[elektro-etc] Szemöldök?

[Pataki István]

Nem KELL, egyszerűen nem képes nem szeretni. Ebbe valóban meg lehet 
hasonulni. Az én gyerekem az én gyerekem, és soha nem fogom megtagadni. 
Mondhatom, hogy semmiben nem értek vele egyet, hogy elítélem, amit 
cselekeszik, de nem mondhatom, hogy mostantól nem az én gyerekem. 
Csakhogy közszereplőt hozzak példának: Szűrös Mátyás. Számomra nem lehet 
rendes ember.
pi


----- Original Message ----- 
From: "Acs Gabor" <levlista at e8e.eu>
To: <elektro-etc at tesla.hu>
Sent: Sunday, December 07, 2014 11:40 AM
Subject: Re: [elektro-etc] Szemöldök?


> Az szörnyű volt, amikor arról a lányról beszélt, akit a szülei falhoz 
> csapkodtak. A nevelőszülők hordják rehabilitációra, és már úgy-ahogy 
> kezdenek funkcionálni a végtagjai.
>
> Nem csoda, hogy ez a közvetítőnő is kiszállt belőle.
>
> Azt hiszem, kicsit félrement, amit a gyerek szeretetéről írtam. Úgy 
> gondolom, van egy alap szeretet, egy eredendő, ami jár, valóban kijár. 
> A megszületett kisbabának. de ez nem az, amivé később alakul, ami 
> lehet egy fantasztikus, a legmélyebb barátságokhoz hasonló szeretet, 
> és lehet egy nagy nulla, sőt utálat is. Nyilván van benne a szülőnek 
> is szerepe, de sokan hajlamosak ezt úgy beállítani, hogy a gyerek az 
> csak egy gyerek, és minden a szülőn múlik. Én meg azt mondom, hogy a 
> gyerek egy másik ember, akinek saját döntései vannak, ha az piszkosul 
> viselkedik a szülőjével, nem JÁR neki a szeretet. Mert sokan azt 
> mondják, hogy de, jár minden gyereknek (sőt, a testvéreknek 
> egyformán), és szerintem sok szülő ettől meghasonlik, belerokkan, hogy 
> neki szeretnie KELL azt a kis mocsok kölyköt.
> Emlékszem, volt a TV-ben olyan nőről szó, aki megölte a két fiát, 
> aztán saját magát is, nem bírta tovább. A szomszédok elmondták, hogy 
> két valóságos pokolfajzat volt, nem lehetett velük semmit kezdeni.
>
> Én a magam részéről simán ki fogom tagadni azt a fiamat, aki addig 
> viszi a dolgot.
>
>
> Gábor
>