[elektro-etc] vizes VB megnyitó

Sat Jul 29 14:11:13 CEST 2017

Tudod egy családi házat is jóval a tervezett ár fölött szoktak
befejezni a zemberek... pedig az egy jól tervezhető project!

Avagy itt vannak a lakópark építők, akik mostanában menet közben
szemebsülnek a drágulásokkal.
Pedig istenucsce kurvára kiszámolták a kezdéskor a dolgokat... mert a
saját zsebükre megy.

A körüléynek váltzna és ha határidőt tartni kell, akkor jön akerül-amieb kerül.

Pláne akkor ha KÖZBESZEREZNI kell!
Ahol a pályázó pontosan tudja, hogy
- kevesen lépesek indulni
- nincs idő lacafacázni...
- mindenki pofátlanul áraz
- mindenkinek jut meló
- ...és még tán kartelleznek is

Nos ilyen helyzetben az árakat nem a megrendelő szabja.
Azaz az extrém ár elkerülhetetlen...  a kérdés csak a szorzó.

Arról meg nem a fidesz tehet ,hogy
- kik képesek pályázni !
- kik akarnak is pályázni !!!

Vajon miért nem pályázott sok egyébként simán alkalmas cég?!
Akár itthonról akár az EU-ból egy SOKKKKKAL kisebb árral.
Sőt kevéssel kisebbel sem...

Hisz közbeszerzésen bárki indulhat, aki elég potens.

... ÉS MÉGSEM indulnak/indultak!
(nemcsak vizes VB-n, más nagy bulikon sem)

Gondolkozz el ezen...

Annyit súgok: nem a fidesz/kormány miatt.
A nyerő lapokat máshol osztják.

