[elektro-etc] Faradt fiatalok

[Dienes József]

Hali!

2010.06.29. 17:02-kor jhidvegi irta:

> azért nem ették olyan forrón azt a kását. Az én időmben abban a 
> laktanyában asszen nem történt öngyilkosság.

Az enyémben igen, pár hónapos katona koromban, épp a fent említett
módon. Szerencsére én nem voltam akkor szolgálatban, amikor ki
kellett utána takarítani.

> Megtisztelve érzem magam, hogy megjegyezted, hogy én utálom ezt a

Sokmindent megjegyzek ám! (Például azt is hogy van egy "rádiós"
routered, aminek még mindig nem tudom a típusát.)

> mondást. Csak azért, mert nem igaz. Millió olyan dolog éri az embert,
>  amit túl sikerül élnie, de nem erősíti meg jottányit sem. Legyen az 
> kemény lelki hatás, baleset, betegség, fizikai hatás (sportolás 
> miatti elváltozások, nem balesetek), nem utolsó sorban az öregedés.

Asszem az eredetit egy  Johann Wolfgang von Goethe nevű úriember
írta le valahol. A munkássága (bevallom, felületes) ismeretében
úgy gondolom, neki eszébe sem jutott, hogy arra gondoljon,
hogy akinek kiszúrják a szemét, az lesz utána a távolbalátás
világbajnoka, vagy hogy csonkolt lábbal fog valaki olimpiát nyerni.
(Akkoriban amúgyis épp hibernálva volt az olimpiai eszme mémje.)

> Sokminden megerősít persze, ami nem öl meg, de általában nem a 
> megerősítés a jellemző.

Nekem meg azt mondja a szólás: ha valami szar helyzetet túlélünk,
akkor módunkban áll elgondolkozni rajta, hogy mi miért történt,
esetleg azon is, hogy hogyan lehet elkerülni az ilyesmit (akár
utánunk másoknak is). Ha nem éljük túl, akkor nincs módunkban...
(Ha fizikailag túléltük, de olyan agyi sérülést szereztünk, hogy
már nincsenek gondolataink, akkor goethei értelemben "meghaltunk".)

> Azért ma a munkahelyek a maguk bizonytalanságával épp elég lelki 
> stresszt okoznak, nemde?

Konstans stresszt okoz(hat)nak, amit sokan nem is tudnak feloldani,
inkább minden este megpróbálnak kimenekülni belőle, reggel pedig
vissza a "darálóba". Aztán ehhez kellhet talpmasszázs, agykontroll,
szex, drog, rockandroll [(C) Sziámi], stb. De nem megoldás az illető
helyzetére, és nincs "borzasztó vég" se, csak "borzalom vég nélkül".

> A nők működéséről nem szeretek beszélni. Nekem kicsi a toleranciám, a
>  sírást minden szarér nem tudom valahogy elfogadni. Ez nálam azt is 

Nekem ezzel is ugyanaz a bajom: elrendezi ugyan magát pár órára/napra,
de a helyzet megoldása felé semmit nem mozdult. A kiömlött tejet fel
kell törölni, de kár belesírni (azzal ugyanis csak több lesz).

> Persze vannak kőkemény nők is, meg elájulós, terhelhetetlen pasik is.

Na azokat kell feleségül venni :-)
"Világ életemben ilyen nőt szerettem volna. Verni." [in: Mézga család]

Bocs, ez ilyen idézetes levélre sikerült.

Üdv:
    Józsi