[elektro-etc] R.I.P.

[Benedek I.]

Mint sok más dolog, ez is fejben dől el. Vagy van hozzá sw, vagy nincs, vagy 
tudja alkalmazni, vagy nem. Ez szakmától és testi alkattól független (kell, 
hogy legyen), de az egyéniség és a sajátos filozófia döntően befolyásoló 
tényezők.
Vegyünk példának egy élsportolót, aki maximum! 30 éves koráig érhet el 
kimagasló eredményeket, utána már csak hanyatlik a teljesítménye. Amikor 
elérkezik a kritikus korhoz, legalább két választása lehet:
1. visszavonul és a múltjából él még pár évig (társaság, rendezvények, klub, 
stb.), azután megszürkül, magába roskad és neki annyi.
2. edző lesz, vagy más, a sporttal kapcsolatos tevékenységben kamatoztatja a 
tudását, esetleg vállalkozik, stb.
A lényeg az aktivitás megtartása, hogy mindig legyen sikerélménye és tudja, 
hogy szükség van a munkájára, és/vagy a személyére. Ez pedig felfogás 
kérdése és előre gondolkodást feltételez.
Van számos olyan szakterület, ahol ez élesen jelentkezik, de valamilyen 
szinten minden emberre érvényes. A magányosok persze sokkal nagyobb 
hátránnyal indulnak, mint a családosok, vagy akiket barátok vesznek körül. 
Persze jó kérdés az is, hogy akiknek se családja, se barátai, azok mit és 
hol rontottak el! Nem árt még idejében megkeresni rá a választ, ha 
egyáltalán felfigyel a jelentőségére.

bi

Karoly Kovacs wrote:
> Azért ezek a művészemberek egészen más állatfajta ám!
> Mint a kőfaragók és balett-táncosok. :)
>
> Károly
>
> Benedek I. wrote:
>> Meglehet. Az a legrosszabb, ha valaki birkózni akar az öregséggel,
>> mert eredendően vesztes.
>> Alkalmazkodni kell hozzá és alkalmazni tudni! Ciki úgy megöregedni,
>> hogy nem adatik mellé elegendő bölcsesség.:)
>>
>> bi
>>
>> Acs Gabor wrote:
>>> Azt írták, hogy öngyilkos lett. Azért ezen elgondolkoztam, hogy
>>> vajon mi lehet az oka? Sikeres ember, olyan művész volt, akinek
>>> szerették a műveit. Vajon az öregséggel nem tudott megbirkózni?
>>>
>>>
>>> Gábor