[elektro-etc] Faradt fiatalok

[Karoly Kovacs]

Ha mar Goethe!

A rossz nyelvek szerint a halalos agyan tett hires kijelentese -
Mehr Licht! (Tobb fenyt!) - mogott semmi komoly goethe-i
gondolat nem keresendo. Mindossze (mar) nem latott jol...

Karoly

 -----------------------------------------------------
"Houston, I am the problem!"



----- Original Message ----
> From: Dienes József <dienes.jozsef at rh.uni-obuda.hu>
> To: elektro-etc at tesla.hu
> Sent: Wed, June 30, 2010 10:12:23 AM
> Subject: Re: [elektro-etc] Faradt fiatalok
> 
> Hali!
> 
> 2010.06.29. 17:02-kor jhidvegi irta:
> 
> > azért nem ették  olyan forrón azt a kását. Az én időmben abban a laktanyában 
>asszen nem történt  öngyilkosság.
> 
> Az enyémben igen, pár hónapos katona koromban, épp a fent  említett
> módon. Szerencsére én nem voltam akkor szolgálatban, amikor  ki
> kellett utána takarítani.
> 
> > Megtisztelve érzem magam, hogy  megjegyezted, hogy én utálom ezt a
> 
> Sokmindent megjegyzek ám! (Például azt  is hogy van egy "rádiós"
> routered, aminek még mindig nem tudom a  típusát.)
> 
> > mondást. Csak azért, mert nem igaz. Millió olyan dolog éri  az embert,
> >  amit túl sikerül élnie, de nem erősíti meg jottányit  sem. Legyen az kemény 
>lelki hatás, baleset, betegség, fizikai hatás (sportolás  miatti elváltozások, 
>nem balesetek), nem utolsó sorban az  öregedés.
> 
> Asszem az eredetit egy  Johann Wolfgang von Goethe nevű  úriember
> írta le valahol. A munkássága (bevallom, felületes)  ismeretében
> úgy gondolom, neki eszébe sem jutott, hogy arra  gondoljon,
> hogy akinek kiszúrják a szemét, az lesz utána a  távolbalátás
> világbajnoka, vagy hogy csonkolt lábbal fog valaki olimpiát  nyerni.
> (Akkoriban amúgyis épp hibernálva volt az olimpiai eszme  mémje.)
> 
> > Sokminden megerősít persze, ami nem öl meg, de általában nem  a megerősítés a 
>jellemző.
> 
> Nekem meg azt mondja a szólás: ha valami szar  helyzetet túlélünk,
> akkor módunkban áll elgondolkozni rajta, hogy mi miért  történt,
> esetleg azon is, hogy hogyan lehet elkerülni az ilyesmit  (akár
> utánunk másoknak is). Ha nem éljük túl, akkor nincs módunkban...
> (Ha  fizikailag túléltük, de olyan agyi sérülést szereztünk, hogy
> már nincsenek  gondolataink, akkor goethei értelemben "meghaltunk".)
> 
> > Azért ma a  munkahelyek a maguk bizonytalanságával épp elég lelki stresszt 
>okoznak,  nemde?
> 
> Konstans stresszt okoz(hat)nak, amit sokan nem is tudnak  feloldani,
> inkább minden este megpróbálnak kimenekülni belőle, reggel  pedig
> vissza a "darálóba". Aztán ehhez kellhet talpmasszázs,  agykontroll,
> szex, drog, rockandroll [(C) Sziámi], stb. De nem megoldás az  illető
> helyzetére, és nincs "borzasztó vég" se, csak "borzalom vég  nélkül".
> 
> > A nők működéséről nem szeretek beszélni. Nekem kicsi a  toleranciám, a
> >  sírást minden szarér nem tudom valahogy elfogadni.  Ez nálam azt is 
> 
> Nekem ezzel is ugyanaz a bajom: elrendezi ugyan magát  pár órára/napra,
> de a helyzet megoldása felé semmit nem mozdult. A kiömlött  tejet fel
> kell törölni, de kár belesírni (azzal ugyanis csak több  lesz).
> 
> > Persze vannak kőkemény nők is, meg elájulós, terhelhetetlen  pasik is.
> 
> Na azokat kell feleségül venni :-)
> "Világ életemben ilyen  nőt szerettem volna. Verni." [in: Mézga család]
> 
> Bocs, ez ilyen idézetes  levélre sikerült.
> 
> Üdv:
>    Józsi
> 
>