[elektro-etc] Nőkről

[jhidvegi]

Acs Gabor wrote:
> Úgy gondolom, hogy ez a mai laza felfogás nagyon káros, szépen ássa a
> társadalmunk sírját.

A mai felfogás semmivel se lazább, mint régebben. Meg hát ez olyan, mint az 
időjárás amerikában. Attól függ, hol.
Nem kéne pár látható dologból ítélni el a nem látható, jóval nagyobb többséget.

> Úgy gondolom, az én felfogásom nem extrakonzervatív ahogy írtad, csak
> a csadorozástól látszik olyannak, amit meg nem én mondok, hanem Te. Én

Igen, ezzel próbáltam sarkítani a dolgokat. Ez persze azért van, mert - mint 
mondtam - csak abból tudok kiindulni, amit leírtál. Nincs kizárva, hogy 
sokmindent nem írsz le, ami alátámaszthatná a nézőpontodat, de csak a saját 
esetedben. Azt megértem persze, hogy nem írsz le mindent, ha volna mit.

> mértékkel élni önerőből, és ez rombol. Rombolja a családokat, a
> gyerekek felnevelkedését, az emberek kapcsolatait felszínessé teszi,
> és sok embert lelkileg tönkretesz.

Én úgy vélem, hogy az jobban tönkreteszi az embereket, ha bármilyen felfogás 
miatt mindentől el vannak zárva. Ostobaságnak tartom pl azt, hogy hülye játszmák 
miatt vannak nők, akik alig várják, hogy valakihez közel kerüljenek, de nekik 
úgy kell mutatkozniuk, hogy jaj, de nagyon erkölcsös vagyok, és vannak pasik, 
akik meg se merik szólítani azt, akire vágynak, és viszonos lenne, de a barom 
lelki csador elválasztja őket. Képmutatás az egész. Sokkal őszintébb 
magatartásra van szükség, és manapság efelé közelítenek inkább a fiatalok, amibe 
persze sok szemét dolog is belekeveredik. Ez az ára. Régebben is volt sok szemét 
dolog, de azok jól el voltak rejtve.

> Azt állítom, hogy a klasszikus nagy szerelem, hogy csak egymásnak és
> egymásért, az az igazi, erre esküsznek meg a házasság során, minden
> más meg csak kamu, együtt lógás, időleges megoldás.

Nem egysíkú az élet. Van a szerelem, meg az így kialakult párok, de nem szabad, 
hogy egymás börtönőreivé váljanak. Az egymás iránti bizalom hol marad? Miért 
kell hantára kényszeríteni mindenféle megállapodás alapján bárkit is? Mitől 
lenne ártatlan egy pár esetén, ha mittudomén a srác elmegy a haverjaival 
valamilyen pasibulira, vagy a csaj a barátnőivel csajosbulira, vagy mittudomén 
vállalati csapatépítő tréningre, sítúrára, akárhova együtt vagy külön? Ez csak 
akkor gond, ha nincs bizalom, és nincs önbizalom. Az önbizalom azt jelentené, 
hogy tudom, a másik engem akar, pl megtartani is, és mellettem érzi jól magát 
igazán stb. (Itt nem kell szó szerint érteni az 1. szám 1. személyt.)

Ha ez a bizalom odavan, akkor az egésznek nincs semmi értelme akkor sem, ha 
nincs vetélytárs égen-földön, közel-távol.

> Viszont a komoly,
> valóban komoly szerelemnek és házasságnak meglennének a 'tárgyi'
> feltételei, ilyen a korrektség, a tisztelet, odafigyelés, az idegen
> hatások kizárása.

