc] svájci frank

Fészbúkon kaptam, szerintem logikus...
Szerintetek?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
A rejtélyes svájci frank nyomában Olvassátok, terjesszétek!

Várhelyi Tamás, 2011. augusztus 23., 22:15

Olvasd végig, majd vond le a megfelelő következtetéseket.

Ja, és ne felejtsd el továbbküldeni, hogy minél több emberhez eljusson!

A rejtélyes svájci frank nyomában

A hazai bankok arra hivatkozással emelnek folyamatosan a "deviza
alapú" hitelek kamatain, illetve azért kérik a mindenkor aktuális
deviza-árfolyam szerint kiszámított részleteket, mert arra
hivatkoznak, hogy az általuk kihelyezett hitelek forrását nekik a
nemzetközi pénzpiacon kell beszerezniük, és devizában kell
törleszteniük.

http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/08/15/tularazzak_frankhiteleiket_a_bankok/

http://os.mti.hu/hirek/70048/120_szoros_a_kamat_a_deviza_hitelekre

Annak ellenére, hogy nem vagyok közgazdász, megkockáztatom, hogy ez
egész egyszerűen nem igaz, mindössze arról van szó, hogy a hazai
bankok ezen a jogcímen is extra profitra próbálnak - nem kevés
sikerrel - szert tenni. A deviza alapú hiteleknek semmi köze sem a
svájci frankhoz, sem az euróhoz, sem a japán jenhez, sem bármilyen más
devizához. A deviza, a szerződés szerint is kizárólag az elszámolás
alapja, ugyanígy megállapodhattak volna a felek abban is, hogy a hitel
összegét a "brent" nyersolaj hordónkénti árában fejezik ki, aminek
szintén nemzetközileg jegyzett ára van. Ez esetben olaj-alapú
hitelekről beszélnénk, de senki nem feltételezné, hogy a bank valóban
nyersolajat fog vásárolni az általunk befizetett törlesztő
részletekből. Ezen hitelek egyszerű forint hitelek, amelyeket a bank
forintban folyósított, az adós pedig forintban tartozik visszafizetni..

Alább részletesen kifejtem, hogy miért jutottam a fenti megállapításra.

1.)               A bankok hozzájárultak az árfolyam rögzítés
bevezetéséhez. Mint ismeretes, az adósok szerződésmódosítás útján
2015.-ig rögzíthetik a svájci frank és az euro árfolyamát. A rögzített
árfolyam és a tényleges árfolyam közötti különbözet pedig egy külön
számlán halmozódik, melyet az adós a türelmi időszak után köteles a
banknak visszafizetni. Amennyiben igaz lenne, hogy a bankoknak devizát
kell vásárolniuk, hogy a forrásként felvett hiteleket visszafizessék,
kézzel-lábbal tiltakoztak volna az árfolyamrögzítés ellen, hiszen
akkor nekik kellett volna "saját zsebből" kipótolni az ügyfelek által
fizetett törlesztés és a valós árfolyam közötti különbözetet. Nem
tartom valószínűnek, hogy a hazai bankok ekkora áldozatot vállalnának
az ügyfelekért.

2.)               A kereskedelmi bankok kínálatában egyaránt szerepelt
a svájci frank, az euro és a japán jen alapú hitel. Honnan tudták a
bankok, hogy milyen arányban kell az egyes deviza forrásokat
beszerezni? Valóban kizárólag svájci frankot vásároltak a svájci frank
alapú hitelek finanszírozásához? Ez utólag követhetetlen, hiszen az
ügyfél már csak forintot lát, a frank csupán papíron létezik. Jogosan
kéri-e a bank a svájci frank árfolyama szerint a törlesztést, ha a
forrást egyébként pl. euroban szerezte be? Tudja-e igazolni a bank,
hogy egy konkrét ügyfél hitelét milyen forrásból folyósította? Ehhez
kapcsolódóan a bank tudja-e igazolni a hitelkihelyezéshez szükséges
deviza források beszerzését?

