[elektro-etc] vizes VB megnyitó

[hobilobi at gmail.com]

Látom magadból indulsz ki, és olyan gyengeelméjűeknek tartod a lista 
közönségét,
hogy nem volt elég a linket beírnod, beidézted az egész szöveget is.
Azért remélem ha egy 800 oldalas pdf-re fogsz hivatkozni, azt nem fogod 
beidézni.
Habár ki tudja ?

De, hogy a témához is hozzászóljak:
senki nem vitatta, hogy ha egy ilyen rendezvényt sikeresen megrendezünk 
(és most  már elmondhatjuk, hogy sikeres volt), akkor annak van az ország
jó hírét növelő hatása. Ami után nőhet az idegenforgalom, nőhet az 
ország presztizse, nem csak a sportban, hanem ha okosan sáfárkodunk, 
akkor más téren is.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy erre fel számolatlanul kell/érdemes 
szórni a pénzt.
Persze ismerjük a kormányoldal érveit, hogy csak két év állt 
rendelkezésre. Ez akkor sem indokol olyan kiadásokat, amiket 
közbeszerzés nélkül, kivétel nélkül FIDESZ közeli haverok nyertek. De 
amire volt közbeszerzés, azoknál is mindenhol kimutatható a haveri 
érdekeltség. Mindenhol több lépésben, jelentősen emelkedtek a költségek, 
az eredetileg mondotthoz képest. Vajon miért?
Ennyire hülyék, hogy nem tudják 10-20% pontossággal megítélni? Vagy azt 
gondolták, ha elsőre megmondják a valós értékeket, akkor rögtön megindul 
a kritika, hogy az túl van árazva? Ez elég valószínűnek tűnik. De az is 
lehet, hogy menet közben jöttek rá, hogy sokkal többet is lehet 
lenyúlni, magán vagyon gyarapításra, vagy a pártnak visszajuttatásra, 
vagy tartalékolásra a választási kampányhoz, vagy bármire.
Minél később derülnek ki a valós költségek, annál kevesebb az ellenzők 
ideje a kritikára, és annál inkább lehet a szorító határidőre hivatkozni.
Hozzáértéssel és tisztességgel, ugyanilyen jól meg lehetett volna 
oldani, jó pár tízmilliárddal olcsóbban is.
Persze ez nálatok csak a ballibsik ajvékolása, a nekünk semmi se jó 
hozzáállásunk.
Annyira bigott FIDESZ hívők vagytok, hogy még egyetlen kritikára se 
mondtátok azt, hogy igazuk van a kritizálóknak.
Nincs az a vezetés (akár országé, akár másé) ami soha semmilyen hibát 
nem vét, de a ti reakcióitok szerint a FIDESZ kormány ilyen.
No ez a baj. El vagytok telve magatoktól, és beképzelten azt hiszitek, 
hogy nálatok van a bölcsek köve.
Aztán a nagy öntömjénezésben sorba követi el a kormány az egyre nagyobb 
baklövéseket, legalábbis ha az ország érdekét tekintjük elsőrendű 
szempontnak,
és nem az irányító maffia érdekeit.

Ha NER oldal képes lenne reálisan szemlélni és megítélni az eseményeket, 
akkor nem lenne ilyen nagyképű a hozzáállása a kritikákhoz.
De sajnos erre nem képes :-(.
Szerencsére semmi sem tart örökké, a FIDESZ hatalma sem :-)