Ez az tehát, amivel én személy szerint nem tudok egyetérteni. A kizárás, tehát a 
kényszer. Ez többféle lehet. Pl lehet egy kikényszerített ígéret, hogy "ugye 
megígéred, hogy többé ezzel meg azzal szóba se állsz?" Mert ha nem, akkor mi 
van? Hát retorzió! Miféle kapcsolat az, ahol a másikat retorziókkal tartják 
sakkban? Ma különösen, amikor nem ritka, hogy az egyik valamilyen okból távol 
dolgozik, és mondjuk csak hétvégén van módja hazamenni. Vagy a kamionos feleség? 
Nem feltétlenül kúrják szét, amíg a férje távol van, és a kamionos se feltétlen 
kúrogat máshol másokat. Még ha ez nem is ritka.

> Ezek a hagyományos értékek nem ultrakonzervatívak,

Hát amikről beszéltél, azok bizony ultrakonzervatívak. Még azt is mondanám, hogy 
még szerencse, hogy nincs kézzel fogható megfelelője, pl erényöv valami 
szétvághatatlan páncélból.

> hanem civilizáltak, az ösztönös viselkedés, amiről írsz, az igen, az
> ősemberek között, meg a sötét középkorban jellemző volt, meg bizonyos

Én nem ösztönös viselkedésről írtam, hanem sokkal inkább egymás megbecsüléséről 
és bizalomról. Arról is, hogy miért akarnák az emberek a "megszerzett portékát" 
átalakítani. Miért nem jó úgy, ahogy megismerték? Ha akkor jó volt, miért nem jó 
a sorsuk összekötése után?

> suttyó körökben. De egy rendes, mély érzésű ember szerintem nem ilyen.

Gyanús, hogy amellett, hogy röpködnek a sértegetések, még el is beszélünk egymás 
mellett.

Továbbra is: a házastárs nem tulajdon! Az akár lelki bebörtönzés igencsak árt a 
kapcsolatnak, aminek inkább a bizalom kéne, hogy az alapja legyen. Én továbbra 
is elvetnék bármilyen kényszert, kényszermegállapodást, feltételek leszögezését 
stb. Ezek azok, amik villámgyorsan xarrá porlasztják az alapvetően jól indult 
kapcsolatokat. A beszélgetéseknek, amik az értékrendeket egymás között világossá 
teszik, azok nem maradhatnak el, és ha itt is fennáll az őszinteség, akkor nem 
lesz gond, vagy nem jön létre a kapcsolat.

A legjobb esetben is amúgy is történhet bármi. Pl az egyik beleszeret sok év 
után valaki másba. Hát az pech, de van ilyen is. Meg vannak félrelépések is, 
amiket egy nem kényszerek alapján álló kapcsolat akár ki is bírhat. A szabad 
házasság is létezik, nekem nem szimpatikus, és veszélyesnek is tartom, illetve 
mint házasságot, értelmetlennek. Sőt, az egészet, mint kapcsolatot is annak 
tartom, de mégis, van ilyen is. Ez volna a másik véglet a lelki csador + az 
egymást tulajdonnak tekintése meg az egyik.

És persze tudomásul veszem, hogy a kapcsolatok igen sokfélék. Nekem is vannak 
kevésbé szimpatikus módik, és mint látjuk, ez az, amiben nem tudunk egyetérteni. 
Csak amíg neked megvetendő az én "filozófiám", én simán elfogadom a tiedet, 
amennyiben azt csak magadra tekinted követendőnek. Illetve mitagadás, némi 
sajnálat van bennem a másik iránt, akit be akarsz zárni ebbe a lelki csadorba, 
mégpedig kényszerrel, feltételek megszabásával, kikényszerített 
megállapodásokkal. Amiknek szinte törvényszerű következménye vagy a szakítás, 
vagy a sunyítás, hanta, amit inkorrektségnek nevezel. Pedig lehet, hogy ez a 
kényszermegállapodás maga az inkorrektség. De ehhez is bárkinek joga van. Oka 
kevésbé. Mert hatástalan, és a kényszerített fél xarul érzi magát, nem biztos, 
hogy tartósan túl tudja magát tenni ezen. Nagyon nem értem ám, hogy miért nem 
elég a pap vagy anyakönvvezető előtt tett fogadalom. Pedig az se piskóta, nem 
könnyű betartani, sokaknak nem is sikerül!

hjozsi