3.)               Az ügyfél nem törlesztheti devizában a tartozását.
Ha igaz lenne, hogy a bankoknak devizát kell vásárolniuk, hogy a
forrásként felvett hiteleket visszafizessék, elfogadnának az
ügyfelektől devizát is, hiszen akkor nem kell vásárolniuk. Ezzel
szemben, ha az ügyfél befárad a bankjába és közli, hogy svájci
frankhoz jutott és szeretne törleszteni, a bank a frankot vételi
árfolyamon átváltja forintra, majd eladási árfolyamon visszaváltja
frankra és ezt számolja el törlesztésként. A szerződések éppen ezért
tartalmazzák azt a kitételt, hogy az ügyfél minden esetben forintban
köteles törleszteni, nehogy valaki megfossza a bankot a jól
megérdemelt hasznától.

4.)               A szerződések - természetesen díj ellenében - a
futamidő alatt átdolgozhatóak más devizanemre vagy forint alapúra. Ha
igaz lenne, hogy a bankoknak devizát kell vásárolniuk, hogy a
forrásként felvett hiteleket visszafizessék, természetesen nem tennék
lehetővé, hogy az ügyfél forint alapúra módosítsa a szerződését,
hiszen akkor az azt követő árfolyamváltozás kizárólag a bank kockázata
lenne.

5.)               Az összes hazai bank vállalkozások számára
kidolgozott ajánlatában megtalálható az úgy nevezett "multicurrency",
magyarul "többdevizás hitel" Ez azt jelenti, hogy az ügyfél a hitel
futamideje alatt bármikor megváltozathatja az elszámolás devizanemét.
Akár hetente is. Ha igaz lenne, hogy a bankoknak devizát kell
vásárolniuk, hogy a forrásként felvett hiteleket visszafizessék,
természetesen nem tennék lehetővé ezt a fajta szerződést, hiszen nem
tudják előre, hogy az ügyfelek milyen devizában kívánják
nyilvántartani a hitelüket, tehát nyilvánvaló, hogy a bank nem abban a
devizában szerzi be a forrást, amiben a hitelt nyilvántartja. Ez a
fajta banki termék egyértelműen mutatja, hogy ahhoz a devizához,
amelyben a bank az adósságot nyilvántartja, sem az ügyfélnek sem a
banknak, sem az adósságnak semmi köze.

http://www.budapestbank.hu/szolgaltatas/vallalat/finanszirozas-bkonstrukcio-hitel-tobbdevizas-multicurrency-hitelek.php

http://www.erstebank.hu/hu/21052417.html

6.)               A bankok, mint minden vállalkozás, közzéteszik éves
beszámolójukat. Ezen beszámolók, a mérlegek, bárki számára szabadon
hozzáférhetőek.

http://www.e-beszamolo.kim.gov.hu/kereses-Default.aspx

Ebből látszik, hogy milyen követelései és milyen kötelezettségei
vannak az adott vállalkozásnak, jelen esetben banknak. A mérlegekben
nyoma sincsen a nagy összegű, külföldről beszerzett forrásoknak. A
bankok hitelállománya nagyságrendileg megegyezik a betétállománnyal,
tehát nem igaz, hogy kizárólag külső forrásból finanszírozzák a
hitelkihelyezéseket. Ha igaz lenne, hogy a bankoknak devizát kell
vásárolniuk, hogy a forrásként felvett hiteleket visszafizessék, akkor
ennek a beszámolóban meg kellene jelennie. Bármelyik bank beszámolóját
áttekintve láthatjuk, hogy nincsenek a kihelyezett hitelek
nagyságrendjét elérő kötelezettségek más pénzintézetek felé. (A
250/2000 (XII.24.) Korm. rendelet szabályozza, hogy ezen
kötelezettségeket miként kell a beszámolóban feltüntetni.) A bankok
kommunikációja szerint ma, Magyarországon a bankokban egyetlen fillér
lekötött betét, folyószámla nincsen, hiszen a bankoknak hitelt kell
felvennie ahhoz, hogy hitelt helyezzen ki, amelyeket kizárólag a
befolyt törlesztő részletekből tud visszafizetni. Ez nyilvánvalóan nem
igaz. A témához tartozik még az ún. "multiplikátor" hatás is. Ehhez
tisztázni kell a kötelező tartalékráta és a multiplikátor fogalmát.

