[elektro-etc] gyerekszáj

[jhidvegi]

Acs Gabor wrote:
> Most az is eszembe jutott, mennyi nagyszülő van, aki otthon
> belepusztul a nyugdíjas lét unalmába, évente 1-2 alkalommal
> látogatják, elfoglaltak a gyerekei. Milyen jó megoldás lenne egy
> ilyen családnak, ha nem csak ünnepekkor járnának össze repizni, hanem
> a nagyszülő heti x alkalommal este mesélésre átmenne, aztán elhúzna
> haza.

Nem így kell a végét fogalmazni: ... mesélésre átmenne, aztán húzna a francba. 
:-)

> Így nem zavarna senkit, csak haszna lenne belőle a családnak,
> az idejébe meg belefér.

A dolog ennél mindig bonyolultabb. A gyerekek messze költöznek, a nagyszülőtől 
meg nem lehet elvárni, hogy 5 órát utazzon egy óra mesélésért. Azért 
átgondolandó ám, bármilyen hihetetlen is, hogy amikor az ember megöregszik, egy 
csomó baja keletkezik, és egyáltalán nem olyan fürge és kopásálló. A 
nyugdíjasságot nem kibaszásiból találták ki, nem a fiatalok bosszantására, hanem 
sajnos komoly fiziológiai, élettani alapja van.

Másrészt, tegyük fel, hogy fizikailag meg lelkileg aktív az öreg szüle, akkor se 
biztos, hogy testhezálló neki ez a mesélés. Dumálni persze sokat tudnak az 
öregek. Néha elég megkérdezni, hány óra, és már elmesélik az egész 
élettörténetüket alkalmanként újra meg újra előlről, de a mesélés az más világ. 
Ahhoz kell valami irodalmi véna, valami érzék, vagy  mittudoménmi, nem értek 
hozzá.

Nekem és a többieknek szerencsénk volt ezzel az Etusnénivel. Fater meg a 
mostohamutterom tökéletesen alkalmatlan volt a mesélésre. Nem is fordult elő 
egyszer sem, ha jól eméxem, vagy ha igen, az nullára eltűnt, mint felejtős 
történet. Nem tudom, hogy jutott eszükbe ez az Etusnéni, de utólag is nagyon jó 
ötletnek találom. Akinek kisgyereke van, és ismer ilyen Etusnénit, de akár 
Etusbácsit is a környéken, javaslom, hogy szánjon rá egy kis pénzt.

hjozsi