[elektro-etc] vorosiszap osszefoglalo

[Leto Tokarev]

Sok uj nincs benne, de hatha erdekel valakit





---------- Forwarded message ----------
Date: Tue, 12 Oct 2010 14:19:53 +0200
From: losz at geology.elte.hu


Ha már a geológusok szót kaptak (vigyázat, hosszú lesz, csak az olvassa el, 
akit érdekel):

    Az elemzésekkel kimutatott nehéz fém tartalom a vörös iszapban az oxidált 
vashoz kötődik, abból csak 2-3-as pH érték mellett "mosható" ki (ezért kezelik 
az egészet "szelíd" ecetsavval). Ilyen pH érték a természetben nem fordulhat 
elő, azért a vörös iszap mérgező hatása nem olyan nagy ,mint amilyennek azt az 
összetétel alapján feltételezik, ezért vette le az EU a veszélyes anyagok 
listájáról. A radioaktivitása csak kicsit növekszik a természetes bauxithoz 
képest, hiszen ez lényegében annyiban különbözik a bauxittól, hogy az 
alumíniumot oxidos, hidroxidos állapotban (az alumíniumnak nagy a vegyülési 
képessége, tiszta állapotban lényegében nem fordul elő a természetben). Tehát 
az eredeti kőzethez képest csak relatíve dúsultak fel benne az alacsony 
radioaktivitású izotópok.
     A veszélyessége a lúgosságában van. Ebben a hazánkban egyedül megmaradt (a 
tatabányait és az almásfüzitőit már régen bezárták)  timföldgyárban (a bauxit 
termelésünk az elmúlt két évtizedben a negyedére csökkent) az európai termelés 
13%-át, a világtermelés 5 %-át állítják elő!!! Termékei nagyon korszerűek: a 
privatizációkor teljesen elavult technológiával, a korábbi szovjet piacra 
termelő üzemből számos technológiai újítással egy világszínvonalú, kiváló 
termékeket előállító üzemet hoztak létre, amely a 15évvel ezelőtti évi 4 
milliárdos veszteségből mára, a technológiai problémákat, az energia 
áremeléseket (rendkívül energia igényes iparág!) és a gazdasági válságot 
leküzdve most havi 100 milliós eredményt produkál. Ennek az összegnek most lesz 
helye...
    Anno a Norsk Hydro is pályázott a cégre, mert nekik már van gyáruk 
Szlovákiában és Szlovániában is. A magyar pályázó azzal nyert, hogy vállalta a 
már meglévő rendkívül környezetszennyező másik 9 (!) kazetta ártalmatlanítását. 
Ebből 8 és féllel végeztek már, ami azt jelenti, hogy az abban tárolt "nem 
veszélyes" anyag már nem folyós, nagyrészt megszilárdult, földdel leborították, 
takarásban van, az alsó szigetelésnek köszönhetően elvileg nem szivárog, a 
talajvizeket nem szennyezi. De azért ó termőföld sosem lesz belőle, nem fogják 
trágyázásra, föld feljavításra használni...
     A jelenlegi borzalmas tragédiát okozó kazettát 1985-86-ban, tehát 
évtizeddel a privatizáció előtt építették (addigra a jól jövedelmező 
gyöngyszemeket, pl. az alumínium hengerművet akkorra már rég eladták a 
franciáknak)
     Bár számos vizsgálat még hátravan, sok kötetnyi szakvélemény fog születni, 
bírósági perek sorozata következik, nagyon valószínű, hogy építésföldtani 
problémák okozták a katasztrófát. Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy pl. 
túltöltötték volna a tározót. Egy liftet is kétszeres terhelésre kell 
méretezni, tehát az nem lehetséges, hogy pl. 2 m-rel a perem alatt lehet csak 
feltölteni, hiszen ez a kazetta 19 (!) m magas oldalakkal rendelkezik, azt 
hiszem, 23 hektáros. Olyanra kellett volna méretezni, hogy csurig töltve is 
kibírja az oldalnyomást. Az elmúlt években egyébként kissé magasították a 
töltést, de hosszas engedélyezési eljárás során, és nem az okozta a bajt, 
hiszen a sarok mélyen kitört.
     Baj volt, hogy nem mélyítették eleve a földbe (máshol a szabályozók ezt 
előírják, nálunk nem). Baj volt, hogy szögletesre tervezték, hiszen a nyomás 
szükségszerűen mindig a sarkoknál a legnagyobb (láttatok már szögletes ablakú 
repülőt? Az épületkárok is mindig a szögletes ablakok sarkánál, mint 
leggyengébb pontnál jelentkeznek). Tehát kerekített oldalúnak kellett volna 
lennie.
    Geológiai szempontból baj volt, hogy nem egységes talajra került a gát. 
Részben az agyagos altalajra (ami fontos, mert vízszigetelőként megakadályozza 
a lúg beszivárgását a talajba), részint a Torma(?)-patak kavicsos-homokos 
ártéri üledékére. Ezeknek a rétegeknek a vízfelvevő képessége eltérő - az idei, 
