[elektro-etc] Szemöldök? > liberó

[jhidvegi]

Pataki István wrote:
> :)))
> Véradáson éveken keresztül igyekeztem mindig egy volt intenzíves nővér
> keze alá kerülni, mert egyébként volt olyan, hogy a gyakorlatlan nővér
> sima vérvételen ötödjére is alig tudott vénát találni nálam, még én
> vigasztaltam, hogy meglesz az:)

Nekem is volt ilyen elményem, de olyan is volt, aminek távozás lett a 
kövekezménye.

Egy meglévő branülbe kellett volna egy fecskendővel  betolni antibotikumot.
Tudtam, hogy csak bizonyos irányban tartva van nyitva, és nem akarta elfogadni. 
Lenyomta a kezemet, és elkezdte a 20 milis fecskendőt nyomni, mire orrán-száján 
folyt, és rögtön ki is kapta az egészet. Próbáltam rávenni előtte, hogy hadd 
csináljam én, nekem van időm..., de azt persze nem hagyta.

Ekkor már tutira vörös volt a fejem. Akkor jött az ostoba állatbarma (mert nem 
tudok rá mást mondani) a csuklóm oldalánál, a hüvelykujjam folytatásánál akart 
branült berakni, de ilyen fakezűt még az életben nem láttam. Kaszált a tűvel 
összevissza, és még egy ideget is szétkaszált (hónapokig érzékelési problémáim 
voltak ott), mire berágtam, és leordítottam a fejét, elküldtem a kurvaanyjába. 
Az eret is szétkaszálta. Bejött valami ügyeletes vén fasz doki (hamar elment 
onnan), és az is elkezdett velem ordítani.

Végül az lett, hogy mivel az adott szárnyon nem lehetett más nővér az adott 
műszakban (tehát nem lehetett olyat csinálni, hogy hozzám majd más jöjjön, pedig 
ketten voltak), odamentem a sebészhez, elővezettem, mi történt, és az lett a 
megoldás, hogy saját felelősségemre távoztam, az antibigyókat meg szájon át 
kellett otthon szednem tovább.

Később visszakerültem más miatt, és ez a kis nyomoronc még ott volt, de ha erre 
a szárnyra osztották be, megoldotta, hogy mégis más jöjjön be ebbe a szobába. 
Ettől én is megnyugodtam. Még később meg vagy kirakták, vagy magától húzott el a 
francba, vagy egész máshova került. Ha nem lett volna nővérhiány, ennek sohase 
lett volna szabad bekerülnie a kórházba.

Az egy baj, hogy a nővérek nem tudnak egymástól tanulni, mert mindig egyedül 
dolgoznak. Az orvosok a műtőben meg sosem, szóval ott van mód tanulni. Ha valaki 
nem tanult meg jól szúrni, az már nem is fog, nincs rá esélye. Még én is jobban 
tudnám, mint ez a senkiházi, miután annyiszor láttam, hogy kell jól.

Viszont a ct laborban volt egy pasi, aki talált a könyékhajlatomban egy - 
aszonta - kisujjnyi vastag vénát. Én sose tudtam kitapintani, de neki mindig 
egyből megvolt. Sokkal később, már kintről, volt olyan, hogy újra ide kerültem 
ct-re, és bár más foglalkozott velem, de az a dokinő belement, hogy ez a srác 
tegye be a branült. Újra ugyanolyan magabiztosan és sikeresen bent volt 
másodpercek alatt. Máshol meg volt olyan, hogy gyönyörűszép kislány nem jól 
csinálta, és úgy felfújták a kezemet a kontrasztanyaggal, hogy popej megirigyelt 
volna. :-) (Rá nem tudtam haragudni, és nem csak a szépsége, hanem a viselkedése 
miatt nem.)

hjozsi