[elektro-etc] Nőkről

[jhidvegi]

Acs Gabor wrote:
> Ez így leírva azért eléggé parodisztikus.
> Pontosan a korrektség, a fair magatartás, ami biztosítaná, hogy ne
> legyen kalaitkába zárva a másik, hanem magától legyen tisztába azzal,
> hogy mi a gáz és mi nem, pl. mi különböztet meg egy párt vadászgató
> szinglit egy megállapodott, boldog kiegyensúlyozott embertől.

Ezek olyan dolgok, amik azért nehezek, mert lehet két ember között nagyon 
jelentős eltérés ebben a témában. Neked - ahogy olvasom - nincs könnyű dolgod, 
mert igen szigorúak az elvárásaid. De nem látok bele elég mélyen, és nem is 
akarok, ez csak az emiljeid alapján jön így le nekem. Másoknak mások az 
elvárásaik, és mások a problémáik is.

> Szerintem a gyűrűt is eredetileg arra találták fel, hogy jelezze,
> hello, ez itt foglalt.

Persze, de az élet ma már sokkal nyitottabbá teszi az embereket. Munkahelyeken 
pl annak ellenére, hogy házaspárok vannak zömmel, sokszor még az is megesik, 
hogy mindkettő ugyanott dolgozik, de azért burjánzik a flört. Van, aki ezt 
elviseli, van, aki nem tűri, van, aki vastagon gyakorolja. Sokfélék vagyunk.

> Ugyanígy, amíg a csaj vadászik és kelleti magát, legyen ribancos a
> külseje, bár már ez is minősíti kicsit saját magát.

Ezt hívom én muzulmán felfogásnak. Mitől lenne egy nő ribancos, ha jól néz ki? 
Miért jelenti azt ez, hogy vadászik, meg hogy kelleti magát? Mikor veszed észre, 
hogy a nők nem a pasiknak öltöznek, hanem maguknak és egymásnak? Mikor jön el az 
a pillanat, hogy rájöjj, ő így érzi jól magát, és nem pl férfimelósruhában, meg 
csadorban, vagy gumicsizmában, de nem is valami jellegtelen, számára 
lealacsonyító, engemnevegyenészresenki ruhában? Miért ne maradhatna nő azután 
is, hogy elkötelezte magát? Miért nem látható, hogy ez az állapot, amikor még 
kinéz valahogy, túlságosan múlandó? 60 fölött már elég groteszk lesz, ha úgy 
öltözik, szóval kevés ideje van jól éreznie magát nőként, olyanként, aki még 
mindig vonzó, ha nem is akarja kihasználni.

Na de ez se az én probémám, csak sajnálom, ha egy ilyen dolgot ennyire máshogy, 
extrakonzervatívan fogsz fel. Az a véleményem, hogy a saját életedet keseríted 
meg vele. Pedig lehetnél te is az ő számára olyan, akit a világért nem cserélne 
le egy pillanatra se le. Van esélyed, de ez a magatartás rém taszító lehet bárki 
számára. Létrejöhegy egy nagyon ambivalens érzelemvilág: szeret is, meg tart is 
tőled, sokszor útál is ezért meg azért, és hát át is fog baxni lépten-nyomon, ha 
meg akar tartani, de élni is akar, nem börtönben.

De ez megintcsak az én véleményem, és mint ilyen, abszolút nem releváns. De hát 
ha megszólítasz, miért ne írhatnám le, nemde?

> De amikor már azt
> mondja a szerelmének, hogy csak mi vagyunk egymásnak,

Akkor marha nagyot hazudik, mindenki azt teszi, aki ilyet mond. Ilyen a világon 
nincs, ez a fajta rettentes bezárkózás az emberi elmére rém káros, előbb-utóbb 
iszonyat konfliktusok forrásává válik.
Az ember szerintem genetikailag nem monogám, mint ahogy vannak pl madárfajok, 
amik meg igen. Ettől még kitartanak egymás mellett, de a társas viszonyt 
valamelyest meg kell tartani. Megszeretted valamilyen állapotában, és utána 
miért akarod gyökeresen megváltoztatni? Főleg úgy, hogy ezt magadra nézve a 
legcsekélyebb mértékben se tartod mérvadónak! Ő zárkózzon be, te meg maradhatsz 
továbbra is vadász? Ne már!

