[elektro-etc] A jövő nemzedéke - volt: Bárkibő lehet...

[Webkonyvek]

Hello Acs Gabor!

> Egyszer ültem ott a Tallernél is egy fél napot, miután rohantam
> a megadott időpontra, nehogy egyetlen másodpercet is késsek.
> Volt ott akkor pár beteg, akik tükrözésre vártak, és egész nap
> nem ehettek, meg gondolom előtte sem, na ezeket megváratni,
> az aztán a macsó style.

Ráérnek...
Amúgy ilyenkor az embernek általában az a legkisebb baja, hogy
várakozni kell. Én néhány napot bent voltam előtte a kórházban.
Már vagy második napja nem ettem + hashajtó + beöntések.
Mert ugye ahhoz, hogy bármit is látni lehessen a bélrendszerben,
annak azért tisztának kell lennie. Mondjuk én nem vagyok beles,
bár nagyokat tudok zabálni, de már többször előfordult olyan nap,
hogy csak úgy egyszerűen elfelejtettem enni. Általában cukkoltam
is vele az épp fogyozó kolléganőimet. Szóval engem nem zavart,
hogy ki van írva az ágyam fölé:
http://oldradio.tesla.hu/delete/011kitablaztak.jpg

Aztán másnap mentem gyomortükrözésre. Az ugyan az, mint
a béltükrözés, csak most felülről dugják le a csövet. Mondjuk
ez a vizsgálat olyan gyorsan megvan, hogy mire panaszkodni
támadna kedve az embernek, már végzett is.

> Erre egyszer rákérdeztem egy orvosnál, és azt mondta, csak
> akkor van gond a túlzott kalciumbevitellel, ha mellé túl sok
> D-vitamint is szedsz be, pl. sok multivitaminnal.

És én pontosan ezt követtem el! Sajnos később is volt még pár
kövem, amit a dokik szerint az okozhatott, hogy délben tejet ittam
az ebédhez, vacsorára meg teát, ami kettő lötyi együtt szintén
kicsapja a kalciumot kőnek.

>> Aztán volt még néhány kisebb is, amit vagy sikerült kivizelnem,
>> vagy mikor a mérete miatt beszorult az uréterbe, felnyúltak érte,
>> és kihúzták a pöcsömön keresztül.
> Na akkor egy újabb téma. Ez milyen volt, hogy lehet egyáltalán kibírni?

Altatásban.   :o)
Már vagy harmadszorra voltam bent apró kövekkel, mire egyszer
elfelejtették beadni a műtét előtt szokásos nyugtatót, ami arra van,
hogy el ne szökjön a beteg. Én ettől általában már eleve elalszom.
Szóval egészen addig úgy volt, hogy vártam, hogy mikor jön már
értem a betegszállító, aztán sosem találkoztunk, mert mire jött, én
addigra már nagyban ki voltam ütve. Most meg ugye saját lábamon
sétáltam be a műtőbe. Eddig még nem is láttam a felszerelést, ami
esetemben egyáltalán nem volt baj, mert engem már az orvosi
kínzószerszámok látványától is kiver a víz. Persze amúgy igenis
kíváncsi voltam, hogy mégis hogy a csudában nézhet ki az a kütyü,
amit hosszában feldugnak a pöcsömön keresztül, csipeszben,
meg gondolom kamerában (talán optikai szál) végződik, és van
olyan rugalmas, hogy beveszi a kanyarokat. Ez az eszköz egy
majd méter hosszú krómozott cső, ami teljesen merev. Minek
is hajolna? Majd hozzágörbül az ember. A vastagságáról nem
mernék nyilatkozni. Nekem mindenesetre túl vastagnak tűnt.
Öt millinél biztosan vastagabb volt. Amúgy csak elsőre tűnnek
borzalmasnak ezek a dolgok. Mikor már harmadjára ébredtem
úgy, hogy kilógott belőlem a katéter, végén egy zacskóval,
amiben látványosan véres vizelet volt, már fel sem vettem
a dolgot. Simán beletüztem ziherejsztűvel a zacsit a gatyám
szárába belülről, és kisétáltam vele a pecsába bolhapiacozni.
Meg mindig volt valami kis humoros szösszenet, ami valahogy
visszaadja az ember életkedvét. Például műtét után az egyik
öreg prof szólt, hogy belémtört a csipesz, amivel a követ fogták
volna meg. De amúgy nincs semmi baj, mert még garanciális volt,
és már el is küldték javításra. De nem ez a lényeg, hanem az,
ahogy megmutatta, hogy hogyan fogom tudni kivizelni a belémtört
csipeszdarabot. Állt az ágyam végében, ráfogott a vaskeretre,
mutatta, hogy előredől, és vizelés közben jól megrázza magát.
No nem az volt a baj, hogy mindeközben kiesett az ágyból néhány
csavar, hanem az, hogyha én ezt utána csinálom, akkor nemhogy
a budi, de még két kórteremmel odébb is mindenki hugyos lesz!
Mondjuk megoldottam a dolgot, mert mindenképp meg szerettem
volna szerezni a belémtört vasdarabot. Meg is van valahol...

>> Majd megmutatom a hűtőszétszedős cikkben, hogy hogyan
>> vittem le kínomban az embernyi méretű mélyhűtőt a másodikról
>> úgy, hogy semmiképp se húzza meg a hátam.
> Na ez az az eset, amikor nem a fagyasztóhoz kell nyúlnia
> a kezeidnek, hanem a telefonhoz. De tényleg.

Köszönöm a felkínált segítséget, de majd meglátod, hogy némi
fifikával simán megoldottam az elsőre lehetetlennek tűnő feladatot.
Most így előre nem lövöm le a poént...

    Géza