[elektro-etc] 150 ezres konyak - mi ez?

[hobilobi at gmail.com]

"Kicsit  hosszú lett. "
Nem baj. az enyém is az lesz.
Viszont tökéletesen egyetértek veled.
Azért nem írom, hogy igazad van(pedig az van), mert biztosan van aki nem 
így gondolja,
és ez már majdnem a tetszik/nem tetszik kategória.

Azt hiszem luxusnak azt lehetne nevezni ami nagyon (persze! mennyire) 
messze van
az átlag által megengedhető/elérhető mértéktől.
Igen és mit vegyünk átlagnak? Szerintem az egész föld lakosságát bele 
kellene számítani.
Aztán ez még kevés, mert ezután jön az, hogy mennyire fenntartható 
hosszú távon az ilyen színvonal.
Erre nagyon nehéz válaszolni, mert a folyamatos fejlődés miatt előállhat,
hogy ami tegnap még nem volt ilyen, az holnap már ilyen lehet.
Azt hiszem jól csináljuk, ha mindig megvárjuk a holnapot, és ha már 
biztosan fenntartható, akkor vesszük
be az átlagba.
Mindenesetre egy értelmes ember szerintem nagyjából (nem nagy hibával) 
érzi, hogy hol van ez a határ.
Az más kérdés, hogy kifelé is így viselkedik-e (mindkét irányba).
Abban elfogadom KJ példáját (remélem jól emlékszem, hogy az övé), hogy 
ha pl. mindenkinek van
60 milliója, akkor az egyik második lakást vesz, a másik meg 150ezres 
konyakot, ha neki éppen az a szíve vágya.
De utána a konyakos ne rinyáljon, hogy neki nincs semmije, a másiknak 
meg két lakása is van.

Én sokkal boldogabbnak érzem magamat, hogy van szabadidőm, amit nem túl 
szűk korlátok között
avval töltök el, amihez éppen kedvem van, de nincs se Mazeratim, se két 
nyaralóm, se jachtom, se aranyam,
se.....   szóval hozzám nem érdemes betörni. Viszont szoktam 
jótékonykodni, pedig nincsenek 100millióim se.
De nem hajszolom a pénzt napi 10-14 órában. Azt is megválogatom, hogy 
milyen munkahelyre megyek,
mit vállalok el, vannak igényeim, és nem kizárólag anyagiak.
Más esetleg összekaparja a látványos vagyonra a pénzt, de közben semmi 
szabadideje,
hogy élvezze amit összekapart, vagy belerokkan az egészsége, és ezért 
nem tudja élvezni.
Van ennek értelme?
Persze van egy réteg, amelyiknek nem kellett kaparnia, összejött ügyesbe 
minden.
Ezek azok, akik azt mondják, hogy csak az első néhány milliót ne firtassuk.
Ezt megtehettem volna én is, ha beállok a korrupciós bandába, de ehhez 
nem volt gyomrom, és szeretek nyugodtan aludni.
Most majd megkapom KJ-től, hogy csak jár a pofám, csak dumálok, hogy 
megtehettem volna.
Ha így gondolja, legyen boldog a véleményével, engem nem érdekel.
Én nem vagyok olyan önző, hogy olyanokat is a magaménak akarjak tudni, 
amit úgysem tudok
kihasználni, csak az örököseim élvezhetik majd.
Ez persze nem azt jelenti, hogy utánam nem marad semmi örökségnek.
(lelki)Szegények azok, akik az örömöket csak a megszerzett javakban 
tudják mérni.
Nekem hatalmas öröm volt, amikor a 10 éves egyetemi találkozón azt 
láttam, hogy az általam
diplomamunkaként készített műszer,  be van építve egy mérő kocsiba, és 
használják.
Vagy bármi más alkotó munkával létrehozott dolog.
Van aki csak a láblógatással és 150ezres konyak ívással érez örömöt.
Az ilyeneket csak sajnálni tudom. Mint ahogy azokat is, akik azt mondják,
hogy "mit csináljak, úgy unatkozom". Na ezek az igazán szegények, még 
akkor is ha 9-jegyű a bakszámlájuk.
Ezt a szegénységet nem kellene plusz juttatásokkal kompenzálni.
Viszont akinek 1-2$-ból kell megélnie, mert nincs semmi lehetősége a 
jobbra, azokat igenis tanítani és támogatni kellene.
Nem úgy hogy ide hozzuk magunkhoz, hanem mindenkinek a megszokott 
lakóhelyén teremtünk olyan körülményeket, hogy
ott tudja elérni az emberhez méltó színvonalat.
Ehhez azonban még néhány száz (ezer) év kell, mire a világ vezetői/urai 
lemondanak mindenhatónak vélt hatalmukról,
vagy amíg valami katasztrófa (természeti vagy emberi) el nem söpri őket.

