[elektro-etc] Vádlibajnok

[Karoly Kovacs]

Kötözködik a nyavalya! :) Szerintem pont te ragadtál le annál, hogy 
zeneileg nem értelmezhetők a mély hangok (először még a magas hangokról 
is írtál).

 > Továbbra is úgy vélem, hogy ezeket a nagyon mély hangokat zeneileg az
 > emberek nem tudják értelmezni.
Jóska! Most sajnos azt kell mondanom, hogy ehhez kellett volna némi 
zenét tanulnod. De ezt becsület szavamra nem bántásból vagy 
kötözködésből mondom!!!

Az a helyzet, hogy minden zenei mű, legyen az komolyzene vagy popzene, a 
basszus hangmenetre épül(*). Ez egészen egyszerűen azért van így, mert 
az emberi fül így érzi szépnek, és erre nagyon érzékeny. Nagyon is 
számít (zeneileg), hogy hol van az a basszus hang. Még egy zeneileg nem 
hozzáértő ember is nagyon meghallja, ha a basszusgitáros félrefog. Vagy 
pl. néha hallani zeneművek (főleg popzenei művek) próbájánál ill. olyan 
felvételeinél, amelyekben nincs ott a basszus, hogy milyen rettenetesen 
szólnak. Az ember egyszerűen így van kitalálva, hogy kell a zenében a 
basszus. És amint írtam is, nagyon érzékeny a fülünk rá. (A irányára 
azonban szinte egyáltalán nem. Ezért van általában multimédiás 
hangfalaknál csak egy darab basszus sugárzó doboz.)

Megj.(*): Olyannyira fontos a basszus menet, hogy pl. a barokk korban 
szokás volt, hogy a zeneszerzők csak egy dallamocskát "dobtak fel" a 
hozzá tartozó basszus menettel együtt (tehát nem az összes hangszert 
kottázták le). Ebből már a képzett játékosoknak simán el kellett tudni 
játszani a művet polifonikus hangszereken is (pl. orgona, csemballó, 
később zongora) vagy kamarazenekarral. A sokak által ismert Albinoni 
Adagio is ilyen mű volt, a ma hallható formájában nem Albinoni írta, 
hanem Remo Giazotto a XX. sz. elején. A mű teljes címe: R. Giazotto: 
Adagio Tomaso Albinoni témájára és számozott basszusára.

A zongora és basszusgitár példádnál (az alsó húroknál) mindkét hangszer 
közel hasonló felharmonikus tartalommal rendelkezik. Amit Te írsz, az 
nem a felharmonikusok miatt van, hanem az ún. megszólalási tranziens 
okozza (írtad is: máshogy pengetik ill. ütik meg).

Károly

jhidvegi wrote:
> Karoly Kovacs wrote:
>
>> Ehhh! Ezek szerint magad is utána néztél, s akkor mégis méást írtál az
>> előbb! :)
>>
>> Idézlek:
>> "Az a rémséges gyanúm ugyanis, hogy a legmélyebb basszusgitárhang
>> környéke, szóval jópár hanggal felette is már alatta van a zenei
>> hallhatóságnak."
>
> Szerintem bírkózószart reggeliztél, muszáj kötözködnöd.
>
> Továbbra is úgy vélem, hogy ezeket a nagyon mély hangokat zeneileg az
> emberek nem tudják értelmezni. Az más kérdés, hogy van olyan ember (és
> ez nem az emberek), akik akár jóval mélyebbeket is tudnak, de azért
> elkísérletezgetnék velük, hogy lebuktassam őket. Szerintem sikerülne.
>
> A zongora nem jó példa, mert annak a húrjait nagyon tőben ütik meg,
> ezért ezek a hangok rohadt sok felharmonikust tartalmaznak, amik
> megfelelő viszonyban állnak az alapharmonikussal, és ezek a
> felharmonikusok eligazítást adnak arról is, hogy az a hang zeneileg mi
> is. De még a legjobbak is lehet, hogy nagy bajba kerülnének, ha
> színuszos hangokkal találkoznának. Megintcsak: le lehetne buktatni őket,
> hogy bizony már nem hallják zeneileg.
>
> A basszusgitár közelebb áll a színuszoshoz, bár azt is lehet úgy
> pengetni, hogy nagyon ne az legyen.
>
> hjozsi
>