[elektro-etc] A nap képe...

[Kaczmarek Edvard]

Muhaha.

Ed

Sent from a tamagotchi

On October 13, 2014 11:03:32 PM CEST, "Kovács József" <kj at faldeko.hu> wrote:
>A III. Magyar Köztársaság történetét olvashattuk a 2002-2010 közötti 
>időszakból... köszi!
>
>KJ
>
>
>2014.10.13. 22:48 keltezéssel, Szondi írta:
>> Valójában mindegyik, apró lépésekkel szerez magának sok, de 
>> jelentéktelen támogatókat. Majd egy bizonyos pontnál az értelmesebb 
>> "haszonlesők" is beállnak a sorba. Ezeket a diktátor közvetve, vagy 
>> közvetlenül támogatja, így a nép csak azt látja, hogy a slepp 
>> folyamatosan gyarapszik, és növekszik a befolyása. Persze lassan,
>hogy 
>> a nép ne fogjon gyanút. (választások, demokrácia sulykolása) Nyilván 
>> ilyenkor már megvan a vezér irányító apparátusa, akik gondolkodás 
>> nélkül végrehajtják a parancsokat. Kialakul egy Istenszellem a vezér 
>> irányában, amit a slepp erősen támogat. Ez az a pont, ahol a vezér
>már 
>> el is hiszi a saját idióta gondolatait, ember már nincs, aki 
>> megmondaná neki, hogy "nincs is rajta ruha". Persze ehhez a játékhoz 
>> némi gógyi is kell, meg hát a támogatóknak is okosoknak, 
>> intelligensnek kell lenniük. A nép pedig, a csordaszellemnek 
>> köszönhetően, a győztes mellé áll. És persze a győztes ilyenkor 
>> mindent visz. Itt van a második ugrás, amikor az egész kör nem él, 
>> hanem visszaél a hatalmával. Ezen a ponton átbillentve a
>történéseket, 
>> gyakorlatilag az események már visszafordíthatatlanok. (1 
>> pártrendszer, kétharmad, tök mindegy minek hívjuk) Nyilván ezt a 
>> pontot senki sem tudja, mikor következik be pontosan, a hívek
>lelkesen 
>> tapsolnak, és mire feleszmélnek, már nyakig ülnek a kakiban. Ekkor
>még 
>> az apparátus kiválóan működik, a propaganda és a szigor elfedi a 
>> hiányosságokat. Aztán elkezd apadni a pénz, mert hát mitől nőne, és 
>> beindul egy belső harc, a pénzért és a kedvező pozíciókért, 
>> befolyásokért. Ebből a játékból persze a nép profitál a legkevésbé,
>de 
>> még egy darabig a propaganda elhiteti az emberekkel, hogy lehet, hogy
>
>> most nem annyira jó, de majd az lesz, ha sikerül legyőzni az 
>> ellenséget, akinek az a célja, hogy mindenkinek rossz legyen. Aztán 
>> nem lesz, se győzelem, se jólét. A nép pedig beragad ebbe a vesztett 
>> helyzetbe, de lehetősége kimászni már nincs. A fura ebben a játékban,
>
>> hogy az értelmiség és a gazdasági szereplők egy kis része nem fordul 
>> nyíltan szembe a hatalommal, sőt még jól is érzik magukat, hiszen az
>ő 
>> egzisztenciájuk ilyenkor még formálisan sértetlen. A végén persze
>vagy 
>> borul a bili, vagy óvatosan belülről puceválják ki a büdöset. 
>> (nagyjából ez volt 56-ban)