[elektro-etc] tuvok

[jhidvegi]

Megváltoztattam a modellt, hogy jobban lehessen számolni is, átlátni is.

Spirális pálya az egyenlíto fölött. Nulla foknál indul  nulla magasságró, 
egyenletesen emelkedik, és ugyanoda érkezik, csak egy h magassággal (pl 
10km-rel) magasabbra. Surlódás, légellenállás nulla. A pálya forgárisrányban 
emelkedo irányú.

Fönt elhelyezünk egy m tömeget, amit +0 sebességgel indítunk a pályán, ahol 
egyre gyorsulva halad lefelé, és amikor körbeér, alul egy ütközohöz érkezik, 
ahol tökéletesen rugalmasan ütközik, ezért elindul vissza az ütközési 
sebességgel, és felérkezik a kiindulási helyére. (A startsebességet fönt meg 
lehet változtatni, illetve oda is el lehet helyezni ilyen tökéletes 
ütközot.)

A számítás arra kell vonatkozzon, hogy a starthelyre visszaérkezés sebessége 
nagyobb-e, mint a startsebesség. A számítást inercia rendszerben lehet 
elvégezni, tehát az egész rendszert kintrol kell nézni. (Lehet bentrol is, 
de akkor nem olyan egyenleteket kell felírni, én meg arra nem vállalkoznék.)

Úgy látszik, hogy amíg felfelé halad, addig ugye könnyebb, tehát kevesebb 
energia kell a felfelé tolásához, mint amennyit a lefelé haladáskor szerez. 
Tehát a modell pont azt nyújtja, mint amit várunk tole.

Hol van mégis az eb elhantolva?

Látható, hogy ugyan megérkezik a lenti ponthoz képest egy v relatív 
sebességgel (ha a föld kerületi sebessége V, akkor egy V-v abszolút 
sebességgel), amihez tartozik egy energia, de nem ugyanezzel az energiával 
fog visszapattanni, hiszen a forgó földtol kap egy jókora energiát. 
Nagyobbal fog visszapattanni, V+v-vel. Pont annyival lesz nagyobb ez az 
energia, mint amennyivel több energia kell ahhoz, hogy felérjen a magas 
ütközési pontra, ahol nagyobb a mozgási energiája, mint amikor majd ott 
visszapattan megint.

Az impulzusmomentumok összege végig állandó marad. Amíg halad lefelé, addig 
egyre lassul, a földet gyorsítja, energiát ad át neki. Amikor lent ütközik, 
a föld egy pillanat alatt lelassul, és a kis tömeg felgyorsul, ez egy 
energiacsere, eközben sem változik az impulzus momentum.

Semmi plusz sebességre nem fog szert tenni az m tömeg a periódikus le-föl 
járkálása során. A dolog álló helyzetben ugyanígy zajlódik le. Az m tömeg 
körbe járkál, miközben a föld elore-hátra mozdul egy picit. Semmi más nem 
történik. Pontosabban finomabb a helyzet, mert közben a közös 
tömegközéppontjuk felé is elmozdul a föld, tehát amikor leér a tömeg a 
pályán, a közös tömegközépponthoz rögzített, álló koordináta rendszerben nem 
azt a távolságot mérhetjük a két végpont között, mint ami a tényleges 
földfelszíntol mért távolsága a magasabb pontnak.

Számítással is lehet követni, meglepne, ha kijönne belole energianyerés a 
föld forgási energiájának a vesztére. Belefogtam, de már nem csinálom meg. 
Késo van.

hjozsi