István




2016.04.21. 9:49 keltezéssel, Ábrahám Gábor írta:
> Valahogy úgy érzem, két dolog keveredik itt, aminek nem is igazán jó 
> példája a
> címadó konyak.
>
> Az egyik szál, hogy erkölcstelen-e a luxus, a másik hogy erkölcstelen-e
> az erőforrásokból az átlagnál, szükségesnél nagyobb mértékben
> részesülni, pazarolni. Van átfedés a két dolog között, de nem egyeznek 
> meg.
>
> A mérték nyilván nehezen meghatározható. Szélsőséges esetben
> mondhatjuk, hogy minden luxus, aminek egyetlen célja az élményszerzés.
> Luxus egyetlen pohár olcsó bor is. Amíg van a földön ember, aki éhezik,
> addig erkölcstelen minden "felesleges", nem az életben maradáshoz
> szükséges dolog. Nyilván kevesen gondolják és pláne kevesen élnek
> ennyire szélsőséges módon. Vannak néhányan, és el is tudom hinni,
> hogy boldog emberek.
>
> A másik dolog mértéke nekem leginkább az ökológiai lábnyom.
> Mekkora, és mennyire indokolt, hogy ekkora legyen. Ez mutatja,
> hogy mennyivel többet veszünk el a világ erőforrásaiból másoknál.
>
> Kezdeném a saját példámmal. Nekünk a luxus az utazás. Az elmúlt
> 30 év alatt családunkkal  igen sokat költöttünk erre. Ez biztos
> nagyban növeli az ökológiai lábnyomunkat. Főleg a repülés
> meglehetősen erőforrás igényes, környezet szennyező dolog.
> Mellékhatásként, mivel sokat jártunk nálunk szegényebb országokba,
> mondhatnánk hogy a gazdag világ javait transzferáltuk a szegények felé,
> munkát, megélhetést biztosítottunk egy csomó embernek.
> Ez persze sosem volt közvetlen cél, de nyugtathatja vele az ember a 
> lelkiismeretét.
> Mentegetőzhetnék azzal is, hogy sosem voltunk luxus szállodában,
> leginkább kis panziókban, szobákban laktunk, általában hátizsákos
> turisták voltunk, de ettől még az utazás egyértelműen luxus.
> (Ez volt eddig a csúcs szállásunk:
> http://www.pertiwibisma.com/gallery/6b.jpg
> http://www.pertiwibisma.com/gallery/15b.jpg
> Árban viszont olcsóbb volt, mint itthon egy közepes kisvárosi panzió.)
>
> Költhettem volna ezt a pénzt mondjuk Maserati-ra is. Ez biztos sokkal
> több embernek csípné a szemét, hiszen látványos, minden nap százak
> előtt kérkednék vele. Suzukiból vagy villamosból nézve talán már a
> jelenlegi 10 éves Mazdám is sok.
> Ökológiailag talán ez az eset kedvezőbb, mint az utazás.
>
> Vehettem volna belőle egy képet, három piros vonallal. Ezt csak az
> látná, aki bejön a lakásomba, és közülük is kevesen tudnák, hogy
> mennyit is ér. Akik tudnák az értékét, azok hülye sznobnak tartanának,
> talán lenne valaki, aki elismerné, hogy támogatom a művészetet,
> és remek befektetést csináltam. Ez viszont, a címbeli konyakhoz hasonlóan
> egy cseppet sem vesz el a világ erőforrásaiból. Egy 150 ezres konyak
> előállítása semmivel sem igényel többet, mint egy 5 ezres. Csak
> attól drága, hogy kevés van belőle.
>
> Van még egy lehetőség, a kincsképzés. Fogom a megkeresett
> pénzemet és beteszem egy páncélszekrénybe. Ez ökológiailag szintén
> kedvező, viszont azzal hogy kivonja a pénzt a gazdaságból, talán a
> legkárosabb. Nem ad munkát senkinek, nem segíti elő hasznos
> javak előállítását sem.
>
> Rossznak érzem a jár neki kifejezést is. Nem jár, csak megengedheti,
> megengedhetem magamnak.
> Előállítottam termékeket, azokat a piac megmérte és ennyire értékelte.
> Mondjuk az előállított érték felét vette el a rendszer és fordította,
> legyünk naivak és optimisták, az egyenlőtlenség csökkentésére.
> (Valószínűleg jórészét ellopták és ezzel növelték azt.)
>
> Elvehette volna a 90%-ot is. Akkor kevesebbet dolgoztam termeltem volna.
> Azt tippelem, minden elvonási mértékhez létezik termelési érték is.
> Az a kérdés, hogy hol az optimum.
>
> Az előző rendszer azt gondolta, hogy az a jó, ha mindenkinek jut, kicsik
> a különbségek. Ez igazságos, de valószínűleg annyira ellenkezik
> az emberi természettel, hogy megbukott.
>
> Másik véglet a szabadrablás, óriási különbségekkel, egy határon túl
> azonban ez már nem növeli a termelékenységet. Erre Dél-Amerikát
> szokták felhozni példának.
>
> A kettő között széles a skála. Nekem talán a skandináv modell
> a legszimpatikusabb, ahol viszonylag nagy elvonással, erős
> szociális hálóval küzdenek a szélsőségek ellen, de mégis hatékony
> gazdaságot tudnak működtetni.
>
> Kicsit  hosszú lett.
>
> Gábor