[elektro-etc] szerencsejáték

[Szabó Zoltán]

Érdekes a dolog!

Pár éve voltam egy repülőnapon, megkérdezték, hogy mivel szeretnék repülni. Mindennel. Volt AN-2-es ; vitorlázó; motoros vitorlázó; Chestna (nem tudom, hogy kell írni) és sárkányrepülő. Ha itthon sámlira állok, már szédülök. Tériszony az van! Még TV-ben sem nézek olyan filmet, amiben tetőről, hegyoldalról, repülőből ugranak, vagy csak simán sétálnak. Egyből megyek taccsolni. A sárkányról olyanokat fotóztam, a legkisebb félelemérzet nélkül, hogy itthon elcsodálkoztam az egészen.
40 év utáni napi 2 dobozos cigizés után letettem. A 1/2 doboz már ugyan nincs meg, a fiam közben elszívta, de nem hiányzik.
A kettőt az köti, hogy pár évig dolgoztam a Pauler utcában a 6. emeleten. Cigizni csak a lépcsőházban lehetett, ami körben üvegezett volt. 3 hét után simán támaszkodtam a korláton és néztem lefelé, Előtte inkább rá sem gyújtottam, az érzés miatt. Nem tudom, mi ez az érzés, de émelygés, szédülés, iszonyat, utálat, félelem....

Z

Kormos Imre <imre.kormos at gmail.com> írta:
>...
>> Elgondolkodott majd siman letette
>...
>
>Ezért furcsa ez a nagy függőség dolog. Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki _tényleg_ le akart szokni a cigiről, de nem tudott.
>
>De minimális akaraterővel igaz ez pl a tériszony kezelésére is. Akinek eddig mondtam, hogy próbáljuk ki, ahol érzi, hogy már rossz, üljünk le és beszélgessünk vagy ilyesmi, majd, ha elmúlt, menni tovább - mindenkinek működött. Vagy a sokkterápia: a kisebbik öcsém is nyavalygott a tériszony miatt, őt elvittem síelni a Szlovákokhoz. Ott olyan volt az egyik felvonó, mint egy kerthelyiséges vas szék, még én is féltem rajta. Kiszállás viszont nem volt, a felvonó ment vagy 20 percig, helyenként 30 m magasan. Igaz, összeroppantotta a vas csövet, úgy szorította :), de többen nem volt tériszonya..
>
>KI
>
>
>