[elektro-etc] Homo totyorgikusz

[elight at gmail.hu]

Tudod
   léteznek  nyugodt életű, udvarias emberek is ..

Akiknek nem életelmük a konfrontáció,
és nem sz at rják össze magukat egy kis kényelmetlenség miatt..
Az kényelmetlenség utóbb úgyis majdcsak elmúlik.
  Az idegesség meg általában  megmarad, halmozódik,
    sőt lehet,   fokozódik,   mert másokra is átragad.

Ha megteheti  az ember,  megválogatja hogy kivel ,
és mit  akar kommunikálni.. Ez hatalmas nagy szabadság..
csak elég kevesen tudják.

Egyerűbben mondva, akivel semmi dolgunk,
azzal tényleg semmi dogunk a világban..
Ezt érdemes felismerni.

A kényszerhelyzet az már más.
Ha támadnak, az tehát  teljesen  más tészta!
Akkor általában jónak tűnő ,, a zsigeri úton, a reflexből hárítani..,
és azonnal  előkerülhet a dupplacsövű!
Ettől függedlenűl megadatik párhuzamosan az a nagyság,
mint esetleges  lehetőség , hogy
az ilyen helyzetek is megoldható lennének minimális konfliktussal..
Ez csak helyzetfelismerés, jó irányú beidegződés, rutin, és habitus dolga.
Belső nyugalom = külső nyugalom.

Türelemmel helyén kell  kezelni az eseményeket!

Sok ember ilyenkor a rövidebb de sokkal veszélyesebb
(  kiszámíthatatlanabb ) utat válassza, az erő politikiját
az ész helyett..
  Ahogy említetted már egyszer, ha jól emlékszem,
nem az a nagy fiú , aki eljátsza mekkora, hanem aki ott van
teljes melszélességgel  a kellő pillanatban.. ( hozzáteszem kellő 
türelemmel is. )
Pánik helyzetben én is  láttam már akár  kétszekrényajtó méretű
legénykét is nyafogni, elpityeregni.. Ilyenkor tehát az az nyerő aki gyors
helyzetfelismerő,  akinél ott a logika,  és háznál van
a helyzettel kapcsolatban a  mások helyzetébe a beleérzés is...
Sorolhatnám..   De egyszerűbb valakit félrelökni, ugyebár...

Tehát aki hülye , ( bicikli útom is ) kikerülni, ha nem lehet , szólni 
neki (vagy duda etc..) ,
ha nem érti  akkor meg az  értetlenekkel szerintem közvetlenül semmi 
dolgunk.
Józan ésszel ez nem hozhat haszonnal kecsegtető eredményt.
Be kell látni , a világ olyan amilyen, és nem nevelhetünk folyton
mindenkit a magunk képére, bármennyire is szeretnénk.. :-)

És persze a szabályok betartásának kierőszakolása sem feltétlenül a mi ...

Üdv István


2014-05-05 16:12 keltezéssel, Acs Gabor írta:
> Először szóltam volna szépen, amire vagy azt reagálja hogy bocs, nem 
> vettem észre, és beállítja, vagy azt mondja, hogy joga van hozzá, 
> kifizette, különben is azért van ott az a kar. De akkor már ő vitte a 
> bunkó síkra az ügyet, akkor én egész úton ráznám és rugdosnám az 
> ülését, mert nekem meg jogom van azt csinálni, amit éppen kedvem van.
> de ha meg sem próbálod, akkor marad a gémberedés, igen.
>
> De akkor sem hiszem el, hogy a nyuggernek egész élete során nem tűnt 
> fel, és eszébe sem jut, és senki sem mondta, hogy ha ott áll az ajtó 
> előtt, akkor nem lehet tőle leszállni. Azt meg kétlem, hogy ezzel is 
> valami olyan célja lenne, amit csak én nem tudok. (de, tudom, ő akar 
> az első lenni az ülőhely-csatában)
>
> Gábor
>
> 2014.05.05. 15:46 keltezéssel, elight at gmail.hu írta:
>> Szia,
>>
>> Igen!   Általában egyeseknél általános.
>>
>> Épp a napokban volt egy hasonló eset..
>> A hosszútávú buszozáson az előttünk ülő csaj annyira
>> hátrahajtotta az ülést, hogy a közelemben ülő magasabb utas
>> lábai alig fértek el az ülés mögött.. Az út végére tisztára 
>> elgémberedett.
>> Szóval a hölgy semmire és senkire  tekintettel, baromi kényelmesen ,
>> az egészről mit sem sejtve utazott..
>> Ugyanakkor már az első pihenőnél a leszálláskor körvonalazódott bennünk,
>> hogy teljesen esélytelen lenne bármit is  ( akár kedvesen ) szólni!
>> ( Orvos fő férje melett ülve agyilag föl se fogná, mi is itt a probléma
>>   hiszen ők mindent mindenhol keményen kifizettek .... )
>>
>> Üdv István
>>
>>
>> 2014-05-05 15:32 keltezéssel, Benedek I. írta:
>>> Mi tökéletesek vagyunk, nem vétünk hibákat, soha nem okozunk 
>>> másoknak kellemetlenségeket, míg velünk mindenki ki akar cseszni,
>>
>>
>
>