[elektro-etc] ifjú és keresztény, meg demokrata

[jhidvegi]

Cser Tamas wrote:

> ennek az az üzenete, hogy (egy pogány százados fohászát citálva)
> mindenki csak egy kis szar pogány a templomban, hiába imádkozol
> ( szóval nálam a liturgiában ez vágta ki a biztosítékot )
> pedig a népnek fogalma sincs róla, hogy Isten mindenkinek benne él

Innentől már tényleg hitvita következne.
Pl én úgy gondolom (és ez nem az én szövegem), hogy Isten az ember legnagyobb 
találmánya.
Innentől már az én szövegem: az ember társas lény. Csaknem képtelen elviselni a 
magányt. Ha rákényszerül, hogy egyedül legyen, azaz a többi embertársát muszáj 
nélkülöznie akár csak több-kevesebb ideig is, meg fogja találni magában az 
istenét.

Másrészt az ember képtelen elfogadni (általában), hogy van vég számára. Él, lát, 
tud magáról, begyűjtött egy halom tudást, tapasztalatot, és az egész a végén 
teljesen megsemmisül. Legalábbis ez a tudat olyan elviselhetetlen, hogy muszáj 
valamit kitalálni, hogy ez így képtelenség, máshogy kell történnie.

És mivel kitalálták, hát csak el kell hinni, elhinni azt, amit maga is 
kitalálna, legkésőbb, ha jön a vég.

Ezen felül: semmi se zárja ki, hogy tényleg létezik valami naaagy teremtő erő. 
De hogy az nem úgy létezik, hogy az egyes emberekkel állandóan kommunikálgat, az 
szinte biztos. Borzasztóan nagy a világ, ez meg egy kicsi bolygó, rajta sokféle 
lénnyel. Az ember meg úgy találta ki, hogy ő a lények lénye, meg hogy őt az 
isten a maga képére teremtette..., így hát az isten, mese nincs, egy szakállas 
bácsi, fehér. (Közben meg egyesek kifejezetten óvják pl a gyerekeiket a 
szakállas bácsiktól, de ez csak kitérő.) Mitől kellene, hogy neme legyen a 
teremtőnek? Mitől lenne szakállas, ha a teremtményei zömmel nem azok? Mitől 
kellene fehérnek lennie? Mitől lenne egyáltalán színe, pigmentje, amikor a napot 
is ő teremtette, meg a szupernovákat, meg ....  Szóval ez a primitív 
istenfelfogás egyszerűen szánalmas - az én szememben persze.

Na aztán ott vannak a hétköznapok. Mindenféle zűrös ügyek..., és ugye enni kell. 
Megterítenek, aztán mielőtt hozzáfognának, ima. Néha egészen hülye szövegeket 
mormolnak, vagy egy valaki hangosan hálát ad az Istennek, hogy újra van étel az 
asztalnál, meg hogy a vendégek baj nélkül megérkeztek, meg....

Biztos jó dolog ez, de csak annak, aki így, ilyen primitíven el is hiszi ezt az 
egészet.
Jó, azt is belátom, hogy ez a hit sokat segít a hétköznapok nehézségeinek az 
elviselésében.
Meg azt is, hogy az emberek zöme már csak ilyen: kell a valaki, aki megmondja, 
mit hogyan, merre hány méter, és ez bizony látszik a közéletben is. Mindegy, 
hogy cáratyuska, viktorov vagy császár, valaki kell fölé, hogy jól érezze magát. 
Na ez a gondolat már nem vidámít!

hjozsi