[elektro-etc] Tesco

[joe-]

2015-01-14 11:37 keltezéssel, jhidvegi írta:
> joe- wrote:
>
>> 1956.:Semmi kajánk nem volt,éheztünk.Anya és gyerek,egész délelött
>> kaja után rohangált, amikor hire ment hogy város másik végén kenyeret
>> lehet venni, szaladtunk, anya kezét fogva a gyerk, szögdécselve,
>> röpködött. A kenyér elfogyott. "Nem kell sirni, nem kell sirni"
>> Az anya a járdaszegélyre ült, a gereke az ölébe mászva vigasztalta.
>> Amikor a nép szétoszlott, a boltos asszony, anya ölébe, egy fél
>> kenyeret rakott. A barátság ami keletkezett, egy életre szolt.
>> joe-
>
> Megható történet.
> Ez az ország melyik részén volt?
>
> hjozsi
>

Pécsett,
a Balokányi liget környékén, az ut északi oldalán volt egy kicsi kenyér 
bolt. Azt hiszem Rona..-i néni volt az egyszemélyes bolt vezetöje. 
Állitólag én is sirtam, amiközben anyát vigasztaltam :-)
(A tojásporral, tarhonya szerü tésztábol készült eledel elrághatatlan
volt.)

Mi, márol-holnapra éltünk. Az ajándék csomagok, csak késöbb jöttek.
Nekünk csoki nem, de tejpor, az sok jutott.
Rádionk sem volt, azt apám akkor épitett, egy egyszerü, rövid, 
középhullámos gépet. A dobozában, most egy nagyobb "páka"-trafo
van, sok kivezetéssel.
Ekkoron tüzeltük el, a pince alján felgyülemlett szénport.

Rirta, és Bea két kislány, talán valamilyen cirkuszos család gyerekei
voltak. A napköziben, egymás talpait összetéve, kézenállva járkáltak.
Szépek voltak. Ök mentek, mi maradtunk. Az a hir járta, hogy az Osztrák 
határnál az éjszaka, kirabolták öket, és rájuk gyujtották a
szalmakazlat. a lányok meghaltak.
Lehetséges, hogy leirtak nem teljesen fedik a valoságot, de mostanában
felötlenek, teljesen tisztán elöjönnek -miközben a test és elme is,
egyre jobban megereszkedik.

joe