[elektro-etc] Tesco lett /Károlyozás és Józsizás

[jhidvegi]

Acs Gabor wrote:
> Ha nagyon muszáj, előkereshetem a régi levelezéseinket, de nem
> gondoltam, hogy a bátorításnak szánt pozitív célú levelemből is
> ilyesmi fog kikerekedni.
>
> Nem konkrétan a gyaloglással volt bajod évekkel ezelőtt, hanem
> mindennel, amit csinálni kell, akkoriban úgy voltál vele, hogy még
> megmozdulni sincs kedved, mert öreg vagy és beteg, és úgyis rövidesen
> vége a dalnak.

Lehet, hogy volt ilyen állapot, de túljutottam rajta. Valszeg akkor lehetett, 
amikor előjött a térdfájás, sorba egyik aztán a másik. Keserves kínokat kellett 
túlélni, de végül begyógyszereztem magam, és dafke mentem a szokott utamon, és 
lőn, meggyógyult mindkét térdem. Persze nem úgy, hogy elmúlt a diagnosztizált 
arthrosis, csak a tünetek múltak el.

Szerintem sokan a helyemben feladták volna. Ahogy ismerek is több hasonló 
idősebb tagot, aki beletörődött abba, hogy hát ez már csak így kell legyen, 
megöregszünk és fáj, ezzel együtt kell élni. Én meg aszondom, hogy ha arthrosis, 
akkor nem kell a fájdalommal együtt élni, de qrvanehéz kikászálódni belőle.

Szerintem nem abból volt vitánk vagy ilyesmi, hogy gyalogoljak-e vagy ne, hanem 
hogy én akkor kötöttem az ebet a karóhoz, hogy ez nem sport. Te meg mindig 
sportról beszéltél, ami valóban, bennem ellenérzést váltott ki. A sport nekem az 
élsport meg a sportújság, meg a lelátó üvöltése, meg a sporfogadás... fogalmakat 
hozza elő, amiktől világéletemben távol tartottam magam, ellenszenvesek voltak. 
A sport szinte olyan volt, mint most is a párkapcsolat. Egy divatszó, amitől 
felállt a szőr a hátamon.

Nna ebből a sportot kiszedtem az említett definíció segítségével. Amúgy tényleg 
elég groteszk sportnak nevezni a nyomorék kínlódását gyaloglás címszó alatt, ami 
5-ször lassabb, mint a normális ember sétálása. Vagy hogy kimegyek az utcára 
kerekesszékkel, hogy mozogjak, és akárhogy nyomom, a leglassúbb gyalogos is 
kétszer olyan gyorsan halad. (Aztán felfedezem, hogy háttal gyorsabb, ha a 
lábammal is tolom, aztán jön egy akadály, és úgy esek hanyatt, mintha autó 
lökött volna fel.)

Szóval az ilyesmitől az ember eléggé lehangolódik ám! És mindenféle depi nélkül 
is átgondolja, hogy minek meddig van még értelme.

> Az elmúlt napokban is nagyon sok sort leírtam a sport mellett,
> vitatkoztunk sok vonatkozásáról, amit folyamatosan azzal az érzéssel
> csináltam, hogy jót teszek, segítek valakinek, akár neked, akár más
> olvasónknak, hogy megtegye az első lépést, leküzdje az ellenérzését.

Biztos vagyok benne, hogy jószándék vezetett, csak nagyon egyoldalú irányba 
akartad a társulatot ösztökélni. Tényleg millió más dolog is létezik, nem csak 
az edzőterem. Hozzám hasonló korú ismerősöm, aki persze normális testalkatú és 
egészséges, csinált magának egy csónakot (nem emléxem, hogy kajak vagy evezős 
vagy  mifene), de lejár a dunára, ha az időjárás engedi, és jókorákat evez. 
Amikor kifárad, kifekszik az elejére vagy hova, napozik kicsit, aztán újra 
nekiesik. Rengetegen bicikliznek, futnak, görkoriznak a környéken. 
Nordic-walkingossal alig találkoztam, az nálunk valahogy nem lett járatos, de 
valaki, aki nem értette, hogy ez mire jó, és megszólított, az elmondta, hogy 
németországban ez baromi gyakori. Most már érti, miért. (Nem tudott elég jól 
németül ahhoz, hogy ott szólítson meg valakit.)

Azt elismerem, hogy az edzőterem a rengetegféle masinával nagyon tág teret ad az 
izomfejlesztéseknek.

hjozsi