Kötelező tartalékráta (t)

A kötelező tartalékráta a központi bank által meghatározott
tartalékolási arány. A kereskedelmi bankok a velük szembeni
folyószámla-követelések összegének ezen hányadát kötelesek
jegybankpénz formájában tartalékolni a központi banknál vezetett
számlájukon.

Egyszerű pénz-multiplikátor (1/t)

A kötelező tartalékráta reciproka - 1/t - amelyik kifejezi, hogy
egységnyi jegybanki pénz hányszorosának megfelelő kereskedelmi banki
pénz kerülhet fogalomba.

A Hpt. 75.§ (2) bekezdése szerint a kötelező tartalékráta a tárgyévi
adózott eredmény 10%-a. Tehát, ha egy banknak 1000 Ft betétje van,
akkor abból 900 Ft-ot hitelként kihelyezhet. A felvett hitelt az adós
elkölti, például lakást vásárol belőle. Az eladó a vételárat, tehát
900 Ft-ot befizet a bankszámlájára. A számlavezető bank a 900 Ft
betétből 810 Ft-ot hitelként újra kihelyezhet. És így tovább. Látható,
hogy a bankok a semmiből "teremtik" a pénzt, a náluk elhelyezett
betétek tízszeresét helyezhetik ki hitelként. Ebből is látszik, hogy a
bankoknak nem szükséges hiteleket felvenni ahhoz, hogy hiteleket
folyósítsanak.

7.)               A kölcsönszerződések kivétel nélkül ingatlanfedezet
mellett jöttek létre. Ez a fedezet biztosítja a banknak, hogy akkor is
a pénzéhez jut, ha az adós nem fizet. Ez az oka annak, hogy a bankok
kizárólag a jelzálogfedezet értékének meghatározott részéig
folyósítottak hitelt. Például, ha egy 10.000.000.- forint értékű lakás
a fedezet, a bank legfeljebb 6.000.000.- forint összegű hitelkérelmet
fogadott be. A szerződések rögzítik, hogy ha a fedezet értéke
lecsökken, a bank jogosult pótfedezet bevonását kezdeményezni vagy a
szerződést felmondani. Ez logikus, hiszen, ha csökken a biztosíték
értéke, a bank kielégítése veszélybe kerül. A svájci frank
árfolyamának emelkedése miatt az adósok fennálló adóssága akár a
duplájára is emelkedhetett. Fenti példánknál maradva, a felvett
6.000.000.- forint hitel mára akár 14.000.000.- forintra is
emelkedhetett, azonban a fedezetül lekötött lakás értéke továbbra is
10.000.000.- forint vagy kevesebb.  Ha igaz lenne, hogy a bankoknak
devizát kell vásárolniuk, hogy a forrásként felvett hiteleket
visszafizessék, azonnal pótfedezet bevonására szólítanák fel az
adósokat, hiszen követelésük jelentős részére semmiféle fedezet nem
áll rendelkezésre. Ebből egyértelműen következik, hogy a bankok azért
fogadják el továbbra is az eredeti fedezetet, mert kizárólag az
eredetileg folyósított hitelösszeg biztosítása áll érdekükben, nem
pedig a kétszeresére duzzadt tartozásé. Ebből is látszik, hogy a
svájci franknak semmi köze a szerződéshez.

Székesfehérvár, 2011. augusztus 23. 