[elektro-etc] http://hataratkelo.blog.hu/2012/10/25/ezert_kellett_eljonnunk_magyarorszagrol

[Karoly Kovacs]

Ebben az elmenetel-hazajövetel dologban senki nem lehet okos.

Sok olyan embert ismerek, aki már akkor rosszul érzi magát, ha egy napig 
külföldön van. Azt akarom ezzel mondani, hogy ha egy ilyen ember 
valamilyen oknál fogva arra kényszerül, hogy mégis külföldre telepedjék, 
vagy csak ott vállaljon munkát, előre látható, hogy nem fog tudni 
megszokni, biztosan visszaköltözik. Ilyenkor persze az otthoni huhogók 
kórusa beindul, hogy lám. Pedig egyszerűen csak a honvágy űzte haza az 
illetőt.

Aztán vannak olyanok, akik az ég adta világon sehol sem találják meg a 
számításukat, nekik mindig máshol lenne jobb.

Valóban nem könnyű dolog magyarként egy idegen országot megszokni. Nekem 
szerencsém van, hogy itt élek a szomszédban, 3/4 óra alatt hazaugrom egy 
kis tóalmási csípős kolbászért és társaiért, de pl. amikor a lányom 8+ 
évig élt Amerikában, bizonyos dolgoktól (pontosabban a hiányuktól) 
igencsak szenvedett (pedig ő fiatal). A rossz érzése mérséklődött, 
amikor rátalált egy jó amish boltra. Szerinte az ott kapható 
élelmiszerek minősége úgy, ahogy megközelíztette azt, amit egy magyar 
elvár. Egyébként pedig komoly erőfeszítésébe került "rendes" kaját 
felhajtani. Itt Ausztriában sem könnyű, pedig az osztrák konyha 
(történelmileg keveredvén) meglehetősen jó, de bizonyos dolgokat 
egyáltalán nem ismernek, vagy másként ismernek. A napokban csináltunk 
megint egy jó nagy kübli kovászos uborkát, a szomszédom mindig megnyalja 
mind a tíz ujját tőle (az osztrákok is ismerik, de máshogyan, kissé 
íztelenebbre készítik).

Károly