2017.07.28. 12:59 keltezéssel, Hufi írta:
> http://szemlelek.blog.hu/2017/07/27/mennyit_er_613
>
> "Számtalan írás jelent meg már azzal kapcsolatban, hogy mibe kerül nekünk a vizes világbajnokság. Nem akarok ezekkel az írásokkal vitatkozni, mert nem vagyok a megfelelő ismeretek birtokában. De talán azzal is érdemes foglalkozni, hogy mit hozhat ez az esemény a konyhára.
>
>
> Ebben a kérdésben sem elsősorban a számokról írnék, mert ebben sem vagyok a megfelelő ismeretek birtokában. Nyilván készülnek majd számítások arról, hogy mennyi jegy fogyott el, mennyivel nőt a turizmus bevétele.
>
> Ami sokkal jobban érdekel, az nem mutatható ki számokkal.
>
>
>
> Az ugyanis nem mérhető például, hogy az ide látogató külföldiek milyen élményekkel gazdagabban mennek haza, visszajönnek-e, mert jól érezték magukat. És közülük, akik döntéshozók, milyen döntést hoznak, amikor magyar emberekről, Magyarországgal kapcsolatos ügyekről kell dönteniük? És vajon mit mesélnek otthon rólunk és az élményeikről? Ennek hatására hány ismerősük kerekedik fel, hogy megnézze ezt az országot? És azok, akik televízión nézik a közvetítéseket szerte a nagyvilágban, kedvet kapnak-e utazásra, amikor látják a Balatont, a Vajdahunyad várat, a Parlamentet, a Dunát, a várat? Amikor látják az uszodák hangulatát, kíváncsivá válnak-e, hogy kik ezek az emberek, akik ilyen szenvedélyesen szurkolnak?
>
> És azok a magyarok, akik nézik az eseményeket? Magam a nyílt vízi úszáson és a Duna Arénában személyesen is megtapasztaltam, hogy a nézők csillogó szemmel, élményekkel gazdagabban távoznak a versenyekről. Láttam, hogy még az úszóversenyek délelőtti előfutamai után is mosolyogva távoztak a nézők,és sokan álltak sorba azonnal, hogy újabb jegyet vegyenek a következő napok valamelyikére, mert újra az élmény részesei akarnak lenni. És akkor még nem is beszéltünk az úszóversenyek esti programjáról, amikor még akár a magyar himnuszt is elénekelhették. Nem beszéltünk a vízilabda meccsekről sem, arról, amiben mi vagyunk a világ legjobbjai, még akkor is, ha nem mi nyerünk. Látni a tévéközvetítések során is a sok-sok kifestett, sállal, zászlóval és egyéb szurkolásra alkalmas eszközzel felszerelt embereket – és ami még fontosabb, gyerekeket. Ezek az emberek legközelebb is jegyet váltanak majd sporteseményekre. Ezek a gyerekek örökké szurkolókká válnak és ki tudja, ki lesz közülük sportoló, sportvezető, ki lesz közülük majd egyszer szponzor, közülük hány fogja majd maga is elvinni a gyerekét sporteseményre, vagy viszi majd el egyszer egy uszodába, sportpályára, sportcsarnokba, hogy sportoljon?
>
> Amikor a Duna Arénában a versenyek és az eredményhirdetés lebonyolítását próbáltuk, magyar kisgyerekek alakították a sportolókat. Úgy vonultak be zenére, mint a nagyok, majd leúszták a távot abban a medencében, amely Hosszú Katinkára, Cseh Lacira és a világ legnagyobb úszóira várt. A végén ugyanúgy integettek, és a dobogón ugyanúgy vették át az érmek szerepét pótló akkreditációs kártyájukat, mint a hőseik. Láttam az arcukon az átszellemült boldogságot. Láttam rajtuk, hogy elképzelik, átélik, hogy ők a világ legnagyobb úszói. Olyan élmény volt nekik, ami olyan messzire repítheti őket, hogy egyszer mindez a valóságban is megtörténhet velük. Mennyit ér, ha ez az élmény olyan erőt ad, ami valamelyiküket egyszer egy igazi világbajnoki éremig elkíséri?
>
> És azt ki tudja mérni, hogy mi magyarok, akik Mohács óta vesztesnek tartjuk magunkat, mennyi önbizalmat merítünk abból, hogy egy ilyen hatalmas világeseményt ilyen színvonalon tudunk megrendezni? Hogy az egész világ minket figyel? Hogy az itt lévő sportolók, sportemberek egyöntetűen elégedettek a szervezéssel, a helyszínekkel és a hangulattal? Magam külföldiekkel dolgoztam együtt. Balatonfüreden és Budapesten is többször részese voltam a „hűha” élményüknek. Pedig ők számos világversenyen jártak már.  Német, amerikai, angol, ausztrál kollégák kérdés nélkül, maguktól mondták nem egyszer: Gábor,a szervezés remek, Gábor, ez helyszín gyönyörű, Gábor ilyen szurkolást még nem láttunk sehol. Nekem is volt szerencsém sok világversenyen jelen lenni, igenis jó érzés, hogy amit eddig csak külföldön tapasztaltam, az most nálunk valósult meg. Mi is képesek vagyunk arra, amire angolok, kínaiak, brazilok, franciák – nálunk sokkal nagyobb országok. Nekünk magyaroknak, egy ilyen kicsi országnak, kicsi nemzetnek nem sok kitörési lehetőségünk van, de a sport egyértelműen az. Nem csak a sportsikerek, de az ilyen események megrendezése is. Most jó magyarnak lenni itthon, és külföldiekkel egy társaságban egyaránt.
>
> Ez mennyit ér?"
>
>