[elektro-etc] ööö

[jhidvegi]

Karoly Kovacs wrote:

> Sok évig tartott az is, hogy megszokjam (bár még most is felkapom a
> fejem, ha ilyet hallok), amikor a mondat végén felviszik a hanglejtést
> (Így kell mondani? Hanglejtés? Vagy hangsúly?). Olyan, mintha minden
> mondat kérdőmondat lenne. :)

Azért ez csak a nem mikrofonközeliek között fordul elő.

Ellenben riporternők, bemondónők között nem ritka a cukásogos beszéd, aminek van 
pár jellemzője. Pl az s hangok elmennek az sz felé, néha teljesen. Onnan  tudni, 
hogy nem beszédhiba, hogy ha az s előtt mély magánhangzó van, pl o vagy u, akkor 
sikerül s-t mondani, de ha pl i vagy é, akkor már nem.

Valamint az is bejön náluk, hogy az a hang eltolódik az á felé, meg minden hang 
kicsit följebb, mintha széles mosoly közben beszélne az illető. A fentivel 
együtt ez afféle cukiság, de én a falnak megyek tőle.

Aztán van a jogászbeszéd, szintén a nők között: a különféle szótagok hossza 
csaknem egyformává válik. Ez kiegészülve a bikfanyelvvel, hát nehezen viselhető, 
de ezek a hölgyek a hétköznapi beszédükben is alkalmazzák ezt a kb egyforma 
szótaghossz szerinti beszédet. Ezt, mintha az egyetemről hoznák. Sok ilyen 
jogásznőt hallottam már.

Az eredeti felvetés, a nyekergősre lemélyített hang viszont a bölcsészeknél, 
irodalmároknál dívik nagyon. A pasiknál is!

hjozsi