[elektro-etc] kuruc viktor

[jhidvegi]

Acs Gabor wrote:
> Nekem pl. határozottan visszatetsző, amennyire gazdag lett Gyurcsány
> és a többi a módszerváltás környékén.
> Nekem ez a cikk inkább azt juttatja eszembe, hogy az emberek nagyrésze
> nem szent, sokan mások (talán millióan?) hasznot húztak a
> privatizációból, hasonlóan Gyurcsányhoz és a többihez, csak mind a
> lehetőségeihez képest.

Szerintem összekavarsz két, jelentősen eltérő dolgot.

A lakás simán vagyontárgy, és vikibátyó simán a befolyásával élt vissza, amikor 
elérte ezt a hasznot.

A gyurcsány vagyona termelő cégekben van.

Általában világosan látni kéne, hogy egy bármilyen állami szar termelő vállalat, 
ami elvesztette a piacát is, ezzel együtt az értékét, aztán valaki bárhogy is, 
de azon az áron, amin akkor hozzá lehet jutni, aztán pusztán azért, mert 
valamire képes vállakozásiból, felfuttatja úgy, hogy a végén sokkal többet ér, 
az nem ugyanez a kategória.

Az világos, hogy azok jutottak sokkal könnyebben ilyen termelő cégekhez, akik 
eleve közel ültek a tűzhöz. De azt is látni kell, hogy akinek a vállalkozáshoz 
fingja se volt, az a végén max eladta a gépeket, épületeket, és az egész, amit 
szaré-hugyé megvett, gyakorlatilag megsemmisült, neki meg pitiáner haszna lett.

Ezzel szemben azok, akik működő céget fabrikáltak az ilyenekből, szerintem 
másképp ítélendők meg.

Állítom, hogy itt sokan szart se tudtak volna kihozni semelyikből akkor sem, ha 
ingyé odaadják az egészet emberestül, gépestül, mindenestül. Viszont az SI 
faktor doglozik keményen.

Még valamit látni kéne: Mo-on jelentéktelen volt a magyar tőke. Tehát vállalat 
magyar kézbe csak úgy kerülhetett, ha egyrészt szaré-hugyé adták, másrészt 
valaki belevágott abba, hogy hitelt is felvesz rá, ami akkoriban nem kis 
kockázatot jelenthetett.

Volt ugye a külföldi tőke, ami simán meg tudott bármit venni, meg is vettek jó 
nagy vállalatokat szintén ócsón, mert
akkor és úgy annyit értek. Később attól lettek sokkal értékesebbek, mert 
belevitték a technológiájukat, és megvolt a piacuk.

Tehát el kéne dönteni, hogy a külföldi tőkét rühelljük-e, vagy a magyart. Magyar 
ugye csak így jöhetett érdemben létre. Szerintem ma Mo-on a közember (akkor is, 
ha akár mérnök) minden ún. kótyavetyétől kivan, pedig evidens, hogy akkoriban 
tényleg szart sem értek ezek a cégek. Rengeteg időnek kell eltelnie, hogy 
kitisztuljanak az összefüggések, hogy az állami vállalat, az állami működés ezt 
hozta ki, erre volt képes, és ennek a felváltása csak kb így jöhetett létre 
minden volt szoci országban.

Arra, akinek vállalata van, máshogy kéne nézni kicsit. Névleg persze milliárdos, 
de mit tehet azzal a sok milliárddal? Működtetheti! Lehetnek neki álmatlan 
éjszakái, gondoskodnia kell egy rahedli emberről, piacról, olyan termékekről, 
amiket ez a piac meg akar venni, és állandóan fejlődni is kell, hogy ne maradjon 
le. Hát erre aztán lehet nem csak sárgán, de vérvörösen is irigykedni.

Én úgy fogom fel, hogy ha akármilyen gazember módon is jutott valaki 
vállalathoz, persze azért gyilkosság meg effélék ne legyenek benne, akkor az én 
szememben ez bocsánatos bűn, ha prosperáló valamit hozott belőle létre, és 
MAGYAR tulajdonúvá tudta tenni azokat az eszközöket, épületeket, meg mindent, 
ami ott van. Mert ez a lényeg, hogy működjön. Ha működik, adóban, bérjárulékban 
(nem beszélve arról, hogy hazai termelésről van szó) a hajdani stiklit, a 
hajdani veszteséget búsásan visszafizette már mind és rég.

Ez a fajta gazdagsát, hogy valakinek a nevére írnak valamit akárhogy is, amit 
működtetnie kell, messze nem olyan, mintha valaki seftel pl lakásvagyonnal, 
amivel semmiféle pozitívumot nem művelt, semmiféle felelőssége nem keletkezik, 
semmiféle piacot nem szerzett, nem csinál semmi mást, csak vesz ócsón meg elad, 
és nem a piaci áron, hanem befolyással üzérkedik, ez minden, és így tesz szert 
sokmillára. Ez szerintem megvetendő, gyalázatos, főleg egy miniszterelnöktől.

Na aztán lehet velem nem egyetérteni, én csak ezt akartam elmondani. További 
vitába nem szállok be.

hjozsi