[elektro-etc] bizalom

[Topybear]

Érdemes elolvasni: <
http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=21636>

"...A gyógyítás új kontextusba került, az egészségügyi ellátás iparrá
fejlődött, a piaci szektor részévé vált, új érdekek jelentek meg. A korábbi
szerződéses viszonyban az jelentette a töréspontot, hogy az orvosi
hivatásrend elkezdte a beteg érdekével ha nem is mindig szembe-, de az elé
helyezni a saját anyagi érdekeit. Ebbe a közbeszerzések manipulálásától a
hálapénzig igen sok minden beletartozik. Ezzel a régi professzió két
alappillére, az altruizmus és az etika erodálódik. Amikor a beteg bekerül az
egészségügyi intézménybe, akkor a régi, 19. századi orvosideált keresi,
aminek az orvosok nem tudnak megfelelni. Az orvosok többségének is egyre
inkább értelmezhetetlen az, hogy az orvoslás szolgálat, szerintük ez
ugyanolyan foglalkozás, mint a többi. Ha viszont az, akkor nem kell munkaidő
után rendelkezésre állni, az etikai töltés kiiktatható, és orvosnak lenni
nem morális vállalkozás. Csakhogy az nem megy, hogy a szakma a presztízsre,
a privilégiumokra és a jó fizetésre igényt tart, de cserébe semmit nem ad...
"

"...Ha valaki nagyon beteg, akkor fogódzót keres, mert sosem csak egy szerv,
hanem az egész ember a beteg. Az angol és az amerikai szakirodalom ezért már
régóta azzal foglalkozik, hogy a reprofesszionalizációnak milyen lehetőségei
vannak. A folyamat végét, hangsúlyozom, nem ismerjük. Az egyik lehetséges
irány, hogy az intézmény természetesen szolgáltató, de az ott dolgozó orvos
szolgálatot gyakorol. Persze más konzekvenciák is vannak, például az
oktatásban az orvoslás humán oldalát is előtérbe kell állítani. Nálunk csak
15-20 éve érzékelhető igazán a folyamat, mert előtte egyáltalán nem volt
átlátható a rendszer. Sajnos az orvostársadalom máig sem azonosította be a
problémát, így nem is keresi a választ, nem próbál meg új társadalmi
szerződést kötni. Amibe belefoglalnák, hogy mit jelent orvosnak lenni, ezért
mit adnak és mit kapnak, mik a betegek jogai, ők mire számíthatnak. Ehelyett
az történik, hogy amikor egy botrány kipattan, mindent az aktuális kormány
rovására írnak, és keveslik a pénzt. ..."

"...Az európai irányelvek is azt mondják, hogy az adott tagállam
gazdagságával arányosan kell meghatározni, melyik ellátásra mennyit
költenek. De mi a retorika szintjén úgy tüntetjük fel, mintha minden igényt
ki lehetne elégíteni. Például a lobbisták akaratának behódolva nem
feltétlenül kellene Magyarországon minden olyan, talán majd tíz év múlva
eredményeket is produkáló profilt kialakítani, amit mondjuk Bécsben kiválóan
elvégeznek. És szerintem bármely intézmény is csak arra kérhetne pénzt, amit
nevesít, és csak annyit, amennyi a tényleges ára. Most egy ötmilliós
műszerre tizenötmilliót kérnek. A döntéshozó is tudja, hogy háromszor annyit
kérnek, ezért negyedannyit ad. A teljesítményalapú elszámolásnál is tudja,
hogy több pénzt szeretnének, mint amennyit szolgáltattak, ott is megy ez a
játék. A beteg sorsa pedig egyáltalán nem csak a pénzen múlik. A
finanszírozáson kívül számít a biztosítási rendszer, a törvények, a nemzeti
kultúra, és az, hogy az orvosteam a munkáját szolgálatnak tartja-e, a
beteggel emberként foglalkoznak-e. Az emberek, akik együttérzést várnak, nem
tudnak mit kezdeni azzal, hogy amikor egy cég valamilyen eszközt akar
eladni, akkor az orvosnak csak a távol-keleti ország ötcsillagos szállodája
felel meg konferencia-helyszínként, de a saját intézetében nem jut pénz
ágytálra... "