hobilobi at gmail.com <hobilobi at gmail.com> írta (2017. július 29. 9:17):
> Látom magadból indulsz ki, és olyan gyengeelméjűeknek tartod a lista
> közönségét,
> hogy nem volt elég a linket beírnod, beidézted az egész szöveget is.
> Azért remélem ha egy 800 oldalas pdf-re fogsz hivatkozni, azt nem fogod
> beidézni.
> Habár ki tudja ?
>
> De, hogy a témához is hozzászóljak:
> senki nem vitatta, hogy ha egy ilyen rendezvényt sikeresen megrendezünk (és
> most  már elmondhatjuk, hogy sikeres volt), akkor annak van az ország
> jó hírét növelő hatása. Ami után nőhet az idegenforgalom, nőhet az ország
> presztizse, nem csak a sportban, hanem ha okosan sáfárkodunk, akkor más
> téren is.
> Ez azonban nem azt jelenti, hogy erre fel számolatlanul kell/érdemes szórni
> a pénzt.
> Persze ismerjük a kormányoldal érveit, hogy csak két év állt rendelkezésre.
> Ez akkor sem indokol olyan kiadásokat, amiket közbeszerzés nélkül, kivétel
> nélkül FIDESZ közeli haverok nyertek. De amire volt közbeszerzés, azoknál is
> mindenhol kimutatható a haveri érdekeltség. Mindenhol több lépésben,
> jelentősen emelkedtek a költségek, az eredetileg mondotthoz képest. Vajon
> miért?
> Ennyire hülyék, hogy nem tudják 10-20% pontossággal megítélni? Vagy azt
> gondolták, ha elsőre megmondják a valós értékeket, akkor rögtön megindul a
> kritika, hogy az túl van árazva? Ez elég valószínűnek tűnik. De az is lehet,
> hogy menet közben jöttek rá, hogy sokkal többet is lehet lenyúlni, magán
> vagyon gyarapításra, vagy a pártnak visszajuttatásra, vagy tartalékolásra a
> választási kampányhoz, vagy bármire.
> Minél később derülnek ki a valós költségek, annál kevesebb az ellenzők ideje
> a kritikára, és annál inkább lehet a szorító határidőre hivatkozni.
> Hozzáértéssel és tisztességgel, ugyanilyen jól meg lehetett volna oldani, jó
> pár tízmilliárddal olcsóbban is.
> Persze ez nálatok csak a ballibsik ajvékolása, a nekünk semmi se jó
> hozzáállásunk.
> Annyira bigott FIDESZ hívők vagytok, hogy még egyetlen kritikára se
> mondtátok azt, hogy igazuk van a kritizálóknak.
> Nincs az a vezetés (akár országé, akár másé) ami soha semmilyen hibát nem
> vét, de a ti reakcióitok szerint a FIDESZ kormány ilyen.
> No ez a baj. El vagytok telve magatoktól, és beképzelten azt hiszitek, hogy
> nálatok van a bölcsek köve.
> Aztán a nagy öntömjénezésben sorba követi el a kormány az egyre nagyobb
> baklövéseket, legalábbis ha az ország érdekét tekintjük elsőrendű
> szempontnak,
> és nem az irányító maffia érdekeit.
>
> Ha NER oldal képes lenne reálisan szemlélni és megítélni az eseményeket,
> akkor nem lenne ilyen nagyképű a hozzáállása a kritikákhoz.
> De sajnos erre nem képes :-(.
> Szerencsére semmi sem tart örökké, a FIDESZ hatalma sem :-)
>
>
>
>
> 2017.07.28. 12:59 keltezéssel, Hufi írta:
>>
>> http://szemlelek.blog.hu/2017/07/27/mennyit_er_613
>>
>> "Számtalan írás jelent meg már azzal kapcsolatban, hogy mibe kerül nekünk
>> a vizes világbajnokság. Nem akarok ezekkel az írásokkal vitatkozni, mert nem
>> vagyok a megfelelő ismeretek birtokában. De talán azzal is érdemes
>> foglalkozni, hogy mit hozhat ez az esemény a konyhára.
>>
>>
>> Ebben a kérdésben sem elsősorban a számokról írnék, mert ebben sem vagyok
>> a megfelelő ismeretek birtokában. Nyilván készülnek majd számítások arról,
>> hogy mennyi jegy fogyott el, mennyivel nőt a turizmus bevétele.
>>
>> Ami sokkal jobban érdekel, az nem mutatható ki számokkal.
>>
>>
>>
>> Az ugyanis nem mérhető például, hogy az ide látogató külföldiek milyen
>> élményekkel gazdagabban mennek haza, visszajönnek-e, mert jól érezték
>> magukat. És közülük, akik döntéshozók, milyen döntést hoznak, amikor magyar
>> emberekről, Magyarországgal kapcsolatos ügyekről kell dönteniük? És vajon
>> mit mesélnek otthon rólunk és az élményeikről? Ennek hatására hány ismerősük
>> kerekedik fel, hogy megnézze ezt az országot? És azok, akik televízión nézik
>> a közvetítéseket szerte a nagyvilágban, kedvet kapnak-e utazásra, amikor
>> látják a Balatont, a Vajdahunyad várat, a Parlamentet, a Dunát, a várat?
>> Amikor látják az uszodák hangulatát, kíváncsivá válnak-e, hogy kik ezek az
>> emberek, akik ilyen szenvedélyesen szurkolnak?
>>
>> És azok a magyarok, akik nézik az eseményeket? Magam a nyílt vízi úszáson
>> és a Duna Arénában személyesen is megtapasztaltam, hogy a nézők csillogó
>> szemmel, élményekkel gazdagabban távoznak a versenyekről. Láttam, hogy még
>> az úszóversenyek délelőtti előfutamai után is mosolyogva távoztak a nézők,és
>> sokan álltak sorba azonnal, hogy újabb jegyet vegyenek a következő napok
>> valamelyikére, mert újra az élmény részesei akarnak lenni. És akkor még nem
>> is beszéltünk az úszóversenyek esti programjáról, amikor még akár a magyar
>> himnuszt is elénekelhették. Nem beszéltünk a vízilabda meccsekről sem,
>> arról, amiben mi vagyunk a világ legjobbjai, még akkor is, ha nem mi
>> nyerünk. Látni a tévéközvetítések során is a sok-sok kifestett, sállal,
>> zászlóval és egyéb szurkolásra alkalmas eszközzel felszerelt embereket – és
>> ami még fontosabb, gyerekeket. Ezek az emberek legközelebb is jegyet
>> váltanak majd sporteseményekre. Ezek a gyerekek örökké szurkolókká válnak és
>> ki tudja, ki lesz közülük sportoló, sportvezető, ki lesz közülük majd
>> egyszer szponzor, közülük hány fogja majd maga is elvinni a gyerekét
>> sporteseményre, vagy viszi majd el egyszer egy uszodába, sportpályára,
>> sportcsarnokba, hogy sportoljon?
>>
>> Amikor a Duna Arénában a versenyek és az eredményhirdetés lebonyolítását
>> próbáltuk, magyar kisgyerekek alakították a sportolókat. Úgy vonultak be
>> zenére, mint a nagyok, majd leúszták a távot abban a medencében, amely
>> Hosszú Katinkára, Cseh Lacira és a világ legnagyobb úszóira várt. A végén
>> ugyanúgy integettek, és a dobogón ugyanúgy vették át az érmek szerepét pótló
>> akkreditációs kártyájukat, mint a hőseik. Láttam az arcukon az átszellemült
>> boldogságot. Láttam rajtuk, hogy elképzelik, átélik, hogy ők a világ
>> legnagyobb úszói. Olyan élmény volt nekik, ami olyan messzire repítheti
>> őket, hogy egyszer mindez a valóságban is megtörténhet velük. Mennyit ér, ha
>> ez az élmény olyan erőt ad, ami valamelyiküket egyszer egy igazi
>> világbajnoki éremig elkíséri?
>>
>> És azt ki tudja mérni, hogy mi magyarok, akik Mohács óta vesztesnek
>> tartjuk magunkat, mennyi önbizalmat merítünk abból, hogy egy ilyen hatalmas
>> világeseményt ilyen színvonalon tudunk megrendezni? Hogy az egész világ
>> minket figyel? Hogy az itt lévő sportolók, sportemberek egyöntetűen
>> elégedettek a szervezéssel, a helyszínekkel és a hangulattal? Magam
>> külföldiekkel dolgoztam együtt. Balatonfüreden és Budapesten is többször
>> részese voltam a „hűha” élményüknek. Pedig ők számos világversenyen jártak
>> már.  Német, amerikai, angol, ausztrál kollégák kérdés nélkül, maguktól
>> mondták nem egyszer: Gábor,a szervezés remek, Gábor, ez helyszín gyönyörű,
>> Gábor ilyen szurkolást még nem láttunk sehol. Nekem is volt szerencsém sok
>> világversenyen jelen lenni, igenis jó érzés, hogy amit eddig csak külföldön
>> tapasztaltam, az most nálunk valósult meg. Mi is képesek vagyunk arra, amire
>> angolok, kínaiak, brazilok, franciák – nálunk sokkal nagyobb országok.
>> Nekünk magyaroknak, egy ilyen kicsi országnak, kicsi nemzetnek nem sok
>> kitörési lehetőségünk van, de a sport egyértelműen az. Nem csak a
>> sportsikerek, de az ilyen események megrendezése is. Most jó magyarnak lenni
>> itthon, és külföldiekkel egy társaságban egyaránt.
>>
>> Ez mennyit ér?"
>>
>>
>