[elektro-etc] ŰŰŰgysess! Spar.

[Cser Tamas]

Acs Gabor <levlista at e8e.eu> írta, 2015. 03. 18.:
> Tudsz példát ilyen átokzsoltárra?

az alábbi listából így keressél rá:
(Magyar Katolikus Lexikon > A > átokzsoltárok)
... személyes ellenfeleikre és elnyomóikra (5,11; 6,11; ...  -->>  Zsolt 5,11

zsolt 109,6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

zsolt 109,7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága
is bűnné legyen.

!!!
109,8 Életének napjai kevesek legyenek, és a [1 Sám. 21,7. Csel.
1,20.] hivatalát más foglalja el.

   (tehát pl. én is bibliától telve várom, hogy néhány ellenségem
halálát éljem túl, hogy
   láthassam, amikor végre ráhúzzák a földet )

!!!
109,9 Fiai [Jób. 20,10.] legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

(nemes egyszerűséggel: dögöljön meg, haljon meg mihamarabb)

(mondjuk valamivel finomabb szavak, mint amikor a dakota szól utánad a piacon,
hogy "rohadjon el a májad", amikor nem veszed meg a zokniját)

!!!
109,10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult
helyeiktől távol keressenek eledelt.

( ez is olyan, mint a szülők eszik a egrest, és a fiai foga vásik el
tőle, Te kapod ártatlanul
a büntetést, amit apád követett el büntetés nélkül  )

109,11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák
el szerzeményét.

109,12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a
ki könyörüljön az ő árváin!  -> azaz az atyák bűneiért még a fiai is
lakoljanak (akár ártatlanul is)

!!!
109,13 Veszszen ki az ő maradéka; [Zsolt. 21,11.] a második
nemzedékben töröltessék el a nevök!

           21,11 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvokat az
[Zsolt. 109,13. Ésa. 14,20.]
           emberek fiai közül. (tehát lehetőleg nemzőképtelen is legyen )

          Ésa. 14,20
          Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet,
megölted népedet: nem
          él sokáig a gonoszok magva sem!

109,14 Atyáinak [Jób. 20,11. 2 Móz. 20,5.] álnoksága emlékezetben
legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

109,15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

109,16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon [1
Sám. 22,9.10.] és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a
megkeseredett szívűt, hogy megölje.

109,17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem
volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

109,18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje,
mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

109,19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a
melylyel mindenkor övezze magát.

Zsolt 5,11 Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által;
taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.

6,11 Megszégyenül [Zsolt. 35,4.40,15.] majd és igen megháborodik
minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

28,4 Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és [Róm. 2,6-9. 2 Thess.
1,6.7.] igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess
meg nékik; add meg nékik jutalmukat!

31,19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek [Péld. 14,3. Zsolt.
52,3.4.] vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

 35,4 Szégyen, [Jer. 17,18. Zsolt. 40,15.70,3.] gyalázat érje azokat,
a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik
vesztemet koholják.

35,5 Legyenek olyanok, mint a polyva a [Zsolt. 6,4. Jób. 21,18.] szél
előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

35,6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

stb, stb

--------------
http://lexikon.katolikus.hu/A/%C3%A1tokzsolt%C3%A1rok.html

Magyar Katolikus Lexikon > A > átokzsoltárok

átokzsoltárok: azok a zsoltárok, amelyekben Isten átkát kérik Izrael
ellenségeire (79,6.12; 83,10-19; 129,5-8) vagy személyes ellenfeleikre
és elnyomóikra (5,11; 6,11; 7,10.16 skk.; 10,12; 28,4; 31,19; 35,4-6;
40,15; 54,7; 58,7-10; 69,23-29; 109,6-19; 139,19; 140,9-12; 141,10;
143,12; Jer 15,15; 17,18; 18,21-23). Izr. fiainak egymáson nem volt
szabad bosszút állniuk (vö. Kiv 23,4 skk.; Lev 19,17 skk. 34; Jób
31,29; Péld 25,21; Sir 28,1-7), de az ellenség megbosszulását magától
értetődő dolognak tekintették (2Sám 16,5-13; Zsolt 139,21 skk.; vö.
1Tesz 2,15).
--------------