Szerintem a nőnek kell az, hogy észrevegyék, méltányolják, felfigyeljenek a női 
mivoltára akkor is, ha ennek nem akar engedni. De nagyon kell az 
önértékeléséhez. (Azt persze rohadtul nem viseli el, ha a párja a jelenlétében 
(!!) ad ilyen önértékeléshez hozzájárulást más nőnek. :-) )

> értetődő lenne, hogy már nem kelleti magát. 1-2 generációval ezelőtt
> még simán ment is.

Persze, a falvakban a nők fejkendővel, szar ruhákban meg gumicsizmában, hát nem 
is kellették magukat feltűnően, az tuti. De ezt az időt én mitagadás, nem 
kívánnám vissza. Na aztán ott is megvoltak a gumicsizma ellenére a flörtök, 
félrelépések.

> Mint ahogy természetesen odaköszönhet az exének az utcán, ha meglátja,
> de teljesen más szituáció, ha felmegy hozzá dumcsizni, borozgatni.

Annak tuti oka van. Valamit nem kap meg otthon, de ezt már hadd ne boncolgassuk!

> Kell, hogy lásd Te is a fokozatokat, nem csak a csador meg a
> túloldalra átmenés létezik. Így aztán eléggé cinikusnak vélem azt a
> rabszolgás bekezdésedet.

Sarkítónak szántam, de ha cinikusnak láttad, hát ez van.
Vannak fokozatok, ez kétségtelen, vannak olyan nők, akikkel jobb lett volna nem 
összejönni, ez is kétségtelen, de amikor sorozatban ilyenek jönnek, akkor fel 
kell merülnie a gyanúnak, hogy máshol van a baj. Olyan nincs, hogy mind cafka, 
holott nem annak látszott. Régen dolgoztam állami vállalatnál, ami csak abból a 
szempontból érdekes, hogy ott sok ember van. Sok nőt is ismertem, de aki 
félrelépett, mindig volt mögötte valami érzelem is, nem cafkaságból tette egy 
sem. Illetve volt kapuzárási pánik is, de ilyet csak egyet ismertem. (Családias 
cég volt párszáz emberrel, az akkori viszonylag laza munkamorállal, szóval jól 
ismert szinte mindenki mindenkit.)

> Nem tudom, milyen lehet a lyuksógorral közös programot szervezni, de

Ha a lyuksógorság időben elkülönül, akkor ezen simán túl tudnál lépni. Ha nem, 
akkor keresni kellene egy szűzlányt, és kalodába zárni.

> A szimmetriáról meg annyit, hogy leírtam, én is elszeparáltam az én
> exeimet, és semmiféle új kapcsolatba nem kezdek, amíg tart és működik
> a régi.

Most ezt írtad, máskor mást, de én ezzel nem szeretnék foglalkozni. Nekem más a 
felfogásom, nem érzem nagy gáznak, ha megesik néha, hogy elcsábul az egyik vagy 
a másik. Nem kellemes, ha kiderül, de nem is földindulás. Az aszimmetriát 
viszont nem tartom elfogadhatónak, de ez megincsak az én véleményem.

És visszatérve az esetleges régebbről hozott gyerekekre: miért kéne rossz 
kapcsolatban lennie bárkinek is a régi másikkal, ha egyszer az élet így alakult? 
Pozitív esetben akár pl a két nő akár barátnők is lehetnek, vagy a két pasi 
barátok. (Persze barátság, az egy érdekes fogalom, nekem sosem volt igazán 
barátom, tehát ezt a részt lehet ignorálni, hacsaknem a tényeket nézzük, mert 
van ilyen, kétségtelen.)

Nem tudom, tényleg akarsz még velem erről beszélgetni? Én úgy látom, hogy 
egymást megváltoztatni nem tudjuk (engem már nem is érdemes), az pedig kiderült, 
hogy nagyon máshogy látjuk a világnak ezt az aspektusát, kohnfliktust :) meg nem 
kéne kialakítani egy ilyen, közösnek cseppet sem nevezhető téma miatt.
Viszont pl klíma ügyben (hogy csak egyet említsek) állok rendelkezésedre, ha nem 
is tettlegesen. :)

hjozsi