60-70 cm vagy még több csapadék mellett ez nem lényegtelen szempont. Tudjuk, 
hogy a környezetvédelmi hatóság, az esetleges elszennyeződött talajvíz 
szivárgásától félve egy résfalat építtetett a tározó előtt. Ez sem volt túl 
bölcs dolog, mert amögött visszatolul a talajvíz, és bajt okozhat...
    Nem vagyok statikus, nem tudom, szükséges lett volna-e a betonba vasat rakni 
(nem volt benne). Nem tudom, lehet-e igazán betonnak nevezni azt a salak 
pernyét, amiből a földgát megtámasztású kazetta oldalfala készült? Igaz-e, hogy 
ez vízzel érintkezve veszít a szilárdságából?
    Sok kérdés, amire vizsgálatok adhatják meg a választ.
    Az tény, hogy a gyár vezetése el sem tudta képzelni, hogy ilyen esemény 
bekövetkezzen. Ezért nem volt rá katasztrófa terv, nem volt 3. félnek okozott 
kárra nézve biztosítás kötve.
    Amennyiben eredeti építésföldtani hibák okozták a kataklizmát, akkor is a 
tulajdonos a felelős jogilag. Viszont utólag perelheti az eladót, az 
államot...A tervezési felelősség azt hiszem, 25 évre szól..
    A legfontosabb kérdés: tényleg voltak e hetekkel, hónapokkal korábban 
előjelei a gátszakadásnak, mint azt a médiában olvashatjuk? (Szoktak 
jelentkezni pl. buzgárok, szemmel látható, táguló repedések). Ez dönti el, hogy 
az elvárható gondosságot tanúsították-e a tulajdonosok, a gyár vezetése. Akik 
nyilván nem hülyék, mert egy gátszakadást mindenképpen meg kell akadályozniuk: 
az emberi sorsok tönkretételén, haláleseteken kívül (ha éjszaka következik be, 
3 számjegyű lett volna a halálos áldozatok száma) az ő teljes 
ellehetetlenülésüket, teljes vagyonvesztésüket okozza (a gyár értékét, Tolnai 
úr vagyonát - neki egyébként külföldön is vannak érdekeltségei, részvényei - 
21 milliárdra becsülik, és szerintem a teljes számla ennél magasabb lesz).
    Mindenesetre a gyár napokon belül nyilván újra indul, mert fontos üzem. 
Annak a 60 embernek, aki a károsult, megsemmisült településeken lakik és a 
timföldgyárban dolgozik, elég a háza elvesztése, biztos nem szavaznának arra, 
hogy a munkahelyük is elvesszen... A 10/a tározót közben alkalmassá tették a 
frissen "gyártódó" vörös iszap befogadására.
   Egyébként egy ilyen veszélyes anyagokkal dolgozó gyárat csak tervszerűen 
lépésekként lehet leállítani vagy félév alatt, nem egyik napról a másikra, 
különben az további ökológiai katasztrófákhoz vezethet.
    Majd kiállítanak egy katasztrófa biztost, aki az igazgató tanáccsal közösen 
vezényli a mentést és a további termelést, és nem lennék meglepve, ha a végén 
tulajdonos váltással zárulna a történet...
    A vezérigazgatót tegnap előzetesbe helyezték.
    Timföldgyártás egyébként 80 éve folyik Magyarországon, az ipar egyik húzó
Ágazata volt mindig is az alumíniumipar, mondjuk a gyógyszergyártással együtt.
    Tanulság: ítélkezni csak megfontoltan, adatok birtokában lehet. A médiában 
sok  megalapozatlan hír jelent meg. Aki látja ezt a 40 km2-t, amit hosszú időre 
nyugodtan kivonhatunk hazánk 93.030 km2-es területéből, az magát a végítéletet, 
az apokalipszist látja, és a látottak hatása alá kerül... A tragédián 
túlmenően, azt még felnagyítva a média - különösen a hazai hírekre alapozva a 
külföldi - olyan képet festett, hogy amerikaiak aggódva érdeklődnek, lehet-e 
még Magyarországon élni?! Ez biztos, hogy nagy pofont ad az idegenforgalmunknak 
és a mezőgazdasági exportunknak. Pedig semmi köze hozzá...

    Ami minket érint(ett): a hetvenes-nyolcvanas években Nyírád-Halimba 
térségében mélyművelésű bauxitbánya is működött, ami csak a karsztvízszint 
folyamatos süllyesztésével volt lehetséges. Ez volt az okozója, hogy a 
nyolcvanas években a depressziós tölcsér széle felé eső 
Tapolcai-tavasbarlangban is lejjebb szállt a vízszint, és a csónakázótó száraz 
lábbal bejárható volt. Ezzel az illetékesek nem sokat törődtek, de amikor a 
Hévízi-tó vízhozamát és hőfokát is kedvezőtlenül érintette a vízszint 
süllyesztés (az az egyik legfontosabb valuta kitermelő helyünk volt és maradt 
is), akkor leállították a mélyművelést...Kisvártatva (néhány év múlva) 
visszakaptuk  a tavsbarlangunkat, helyreállt az eredeti karsztvízszint.

Köszönet a türelemért!

Leél-Őssy Szabolcs